Engedd el! (beszélgetős fórum)
Keresni kell - aktívan! - az új élményeket, amelyek (valamelyest?) felülírják a jelenlegi intenzív érzéseidet. Programok - lehetőleg ne egyedül, hanem barátnőkkel, barátokkal -, (új) hobbik, kirándulások, sport, stb., stb. számtalan lehetőség van. ÉS nyitni az ÚJ FELÉ, MÁSOK FELÉ. Tudom, hogy kutya nehéz az adott helyzetben, de ha nem teszi az ember, utólag bánni fogja, hogy amíg a régihez ragaszkodott, közben telt az értékes idő. Az élet túl rövid - közhely, s mint ilyen van valós alapja. :)
Egyszer én is hasonló cipőben jártam, szóval tapasztalatból írom.
Én nem tudtam, évekig, holott addigra már felépítettem egy gyönyörű életet, próbáltam nem gondolni rá, nem haragudni rá, de a tüske ott volt és időről időre fájt. Az fájt még ezenkívül, hogy az illető olyan volt akire nem lehetett haragudni, mert tényleg, a sors fintora, hogy ráadásul csodálatos ember.
Nekem egy véletlen újratalálkozás oldotta meg az egészet, elég volt ránézni (egy szót sem váltottunk) és valami olyan volt az egész nézésében, hogy ihaj, egy pillanat alatt rendeztem magamban az egészet.
Nem is tudom, mit cipeltem ennyi ideig de azt hiszem, kellett ez a személyes kontakt újból, hogy le tudjam tenni. Azóta tök jó, nem tudom, hogy a te helyzetedben működne-e, mert fogalmam sincs mennyi idő telt el. Én átmentem fázisokon, hogy hiányzott, aztán harag, aztán látszatközöny, aztán bevallottam magamnak, hogy nem is, mert még mindig hiányzik, aztán megint harag, és így tovább. Szerintem egyszer még barátok is lehetünk vele, olyan másik 15 év múlva:)))) és szerencsére csak 1 ilyen ember volt, szóval a fontosságát nem akarom elbagatelizálni, a többiekkel nem volt ilyen, szóval tudom a miértjét, de örülök, hogy így lett vége
Nagyon tetszik a téma, én is hasonló szituációban vagyok.
Nem megy.Bármit csinálok nem jó. A munkahelyen utálok lenni, vágyom haza,hogy begubózzak, ha itthon vagyok akkor pedig gyűlölök itt lenni. Kutya egy dolog.
Mi van ha ez mindig így lesz? Az idő... tudom, de ez most rossz!!!!
Nem segít,ha kitötörölsz mindent,nem segít semmi,hidd el...:( Sajnos amíg szereted,úgyis belebetegedsz,ha nem lehetsz vele.Ezt muszi megadni,erre van a két szép szemed:Becsukd és szeress.Ha igazán hiányzik,akkor amint becsukod a szemed,ott van előtted,és te megtehetsz bármit és mondhatsz bármit és megérintheted...:')
Téged pedig szétfeszít a boldogság,amire annyira szükséged van...
Figyu.Ismerkedj,keress mást,engedd,hogy szeressen más,akkor is,ha nem érzel iránta semmit.Ha tényleg szeret az a másik és engeded neki,hogy szeressen,akkor az lassan,de biztosan segíteni fog.Először azt veszed majd észre,hogy már nem fáj,hogy a szerelmed ellök,aztán...talán egy nap már az sem fog fájni,ha mással látod.Sajnálom és együtt érzek veled.:'(
Egy új jelen-és jövőképet kel felépíteni,nélküle.Kitalálni napirendszerűen,hogy mikor mit fogsz csinálni egyedül vagy másokkal.
Új hobbikat lehet kipróbálni,másféle társaságokba menni,új életet kezdeni,amiben ő nem szerepel.
Legdrasztikusabban úgy,hogy pont olyan dolgokba kezdeni,amit ő amúgy sem csinált volna szívesen veled.
Semmi. :( Csak az idő vasfoga.
Illetve egy másik, legalább olyan jó kapcsolat; csak hát arra sebzetten elég nehéz szert tenni.
De most komolyan! Biztos mindenkinek volt ilyen?
Mi ilyenkor a hatásos?
Hát igen "jó". :)
De jó lenne már kivitelezni is... :-(
Hogy kell valakit elengedni?
Ha sokat gondolunk rá, vágyunk utána és semmit nem szeretnénk jobban, mint vele lenni?
Olyan könnyű mondani! Ez a gyakorlatban"hogy néz ki", hogy valaki szándékosan eltereli a figyelmét,ha az eszébe jut? Kitöröl minden képet, levelet mindent? és szándékosan másra koncentrál?