Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Ember árnyék nélkül 2. rész fórum

Ember árnyék nélkül 2. rész (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Ember árnyék nélkül 2. rész

2012. nov. 16. 15:14
köszönöm Nektek a kedves sorokat.
2012. nov. 15. 20:46

Minden tiszteletem a Tied és azoké,akik segítenek az állatoknak ilyen vagy olyan formában.


Én is (mi is anyuval) önkéntesek vagyunk és ideiglenes befogadók.Rengeteg szeretetet tudnak adni és bennünk is nagyon jó érzés lesz ,amikor befogadunk újra és újra kis állatokat.Nem lehet leírni,ezt csak az érzi,aki szintén ideiglenes befogadó vagy állatokat ment.

2012. nov. 15. 15:21

Sziasztok!

Minden tiszteletem a tiéd! Én szinte szentként tekintek azokra az emberekre, akik segítik az állatokat, menhelyeket.

2012. nov. 9. 18:53
Van egy másik kutyaánk is, egy kicsi.Őt a helyi tűzoltóságról hoztuk haza.Nincs nála hálásabb. Nagyon okos kiskutya.El van kényeztetve,mindent megkap ami egy kutyának kell,normális határokon belül,nem csak ő hanem a másik kettő is.
19. NORIT85 (válaszként erre: 1. - 4a5570eb33)
2012. nov. 9. 18:44
Erre nem tudok mit írni! Imádom a kutyákat! Szeptemberbe fogadtunk be egy német juhászt.Az utcán volt napokig a szomszédok szerint,én csak aznap látttam. Amikor meglátott odajött hozzám, megnyaltam a kezem,és úgy nézett az ártatlan szemével-Nagyon sajnáltam. Sírva mentem be a kapun, hogy nekem kell ez a kutya,a párom nem sokat tudot mondani,mert már eldöntöttem,befogadom Őt is. Rettenetes rossz kutya, mindent szétrág,széttép,bele viszi a bűnbe a másik német juhászt aki már 10 éves,és végre jó kutya lett,de egy percig nem bánom,mert annyira örülnek ahogy haza megyek,ahogy senki más.Menhelyen még nem jártam, nem tudom, hogy viselném a látványt,ahogy sok szívtelen ember elbánik velük. Egy kutyánkat elvesztettün daganatos volt, kétszer műtötték,de hiába. Ezért is fogadtam be a kutyust,mert nagyon hasonlít rá!
18. civa
2012. nov. 6. 19:29
Én is elsírtam magam. Véletlenek nincsenek, a kutyus biztosan nagyon boldog volt, hogy utolsó, nehéz időszakában megismerhetett és vigyáztál rá, és nem is hiszem, hogy véletlen történt így. Neked kellett ott lenned, mert csak tőled kaphatta azt, amivel útnak indult odaátra.
17. Era66
2012. nov. 6. 13:43
Szívfacsaró volt olvasni ezt a cikket,ami egyébként,ettől függetlenül nagyon tetszett ! Hogy őszinte legyek el is sírtam rajta magam!!!
2012. nov. 2. 12:51
köszönöm
15. Felhoo
2012. nov. 2. 10:48
Nagyon szép történet, és nagyon jó lett a cikk is! Kitartást!
2012. okt. 31. 15:59
MIndenkinek köszönöm a hozzászólást. Természetesen történnek ott kedves megmosolyolgtató történetek is. Elkezdtem írni egy naplót mivel sok időt kell várni itt, hogy megjelenjen itt a cikk. A naplót most egy ideje hanyagoltam de úgy döntöttem újra kezdem. Még annyit szeretnék az a szeretet amit őt adnak nem lehet kifejezni. Depresszió határán voltam munkanélküliségem miatt, kimentem hozzájuk ami mára már olyan mint a kábítószer, mivel feltöltik a lelkemet. hálát adok a sorsnak, hogy olyan férfi a férjem aki nem csak mellettem áll, hanem minden hétvégén kijön velem, és együtt sétáltatjuk a kutyusokat. Már neki is olyan lett ez mint a kábítószer, hétvégén alig várja, hogy menjünk. Aki azon gondolkodik, hogy kimenne kérem menjen nem fogja megbánni. S ott mindig fogja egy kis lélek nagyon várni. Köszönöm
13. Bártfai Andrea (válaszként erre: 7. - 81012deb94)
2012. okt. 31. 13:01
Úgy, ahogy mondod, Laller! Egyre elvadultabb minden, és nem lehet tudni, hova fajul!
12. 81012deb94 (válaszként erre: 10. - Regin_a)
2012. okt. 31. 12:58
Az egyházat inkább ne keverjük ide. Megvan a véleményem róluk.
2012. okt. 31. 12:22

Átérzem mert az én csivim 2 hónapig volt nálam és 5 éves volt és parvo és coronita vírus miatt halt meg,6 napig küzdöttünk érte:(

A párom hülyének nézett mert 3.napon már újra volt csivim!nem bírtam ki hogy nincs aki körbe ugráljon reggelente vagy éjszaka amikor megfordultam az ágyba....pótolni nem tudja senki csak a hiányát enyhíteni!!!

10. Regin_a (válaszként erre: 7. - 81012deb94)
2012. okt. 31. 12:05

És mégis vannak akik azokért tesznek akikért már senki

Papok?

2012. okt. 31. 12:04
Nagyon becsülendő!
2012. okt. 31. 11:45
Ha elkezdek dolgozni és a lányom ovis lesz én is szeretnék menhelyen önkénteskedni és a kislányom is magammal vinni, mert fontos lépés lehet a fejlődésébe.
2012. okt. 31. 11:09
Bármikor többet tennék egy kutyáért, mint némelyik emberért...
2012. okt. 31. 10:20

Az első részt is végigbőgtem, most sincs másképp.

Az, hogy miket gondolok azokról és mit tennék velük akik nehéz sorsra ítélnek egy állatot, nem írom le, mert kizárnának a portálról.

Gandhi szavaihoz ennek a társadalomnak még nagyon fel kell nőni. Ezen a képen Te és a hozzád hasonló emberek javítanak. Köszönet érte a kis barátaink nevében.

2012. okt. 31. 10:08

Szívfacsaró történet. :,)

Aki azt gondolja, megalázó egy menhelyen segíteni, az nem éppen a legintelligensebbek közül való.

Mindenképp elismerésre méltó, amit teszel. Én személy szerint, nagyon bátornak tartalak érte, bennem is sokszor megfogalmazódott már, hogy ki kellene mennem a menhelyre segíteni, de nem merek, mert attó félek, hogy nagyon megszeretem az ott lakókat és haza akarom majd vinni őket, ami elég gyerekesen hangik de így van.

A masik gátam pedig saját önzőségem/gyávaságom, nem bírom nézni, ha valamilyen állat szenved, mert annyira sajnálom, hogy a szívem szakad belé, így önző, gyáva módon homokba dugott fejjel élek, de igyekszem ezen változtatni.

2012. okt. 31. 10:00
:˛(
2012. okt. 31. 09:41

:'(

Nem nagyon jutok szóhoz. Sajnálom Benjit! Őszinte részvétem miatta. És minden tiszteletem a Tiéd! Kevesen tudják ezt elképzelni, milyen érzés, mikor hálásak nekik az állatok! Én átérzem ezt a részét! Kevés felemelőbb dolog van ennél azt hiszem!

2012. okt. 31. 09:16
;(
2012. okt. 31. 09:08
Kutyusom halála óta kijárok heti 2-3 alkalommal a kutyamenhelyre önkéntesként. Kenneleket takarítok, kutyát sétáltatok. Sokan megalázónak tartják, nem tartanak normálisnak. Pedig takarítás közben lehet velük kapcsolatba kerülni, ja és nagyon jó hallgatóság is :). Lettek kedvenceim akiknél takarítok, sétáltatom őket. Jól érzem magam köztük, nagyon sok szeretett adnak, és úgy szeretnek amilyen vagyok. Nincs olyan alkalom , hogy ne kérjek bocsánatot tőlük azért amit az embernek nevezhető valaki tett velük. Ilyenkor mindig a kedvenc idézetem jut eszembe: "Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik." Mahatma Gandhi

Ugrás a teljes cikkre: Ember árnyék nélkül 2. rész

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook