Elviselnéd, ha a párod kezet emelne rád? (beszélgetős fórum)
Azzal én se értek egyet!
De megölésre akkor se gondolnék!
Már a gondolatot is képtelenségnek tartom.
Egyébként csak véletlen találtam rá erre a fórumra, de maga a kérdés is olyan bosszantó. Már, hogy van ilyen :(
A megölés dolgot pedig jelképes gondolatként írtam le, mert hogy azzal az anyával sem értek egyet aki végignézi nap mint nap, hogy az apuka bántja a gyereket :( Sajnos ilyen is sok van! Én erre képtelen lennék :(
A fajtalankodó, nagy verő legények akik apának vallják magukat és halálra verik a gyerekeiket az sem szül jó vért :( A bíróság meg elítéli kemény 5 év börtönre! Vicc. Drogkereskedelemért többet lehet kapni. Na ez vérlázító!!
Egyébként békés teremtés vagyok, de az agressziót nem szeretem főleg ha ártatlan emberek szenvednek benne.
Nem is kell elviselni.
Azért megöléssel se fenyegess senkit!
Még gondolatban se!
Nem szül jó vért.
Egészen más jutott eszembe. Soha és senki nem tartanék hülyének! Még akkor se, ha tényleg az lenne.
Mindenki saját maga dönt az életéről. Szabad kezet kap arra is, hogy jól alakítsa, meg arra is, hogy elcsessze, ha úgy jobban tetszik neki.
Sajnos csupán olyat tudnék tanácsolni, amin biztosan megsértődnél. (A régebbi ismeretségünk ellenére is)
Ezért inkább nem is teszem.
Most, ha csattan...akkor csattanjon! Akkor tudom..ha nehezen is, hogy mi a teendőm.
Amitől én is félek, hogy ne majd legyen ez.
Nagyon nehéz...soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök...:(...de ami volt az volt, nem tudok változtatni a múlton.
A jelen? A jövő? Azt esetleg lehet irányítani? De soha nem tudjuk, hogy mikor cselekszünk jól...
Annyira bonyolult, hogy nagyon..:(
Van amit nem lehet, nem szabad megbocsátani.
Aki alapból olyan természet, aki nem tud uralkodni az indulatain, az nem fog tudni. Sőt egyre kevésbé. Mert Te szereted, ő is szeret, de ez sajnos így kevés. Ne nekem legyen igazam.
Tudom, olvastam lejjebb, hogy írtad, nem bántott, nem ütött meg, bízol abban, hogy uralkodni tud önmagán. Pszichológushoz jártok, hátha ez segít. Kívánom neked, nektek, hogy így legyen. De ha mégsem, ha mégis elcsattan az a pofon, akkor mit tennél?
Szóval nagyon bonyolult: jajj, nembeszélve arról sem, hogy más városban vagyunk, és a munkahelyem is itt van.
El kel mondjam, hogy most nagyon jól vagyunk: jobban, mint eddig valaha: úgy érzem, hogy ilyen jól nem egyeztünk soha... remélem, hogy megszokás kérdése és minden jó lesz:)
Sok minden: 1.csak augusztusban válhatunk el polgárilag
2. voltunk pszichológusnál
3. mert még friss és szeretem
4. mert megadom magamnak ezt: hogy én megtettem mindent
5. mert a jóisten szentlelke arra indított, hogy megbocsássak
Ajjaj, az egy másik fórum témája!!!
:-DDD
Nem arról volt szó, hogy értékesebb, hanem hogy büszkék vagyunk a sz@ros papírunkra. Erre reagáltam.
Egyébként van egy fórum, ha akarsz erről beszélgetni.
Egyszer.
Másodszorra nem lenne rá lehetősége.
Nem úgy volt, hogy elválsz tőle?
Meggondoltad magad?
Miért?