Ennyire bonyolult lenne boldognak lenni? (beszélgetős fórum)

Hat igen.. Kesobb meselte az exem, hogy egyetlen not birt az anyja utanam, akit el is vett felesegul. Par honap utan elvaltak, megcsalta a no, nem is egy pasival,mint kiderult.

Pedig jobb modu volt.. :)

Meg ha ezen mulna... En minden szulovel mindig udvarias voltam, megis "belefutottam" egy , az altalam lent leirt tipusba. Neki tok mindegy hogy viselkedett az illeto, minden nonemu lenyt kiutalt.

Minden volt baratnovel is ugyanazt csinalta, mint velem. Valoszinu egy normalis szulonek ez hihetetlen, en sem gondolnam, hogy letezik ilyen, ha nem velem tortent volna.

A modszerei aljasak voltak, meg az volt a szerencse, hogy nem en voltam az elso baratno, igy a fia mar ismerte az alkalmazott "fogasokat" nala. Egy pelda:felhivta a fiat ,hogy most amig dolgozik, masik fiu van fent nalam a lakasban. Azt hitte, hogy dolgozik a fia, de nem,mert aznap nem kellett mennie dolgozni. Nem arulta el, hogy ott ulok mellette, csak hallgatta, tudta,hogy kamu,mert tobb lanynal ugyanezt megcsinalta pepitaban, es persze elsosorban azert, mert ismert. Es folytatta, hogy most szolt neki a mi szomszedasszonyunk telefonon, hogy lenge ruhaban most engedtem be egy masik fiut.

Miutan vegig hallgatta a kamu storyt az exem, megmondta,hogy egyebk.itthon van, es ez volt az utolso,h.kitalaciokkal traktalja,csak ,hogy szetmenjunk. Es hogy ha ilyen gonosz, akkor nem kell,hogy o is meglatogassa tobbet,es letette a telefont. Par nap mulva hivta az anyja, hogy ok,bevallja, hogy csak kamuzott, ne haragudjon a fiam. Nem en,persze..

Szoval brutal beteg volt anyuka.

Engem majd minden anyósjelöltem utált. :D De pont le is szartam őket.Néha bosszankodtam,bosszankodom rajtuk,de van épp elég bajom enélkül is.

Ne rágd a párod fülét ezzel.Ha ő nem parázik ezen,te se tedd.20 éves vagy!Még ezer és 1 dolog fog történni veletek.Akár együtt,akkár külön lesztek.Éljetek boldogan,amíg tart.Légy mindig udvarias a mamákkal és akkor nem lesz gond.

Szia marisbali!

Végigolvasva történeted nagyon egyszerű.

Párod is, te is még fiatalok vagytok, még változni fogtok, de ez történhet együtt is, egy irányba.

A gond anyukával van. Ő nem nőtt még fel ahhoz, hogy ilyen korán, 22 évesen engedje el fiát egy másik nőhöz. Addig panaszkodott nagyinak, míg azt is bepánikoltatta és most ennek isszátok levét.

Félnek attól, hogy még éretlenek vagytok, de talán attól félnek a legjobban, hogy ez az éretlenség az ő kudarcuk, nem készítették fel párodat független életre és jaj, most mi lesz. (Normális esetben már hárman segítenétek őt és téged is szüleid, plusz anyuka és nagymama.)

Ha azt látják, hogy gyerek (párod) jól van, jól tanul, nem bánkódik, nem cirkuszol, nincsenek szélsőséges kirohanásai, egy szóval kiegyensúlyozott, megnyugszanak ők is. Onnan már csak az lesz a kérdés, már ha ráeszmélnek egyáltalán, hogy úristen, most mi van azzal a kislánnyal. Lehet, kár volt elmarnunk mellőle.

Vagy erre nem is gondolnak, mert ugye párod rendes fiú. Ez lesz a legkisebb gondotok, bárhogy is lesz.

Most tartsatok ki egymás mellett, az idő Nektek dolgozik.

Ha pároddal bebizonyítjátok, hogy elég érettek vagytok, minden rendben lesz.

Bár ez kicsit erős lehet párodtól, megkérdezhetné anyukától milyen lányt képzelt el fiának? Mi a gondja veled? Mi a fontos neki? Egy életrevaló lány, aki szereti fiát vagy a pénz, az anyagi biztonság a fontosabb? (Csak jelzem, a fiúnak kell megteremtenie családja jövedelmét, ha erre nem képes, az az ő kudarcuk, de ti sokat tudtok ezen javítani.)

Egyszóval nyugalom! Tarsatok ki egymás mellett, szeressétek egymást, ahogy csak tudjátok, a többit bízzátok Istenre.

Bocsánat, hogy csak most olvasom végig hozzászólásokat.

Nehez menet lesz.. Az ilyen verszivok, mint a parod anyja veszelyes figurak. Ha az apuka nem birna, nem lenne ilyen gaz. De a nok igazan ki tudjak csinalni a masikat. Ez a leggyakoribb verzio,hogy fius anyuka utalja akar ok nelkul is a fia baratnojet. Erdekes,hogy miert nem az a gyakoribb, hogy a fius apuka utalkozik.? Betegesnek tartom az ilyen embereket. Volt kb. 15 eve egy exem, ugyanilyen volt az anyja,csak meg idiotabb. De nem csak engem nem birt,hanem az osszes exet is probalta kicsinalni.

Hala istennek tavol elt az anyja, de igy is kikeszitett a pszichopata telefon hivasaival, leveleivel minket. Pl.volt,hogy adtam egy puszit a jelenleteben a fia arcara, erre elkezdett uvolteni,hogy "nem itt kell d.gni",es remegett az idegtol.Sima arcra adott puszi volt, semmi erotikus toltettel. Eleve nem vagyok masok elott enyelgos tipus. Allandoan hasonlitgatta magat velem, az alkatunkat, mindent. Nekem ez nonszensz volt, mert almomban nem gondoltam volna,hogy egy kb. 45- 47 eves no rivalizaljon a fia baratnojevel,aki szinte meg gyerek, kb.21 voltam. Ha meg egyeb 21 eves novel hasonlitgatta volna magat az is durva lett volna,de igy..

Szoval nehez lesz keszulj fel! De ha eleg nagy a szerelem, az valoban mindent kibir.

Egyszerűen tenni kell róla, hogy anyagilag ne függjön a szülőktől. Legalább is én ezt tettem. Az én anyukám ki nem állhatja a barátomat. Én ezt egy idő után megelégeltem, addig cseszegetett, amíg fogtam magam, összepakoltam a cuccaim, és elköltöztem. Összeköltözünk albérletbe a barátommal. Ő dolgozó volt már, én pedig suli mellett dolgoztam/dolgozom a mai napig.

Persze ez ennél kicsit összetettebb, de a lényeg benne van. Egyébként a párom anyukája sem sokkal jobb. A szemembe jópofizik, a hátam mögött meg lehord mindennek, pont ma volt rá példa, hogy megkérdezte a páromtól, hogy mi a francnak van velem. Tudom, hogy ezek a dolgok rosszul esnek, de már csak azért is maradj a pároddal, hogy ne örülhessen az anyós. Igaz, nekünk régebben sok vitánk volt az anyja miatt, amiért ilyen kétszínű dög. De amíg a párját megválogathatja az ember, az anyóst apóst sajnos nem.

Szia. 19 éves lány vagyok. 2 éve élek párkapcsolatban, 200 km választ el minket. A szülei nem szeretnek engem, és sok probléma volt már belőle, hogy nem engedték eljönni hozzám, és nem adak neki pénzt az utazásra.

Igazából ez ellen nem nagyon tudsz mit tenni ameddig nem kerültök össze és nem tudjátok saját magatokat fenntartani. Az én párom is hiába szeretne velem lenni a pénz nagyúr, és mivel a szülei támogatják így nagy hatással lehetnek rá. Nagyon sajnálom, hogy te is hasonló helyzetben vagy. Mondjuk nekem 2 év van még hátra ebből..

Kitartást és sok boldogságot! :) Én mindig azzal nyugtatom magam, hogy az igaz szerelem mindent legyőz.

Igazából azért írok mert kíváncsi vagyok, hogy más esetleg tapasztaltabb nők hogyan látnak rá egy ilyen helyzetre, továbbá bármilyen hozzáfűzést véleményt tanácsot nagyon szívesen veszek, sőt kifejezetten várok is.

Szóval a történet: egy egészen helyes kis pár vagyunk a barátommal lassan immáron 2 éve.(én 20 ő meg 22) A kapcsolat tele bonyodalmakkal indult az elején más városba kényszerültünk rengeteg dologgal kellett szembe állnunk de valahogy valamiért mégis csak kitartottunk egymás mellett. Mint később kiderült, mikor jóval több időt töltöttünk el egymással azért mert erősen kötődünk a másikhoz és mély érzelmek alakultak köztünk. Aztán a véletlen folytán újra másik városba kellett költöznie de mindezt remekül bírjuk mivel csak 6 hónapról van szó ráadásul abból már csak másfél van csak hátra. Míg együtt voltunk sem lógtunk egymás szájába folyton, nem lőttünk félpercenkét egy-egy cuki képet és töltöttük fel közösségi oldalra, és nem úgy álltunk hozzá h akkor holnap már ásó kapa, persze már tervbe van közös jövő, összeköltözés... hanem csak egész egyszerűen boldogok voltunk és éreztük h már nem menne egymás nélkül,és ez azóta is megvan. A probléma ott kezdődött hogy a párom édesanyja elkezdte otthon őt piszkálni hogy neki ez (a kapcsolatunk) nem tetszik (eddig ezt sosem érzékeltette), ő mégsem ilyen lányt képzelt el a fiának, mindennek tetejébe elkezdték a nagymamával zsarolni hogyha folytatja velem a kapcsolatot megvonnak minden támogatást és el is költözhet otthonról stb stb... Próbáltam választ kapni az indokolatlan ellenszenvre (amire mellesleg sosem adtam okot) de semmi érdemi választ nem kaptam tehát semmivel nem tudott előhozakodni csak, hogy neki nem tetszik, ezt nem veszi be a gyomra ... Ez pusztán csak azért jelent problémát mert mindketten tanulunk még, tehát most hirtelen derült égből nem mehetünk világ másik végére a problémák elől. Folyamatosan kapom a páromtól hogy csak ki kell tartani meg szeret és nem enged el és kiáll mellettem, de eljutottunk odáig hogy odahaza hazudik ha velem van vagy találkozunk. Nem tudom mi a megoldás erre. Félek hogy ez még problémát szülhet később is. Minden nap így borzasztóan telik jelenpillanatba, és nekem fáj hogy nem fogad el a családja de azt mondja ne törődjek vele. Egyelőre a kilátások mindennek ellenére nagyon jók ugyanis szeptembertől újra másik városban együtt lehetünk anyukától távol, de tisztába vagyok vele hogy nem lesz egy egyszerű menet a jövő így. Szeretném ha ez egy teljes értékű kapcsolat lenne, és kíváncsi vagyok milyen tanáccsal tudnak szolgálni azok akik éltek már át hasonlót.