Emlékezetes gyereksztorik.:) (beszélgetős fórum)

Kedvenc sztorim, bár nem saját gyerekkel történt (hála a jó égnek), egy volt tanárom mesélte, hogy a buszon ennek volt fültanúja: Apuka és a 4 év körüli kislánya utazik a helyi járatos buszon, a kislány nyúzza apát, hogy vegyenek fagyit, de az apuka állandóan nemet mond. Kislány persze kuncsorog, ígérget, mindent megpróbál, végül ezt mondja: naaa apuuu vegyél nekem fagyit légyszi, ha veszel nekem, nem mondom el anyunak, hogy belepisiltél a csapba!!

Persze mindezt brutális hangerővel :D Gondolom ezek után általános jókedv uralkodott a buszon (az apukát leszámítva).

Ez most történt:

A párom már itthon van, Kiara lóg rajta. Már harmadszor rángatja a hűtőhöz, de már nem kap semmit. Most is bejött az apja, hívja a gyereket. Kiara nagy kegyesen bejön, megáll a szoba közepén, majd közli: Apa, pénz! :D

Nem korai egy kicsit??? :D:D:D

(Párom sokszor nem teszi bele az aprót a tárcájába és néha ki szokott potyogni a zsebéből. A gyerek tudja!!!)

A cicával kapcsolatban nekünk is van egy jó sztorink.

A nagyobbik lányom, (egyébként nem cumiztak soha) a bölcsiben megirígyelte a játszócumit, így vettünk neki egyet, hogy ne lopja el a másét. Két nap után szégyelltem és azt mondtam neki, elvitte a cica. Úgy tűnt belenyugodott, ám amikor hazatévedt a macsek, elkapta, beszorította a sarokba és fojtogatta. Cica, cica, hol a cumim?

Eszembe jutott még egy:

Barátnőmnél voltunk, akinek volt egy vörös perzsa és egy sima házi cicája.

Kisfiam játszott, egy idő után odajött hozzánk és megkérdezte: Kriszti nem tudod hol van a cica? Az oroszlánt már megtaláltam, de a cicát sehol nem találom.

Kisfiam nagyszülőkkel kint volt a telken.

Egyszer kisfiam rohant a nagypapához és közben azt kiabálta: gyere gyorsan nagypapa krokodil van a bordóban.

krokodil=gyík

Bordó=hordó

Ma délelőtt egy erdei úton jöttünk haza, az út mellett egy elütött borz feküdt. Próbáltam nem észrevenni, de a nagyobbik lányom meglátta és már messziről kiabálta, hogy van ott valami. Persze meg kellett állni mellette, és a kocsiból nézték az állatkát. Elég nehezen tudtam megmagyarázni nekik, hogy alszik.:( Lili már gyanakodott, hogy sokáig nem mozdul.

Amikor hazaértünk elújságolta apának, hogy láttunk egy moncsicsit.:)

Az én fiam is tud alkotni!Buszon vittem őt és a barátnőm fiát aki 2 évvel idősebb nála.Nyár volt top volt rajtam.A gyerekeket leültettem én meg kapaszkodtam mellettük.Erre a fiam hangosan megszólal:"Anya szőrös a hónaljad!!"Mire én meglepődve:"Már hogy lenne szőrös 3 napja borotváltam!"Erre ők mindketten:"De az,de az!"

Tök égő volt!Mindenki engem nézett!És tényleg nem voltam szőrös,csak már kezdett nőni.:(((

Az én fiam az Irigy hónaljmirigytől a Numerakirályt szereti énekelni egy kicsit sajátosan.

Nua-nua király bébi ne dumálj.

Nálunk előfordult, hogy az utcán énekelte. :)

Nagyon aranyos sztorik.:) Ha van kedvetek, írjatok még!

A gyerkőceim még kicsik, ezért nem sok szorink van, de egy füzetbe írom a jelesebbeket.:)

Én is 4 körül lehettem, amikor a Dagály strandon elvesztem:) Két néni észre vette, hogy sírdogálok, amikor megtudták, hogy nem találom a szüleimet, azt találták ki, hogy bele tesznek a hangos bemondóba.

Én ezt szó szerint vettem, onnantól azért bőgtem, hogy nem akarom, hogy beletegyenek a hangos bemondóba....

Aztán jött a tesóm és megtalált:), így nem tettek bele:)

Én olyan 4 körül lehettem, mikor kitaláltam, hogy mindenki kislánynak születik, csak valakinek kinő a kukija. Meg is kérdeztem egyszer az anyukámat az oviba menet, hogy nekem mikor fog kinőni. :D Szegényem nem bírta ki röhögés nélkül, én meg megsértődtem, hogy miért nevet ki... De aztán elmagyarázta...

Lehet, hogy ebbe a dologba amúgy apukám hozzáállása is belejátszott. Ő ugyanis kissé frigid/prűd(?) volt, vele sose lehetett megbeszélni semmi ilyesmit, még egy ovis gyerek szintjén se.

Volt egy korábbi sztorim is. Apukám sose öltözött fel előttem, mindig elbújt. Bölcsis voltam, apu szokás szerint elbújt a fotel mögé, hogy felvegye az alsónadrágját. Megkerültem a fotelt, felrántottam a pizsifelsője alját, majd közöltem: Jé, Apának kukija van!

Nna, én a fenti dolgok miatt simán felöltözök a lányom előtt és a páromtól is elvárom. Mondjuk nincs ellenére. És a puncit is nevén nevezzük. :)

A rágó gumis sztori:

Metrón utaztunk, kisfiam rágózott. Iszonyatosan csámcsogott hozzá és húzogatta ki a rágó gumit a szájából. rászóltam, hogy hagyja abba, mert gusztustalan, amit csinált, és megkérdeztem, hogy kitől látta, hogy ezt kell csinálni. Tőled anya!

Mindenki rajtam röhögött a metrón.

Nekem eszembe jut egy jó pár sztori. Leírom ha más nem ír ide.:)

Buszo utaztunk és velünk szemben ült egy idősebb hölgy, akinek az arcán volt egy szemölcs. Kisfiam természetesen megkérdezte, hogy mi van a néni arcán (hangosan), én persze válaszoltam, hogy anyajegy.

Kisfiam: nem, nem. Az nem anyajegy. Az nénijegy!

Érdekes lehet látni a szimpatikus emberek reakcióját:)

De majd gondolom a strand szezonban leellenőrzi:)

A fiam ezt tette. A strandon voltak pucér kislányok és egész közel hajolva megnézte, hogy nekik mi van ott:)

Aranyos:))

A nemet tanulják meg leghamarabb, ezt használjuk legtöbbet mi is:)

Én is vigyorogtam azért rajta:)

Ez tényleg nagyon jó lehetett, jót nevettem én is.

Nálunk most a kuki téma van napirenden. Titkolózni nem akarunk előtte, inkább én szeretném elmondani neki, minthogy fantáziálgasson vagy mástól kérdezzen. De pár hete már ezzel van fennakadva, neki miért nincs kukija? És aki szimpatikus neki, attól meg is kérdezi.:)

Jujj, ez nagyon édi! Bár, ha jól sejtem, te nem érezted annak...

Remélem, nem baj, hogy beleszólok...

Kiarám alig múlt 1 éves, mikor a történet megesett. Tudta, hogy igen, meg nem, és használta is, ahogy kell. Este fürdéskor mániája volt, hogy a punciját piszkálta. Na, én persze rászóltam. Egyszer, kétszer, sokszor. Meg közben minden alkalommal elvettem onnét a kezét. Amikor már kezdett fogytán lenni a türelmem, megkérdeztem: Hallod, amit mondok? Erre a lányom megrázta a fejét, és közölte: nem.

:D Hát én akkorát röhögtem, nem bírtam megállni...

Írogassunk ketten:)

Dalokról jutott az eszembe...

Kisfiam néhány évesen az utcán imádta énekelni, hogy hiába keféltem, elhagyott a nőm....

A nagyobbik lányom (2,5 éves) nem eszi meg a madártejet, mert szerinte csúnya a neve és biztosan madárból készül.:)

A kicsinek a Madagaszkár betétdala a kedvence, órákig képes táncolni, ha meghallja.:)