Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Elvesztettem a kisbabámat a 36. hétben fórum

Elvesztettem a kisbabámat a 36. hétben (beszélgetős fórum)


1 2
2016. júl. 24. 23:03
Részvétem.. :( van egy ismerősöm, aki sajnos ugyanezt élte át, aztan a következő evben újra teherbe esett, egészséges kisfia született. Nem sokkal később észrevettem, h megint gömbölyödik a pocakja és pár napja született meg a kislanya :) hidd el, kárpótol majd az élet.. akármilyen rohadtul nehéz is most. Az idő enyhíti kicsit, de mindig veletek/bennetek lesz a trauma. Eljön az idő tuti /szorítok/ h lesz kistesó és ő még jobban halványítja majd a történteket! Nagyon sajnalom a veszteségeteket.. :( minden nappal egy picit könnyebb lesz
32. hope30 (válaszként erre: 31. - Domimami)
2016. júl. 23. 22:29
Köszönöm biztatò szavakat!Nem adom fel,de nagyon fèlek!Sajnos a kisfiam is hosszù pròbalkozàs utàn teljesen varatlanul èrkezett az èletünkbe,ès fèlek hogy nem lesz több lehetősègem arra,hogy 'Szuperanyu' lehessek.Termèszetesen mindent meg fogok tenni amennyi tőlem telik.Màr csak a kisfiam miatt is,hogy làssa onnan fentről hogy milyen erős anyukaja van!
2016. júl. 23. 15:48

A könnyeimmel küszködve olvastam a történetedet.

Azt tudom sajnos,hogy milyen elveszíteni a szülőket,hasonló érzések,mégis más.

De!Bármilyen kegyetlenül is hangzik,az élet megy tovább.Te,ti itt maradtatok egymásnak,ő nem.

A képed alapján egy vagány csajszinak tűnsz nekem,úgyhogy sirasd meg a kisfiadat,engedd el és amint készenálltok eljön az baba,hogy egy igazi Szuperanyut faragjon belőled!☺

Ne add fel!

30. hope30
2016. júl. 23. 13:55
Sziasztok...ma a parommal eltemettük a drága kisfiunkat. Ahogy olvasom soraitokat tudatosul bennem,h mennyire nem vagyok egyedül ès mennyi tragèdia törtènik csalàdokkal ami igazsagtalan ès kegyetlen. Èn tudom hogy soha nem fogom elfelejteni az èn dràga kisfiamat ès.megbeszèltük a parommal,hogy barmekkora is a hianyerzet es a fajdalom ki fogjuk varni azt az idot a.kistestverrel amit az orvos javasolni fog mert ezt nem akarjuk megegyszer atelni illetve èn se szeretnèk kockaztatni feleslegesen akar èn is ràmehetek.Hazudnek.ha azt mondanam szivem szerint nem lennek mar jovo honapba terhes,de ha eljon az ideje es isten is ugyakarja ugyis megfogan a kistestver,ha meg nem akkor nekem ennyi anyasag volt megirva...
2016. júl. 19. 19:50

Szívböl sajnálom hogy ezt meg kellett tapadztalnod...közhely. De az idő majd enyhít a fájdalmadon. Én március elején veszítetem el a babámat.23 hetes terhes voltam. Az uh.on derült ki, akkor már több napja halott volt szegény. Meg kellett szülnöm, mint egy droid végigcsináltam.. Mostanaban már könnyebb, bár azóta autoimmun betegséget diagnosztizaltak nálam, emiatt még halasztani kell az ujabb baba tervezést. Kicsit félek, már 37 vagyok..

Kitartást, vigasztalidást kívánok Neked és a férjednek- mert most neki sem könnyű tudom.

2016. júl. 19. 09:27
Most van harminc éve, hogy én is elvesztettem a babámat. A legérdekesebb, hogy ki akarták fektetni az elhalt terhességemet, mondván, hogy semmi probléma, csak pihennem kell. Amikor már elájultam a soros vizsgálatkor, akkor kezdtek el "komolyabban" vizsgálni, kiderült, hogy már egy hete hordtam az elhalt babát. Kérlek figyeljetek oda a "mellékesnek tűnő" tünetekre is, hiszen Ti tudjátok, hogy mit éreztek. Ekkor még az első trimeszterben voltam, de nagyon megviselt. Tíz évvel később már "kipakoltak" méhtesti és méhnyakrákkal. Még itt vagyok, élek, pedig egyik tumor hozta a másikat egymás után. Tudtam, hogy élnem kell!! Szerencsére nem volt inoperábilis egyik sem. Hasznosítsa mindenki minden erejét. Amikor megtudtam, hogy végső stádiumot élek meg, elengedtek, hogy elköszönjek az akkor 11 éves lányomtól. Én otthon a földet vertem ököllel, hogy mit vétettem az Úristen ellen, miért büntet pont engem?! Azóta is élek immár 62 évesen, és örülök, hogy VAGYOK! KÜZDVE KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL!!! Neked még lehet esélyed egy gyermekre, nekem már nem adatott meg! Bízz a természet erejében (ha gondolod "Istenben"). Veled érzek, Neked drukkolok!
27. Wiki00
2016. júl. 18. 22:53
Ez borzasztó...bekönnyeztem soraidat olvasván...annyira sajnálom, őszinte részvétem Nektek! :(
2016. júl. 17. 23:02

Szia !


Ősszinte részvétemet fogad !

Sok-sok-sok Erőt,egészséget,kitartást kivánok

2016. júl. 17. 13:56
Őszinte részvétem! Sok erőt, megbékélést, megnyugvást majd egy aztán még egy gyönyörű egészséges kisbabát kívánok neked!
2016. júl. 17. 12:26
Kitartás! El nem tudom képzelni az érzésedet! De ilyenkor én úgy gondolom, talán igy "Jobb" mintha pár hátig , hónapig, ne adj Isten évekig szenvedett volna! Tudod mindig akkora fájdalmat kapunk amit még el tudunk viselni! Neki most el kellett mennie, de biztos fog maga helyett küldeni valakit aki boldoggá tehet benneteket!
23. hope30
2016. júl. 17. 10:52
Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat!Temetès csak szuk csaladi korben lesz.Hamvasztasa lesz es a csaladban eddig elhunyt gyerekek kozos sirjaba lesz lehelyezve Ő is...istenem irom ezeketa.szavakat es arra gondolok hogy itt kene a karomba lennie es puszilgatnom kene nem a temetesere keszulni....ez a fajdalom sose mulik el....
2016. júl. 17. 09:23
Részvétem ::(
2016. júl. 17. 09:21
Őszinte részvétem! Elképzelni sem tudom, hogy min mehetsz most keresztül. Kitartást kívánok az egész családnak!
2016. júl. 16. 22:18

Részvétem! El sem tudom képzelni a fájdalmadat!

Nálunk talán annyira nem megy, de külföldön az elvesztett babákat (legalábbis idősebb magzatokat is el szokták temetni.) Segít a gyász feldolgozásában, tudatosít az ember dolgokat. Gyorsabban történnik a gyógyulás, meg akkor is ha az tűnnik a nehezebb útnak.

Sok erőt!

19. 388b941089 (válaszként erre: 16. - Hope30)
2016. júl. 16. 15:51
Èrtem :( nagyon sajnálom 😢😢😢
18. hpkati
2016. júl. 16. 15:50
Nagyon sajnálom:( Őszinte részvétem! Gyere, ha beszélgetni akarsz. Keress, ha tudok valamit segíteni!
17. hope30 (válaszként erre: 10. - Rinike)
2016. júl. 16. 15:48
Sajnalom hogy te is es az unokatestvered is atment azon amin èn :( Nekem nagy csaladom van es egy remek parom aki atsegit a nehez perceken.Sok mas hasonlo tortenetet olvastam es probalok ezekbol a 'happy end'-ekbol erot meriteni es pozitivan elore nezni,de igy hogy meg csak 1 het telt el korai barmire is gondolni. De az biztos h ha eljerkezik az ido es terhes leszek a baba szivenek vizsgalata mindennel előrèbb valò lesz!
16. hope30 (válaszként erre: 15. - 388b941089)
2016. júl. 16. 15:40
Sajnos mivel a csaladomban nem volt szivbeteg se semmilyen betegseg nem estem abba a riziko faktoru csoportba ahol a szivbetegseget fokozottan szurni kellene, igy hiaba voltam genetikai UH-kon minden rendben volt.
15. 388b941089 (válaszként erre: 1. - Hope30)
2016. júl. 16. 15:31

Őszinte rèszvètem!!

A 2.genetikai uhn nem derült ki? Akkor nèzik a baba szivèt, minden szervèt. :(

Nagyon nagyon sajnálom, sok sok eröt kivánok nektek!

2016. júl. 16. 15:28
Nagyon sajnálom 😢 részvétem
13. kisj (válaszként erre: 1. - Hope30)
2016. júl. 16. 15:28

Elmondhatatlan fájdalom lehet ez,amit szülőnek soha nem szabadna éreznie,mert nem az a világ rendje,hogy a szülő temesse el a gyermekét.

Sírd ki magad, gyászold meg.....és ess minél előbb teherbe,mert ez a dolgok rendje.

A lelked egy új babával nyugszik meg a leghamarabb.

Őszinte részvétem.

2016. júl. 16. 15:22
Részvétem!
11. Cucicsillag (válaszként erre: 1. - Hope30)
2016. júl. 16. 15:15
Nagyon sajnalom! :(((
10. rinike (válaszként erre: 1. - Hope30)
2016. júl. 16. 15:15
Részvétem. Nagyon sajnálom a veletek történteket! Nekem fiatalabb terhességnél, még méhen belül meghalt a kislányom, és meg kellett szülnöm. :( A férjem unokatestvérééknél azonban az volt a probléma, mint nálatok. Az ő kislányát megműtötték, visszacserélték a megcserélődött ereket, de sajnos elvesztették a kislányt. Minket sem vígasztalt, Téged sem fog, hogy nem vagyunk egyedül, és mással is történt ilyen. :( A szerető családjainkból merítettünk erőt a folytatáshoz. Nálam felmerült, hogy nem lehet többé gyermekem. A férjem unokatestvérének egy-két éven belül, nekem csak 3-4 év múlva, de született egészséges babánk. A terhességet végig izgultuk. Mindketten volt magzati szívultrahangon, így azt már tudtuk, hogy szívprobléma ezúttal nincs. Remélem, hogy lehet, és lesz még majd gyermeked, és ugyan az elvesztett gyermeket nem pótolja, de leszel még boldog.
2016. júl. 16. 15:14

Őszinte részvétem!

(nem vigasz...az én kisfiam júl.7-én volt 18 éves. És ha az első babám is élne, akkor idén lenne 20 éves. Az elvesztésének a dátumát a mai napig sem felejtettem el...)


Nehéz napokat fogsz megélni.... és még nehezebb lesz, amikor az ismerősök fognak kérdezni vagy gratulálni ...mert nem tudnak a gyászodról. Erre most nincs semmi vigasztaló szó.

Vigyázzatok egymásra a pároddal.

2016. júl. 16. 15:08
Nagyon sajnállak titeket!!!Részvétem!
2016. júl. 16. 15:02
Köszönöm!Igen azt mondtàk az orvosok is hogy nulla az eselye h ez megismetlodjon! De az hogy mikor all keszen a lelkem es szervezetem az ujabb terhessègre azt nem tudom :(
2016. júl. 16. 15:00
Részvétem!
2016. júl. 16. 15:00

Akkor varjatok majd ujra kisbabat, amikor elgyaszoltatok mar.

Ne helyette, ne potlekkent, hanem ot szeretnetek szivvel-lelekkel-szeretettel.

2016. júl. 16. 14:57
Részvétem. Ne szégyelld magad. Elképzelni sem tudom mit éreznék hasonló helyzetben, és megértem, hogy még nem bírsz rá gondolni... Higgy benne, hogy a következő babád egészséges és erős lesz. Drukkolok nagyon!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook