Érdemes lenne újra közel engednem magamhoz? (beszélgetős fórum)

Nem.

Ha eddig nem erősödött meg a kapcsolatotok, eztán már nem fog. Lehetnek gyenge fellendülések, melyeket erős visszaesés követ. Az nem elég hogy "érzek valamit". Ennél sokkal több kell ahhoz hogy évtizedekig kitartson.

Csodálkozva olvasom sokszor itt Hoxán, hogy egy 3-4 éves kapcsolatról úgy beszélnek (írnak) mintha az valami, hű, de milyen hosszú idő lenne. Biztosan hosszú tinédzserek körében, de amikor úgy döntenek, hogy gyereket vállalnak...

Tisztelem döntésed, hogy megtartottad a gyereket, manapság már könnyen kimondják, hogy elvetetik...

Mint írtam, ha vacillálsz, a kapcsolat megtartására törekedj, ha pedig mégiscsak úgy döntesz, hogy mégsem, akkor sok sikert kívánok!

Párod lelépése enyhén szólva nem szimpatikus, ugyanakkor, a fene megeszi, hogyha valaki muszájból erőlködik, hogy benne maradjon egy kapcsolatban illetve az már szenvedés a számára.

Itt jut eszembe, hallottam én már olyat, hogy valaki gyermekkel együtt is jó társat talált.

Igen egy babának nagyon sok minden kell, de eljutottam arra a pontra, hogy a saját lábamon állok, és egyedül is feltudom nevelni ha kell...

A tüske egy életen át bennem lesz szerintem, akárhogy is alakul...

Az én szüleim is 30 éve vannak együtt de állításuk szerint ugyan olyan boldogok, és ezt én is látom rajtuk ahogy mindenki más is. Szóval ők nem unták mg egymást vagy hasonló....

Pedig még csak 1 éve voltak együtt amikor bátyámal terhes lett anyukám, és a mai napi együtt vannak.

A baba pedig nem tervezett volt, én tovább akartam tanulni, viszont akkor még ketten a párommal döntöttünk úgy inkább családunkra koncentrálunk.

Ezért nem is értettem döntését hogy inkább lelép...

Félreértettél. Nem rád értettem hanem a gyerek apjára. Gondolom, hogy Te mindent megtettél, hiszen megtartottad még így is. Egy anya mindig már mint egy apa...illetve majdnem.

Azt elhiszem, hogy ott van benned a tüske és lesz is. Ha összejöttök és együtt, bármilyen kis konfliktusnál vagy bizalmatlanságnál meg fog szólalni benned a vészcsengő.

Szerintem ha visszafogadod le kell fektetni a szabályokat. És mivel te vagy a "sértett, megbántott fél" te diktálsz. meglátjuk, hogy a párod képes-e, tud-e, akar-e némi kompromisszumot kötni és felnő- e a feladatra.

Őszintén kívánom, hogy így legyen, mert annak a kisbabának apa is kell. Sőt, még nagyon sok minden.

Hogy, miért hagyott el azt mai napig nem értem....

Mert a szakítás napjáig semmi jele nem volt, annak hogy el akar hagyni.

Talán az miatt amit írtál....

Egyébként valaki írta itt, hogy friss kapcsolat kinek mi a friss...Majdnem 4 évig voltunk együtt.

A baba mindíg is érdekelte, ahogy engem is. Csak ő volt olyan hülye, hogy elhagyott. Persze mostmár megbánta de bennem, bennem van a tüske...

" Egy gyerek egész életre szól. Nem olyan, hogy ha van kedvem előveszem, ha nincs beteszem a vitrinbe."

Ez azért nállam nem így működik, én mindent feladtam a gyerekemért, amit nem is bánok!

Tudom, hogy egy gyerek egy életre szól, pont ezért nem akarok rosz döntést hozni....

Feltételezem, hogy aki a 28. hetében van áldott állapotának, az nem lehet régi kapcsolatban párjával. 1-2-3-4 év, mondjuk. Természetesn tévedhetek is, hiszen erre vonatkozóan nem kaptunk felvilágosítást.

Mást mondanék-e, ha 20 éves kapcsolatról lenne szó. Nem. Ugyanezt mondanám: Egy családot lehetőleg egyben kell tartani.

Részemről ez persze csak egy vélemény/javaslat, döntenie hősnőnknek kell.

Szia!Mivel nem tudjuk a szakításotok okát így nehéz tanácsot adni.Lehet megijedt a felelősségtől ami egy gyermek felnevelésével jár?Megunt??

A lényeg beszéljétek meg!

Állapotosan elhagyott? Úriember lehet...

Le kell ülni és meg kell beszélni, már nem csak kettőtökről van szó. Egy gyerek egész életre szól. Nem olyan, hogy ha van kedvem előveszem, ha nincs beteszem a vitrinbe.

Nekem nem tetszik ez az elhagyott-de-visszajönne-fél szituáció. Ilyen fiatal kapcsolatban még egyértelmű kölcsönös rajongást várnék el. Biztosan idealista vagyok. Mindennek ellenére azt tartanám normálisnak, hogy a kicsi szülei és a kicsi egy család legyenek, együtt legyenek. Javaslom, jöjjetek össze, próbáljátok meg!

De sajnos számítani kell arra, hogy ez a kapcsolat nem lesz örökös...

(Hiába szeretnék, nem tudok ennél jobbat írni.)

Tessék leülni és megbeszélni vele a dolgokat, helyetted itt senki nem dönthet és nem tud választ adni a kérdéseidre.

Sok sikert és kitartást!

28.hetes kismama vagyok, külön élek a páromtól.

Nemrég voltam kórházban egy teljeskörű kivizsgáláson, ez miatt ma meglátogatna a pici apja. De mivel csak este felé tudna jönni, itt aludna nállam. Én erre nemet mondtam de lehet rosszul döntöttem. Néha úgy érzem túlságosan is eltaszítom magamtól....

Mostanában újra közeledne hozzám de én úgy teszek mintha észre sem venném.

Igaz nem egy másik nő miatt hagyott el minket, de nekem akkor is nagyon rosszul esett, hogy így elhagyott. Eddig úgy voltam nem akarok már kapcsolatot vele, de mostmár magam sem tudom mit akarok. A kicsi miatt jobb lenne ha újra együttlennénk, meg énis érzek még iránta valamit.

De attól félek megint elhagy minket.

Vagy talán komolyan megbánta, hogy elhagyott?

Érdemes lenne újra közel engednem magamhoz?