Elveink, no meg a tetteink... Érdekelne minél több vélemény (beszélgetős fórum)

... általános iskolában (hm ezért meg azért :)) megjósolták anyukámnak, hogy börtönben fogom végezni, de mivel nagyon intelligens vagyok, így nem is piti bűnöző lesze, hanem az interpol fog körözni (hm jellemző, hogy anyum ebből nem azt jegyezte meg, hogy intelligens vagyok, hanem hogy börtönben végzem) ... első évben kirúgtak a középiskolából, 15 éves korom óta dolgozom... azóta eltelt néhány év... érettségiztem, diplomáztam (+ még egy-két ilyen-olyan tanfolyam)... jó munkahelyem van, két csodás gyerekem, és harmónia vesz körül. :))

Nooosssss....meg volt írva a sávváltás? :))

Na ugye...:) De azért a remény hal meg utoljára.Tudod:"ember mondtam küzdj és bízva bízzál...":P

:DDD

Eh...:(

;)

"mintha nem is egy bolygón élnénk"

Így igaz.Úgy hívják: sors.Hoztuk magunkkal generációktól beszabva,stb.Úgy képzeld el,mint amikor 800-at futunk,de nem fairplayben.Senki a sávját nem hagyhatja el,mert karám választja el a másiktól.Nem elég,hogy egyik-másik többet fut,tehát nehezebb a dolga,de mondjuk még azt is,hogy az enyém ezzel van tele rakva,a tied viszont egész mással,ami az enyémben nincs...A kérdés: tudunk-e sávot váltani?Filo:létezik-e átok?Áldás...Ha igen,az valami ilyet jelent:sávot váltani,vagy ha megszakadsz,akkor sem...(jajj,én filozni is de szeretek...:D)

... muris volt olvasni! :)))) ... mintha nem is egy bolygón élnénk. :)))

Nekem működik az (és teljesen véletlen, nem szándékosan alakult így), hogy amit adok, azt kapok. Először anyum hívta fel rá a figyelmem, amikor az első gyermekemet szültem, és úgy éreztem magam mintha szállodában lennék, mindenki bűbájos volt és kedves az orvosoktól (nem csak a sajátomtól) a takarító néniig... tényleg felüdülés és pihenés volt a benn töltött néhány nap. Utána mondtam anyunak, hogy nem értem... mindenki sírt, panaszkodott, hogy milyenek velük... velem meg, pedig se gazdag nem vagyok, se protekciós.... és akkor mondta anyum, hogy "hjaaaaa.... ahogy Te fordulsz másokhoz, úgy fordulnak hozzád!" ... azóta eltelt már lassan 20 év... és működik. :)

Na,hát mindenkinek meg van a maga kis sztorija.Én is leginkább a kétszínűekbe botlottam sikeresen,de durvább formában.Azóta elég gyanakvó vagyok.Meg van a kis szenzorom már,hogy lemérjem,tényleg én érdeklem-e,vagy csak szemétkedni jön oda valaki,meg szivatni,azóta jobb is a helyzet.És mivel negatívan(értsd:elzárkózás,stb) mozdulok kérdezés nélkül,így lett nekem nagy arcom.Ettől.:O A pofám leszakad...Akkor az.Nyaljon sót,álljon fejre,akármi.Akkor sem hagyom magam.Miért is kéne?Mit kapok érte?Hát akkor meg...:P Nem érek rá baromságokra.Mégis mit képzel,nem?Én is nagyon jól tudom,hogy mire vagyok kitalálva és mire nem.Illlllyen egyszerű.:)

Egyébként hihetetlen flegmaságom feléjük elképesztő viselkedéseket tud kiváltani,amit leginkáb a dedóval tudnék jellemezni...És anélkül,hogy kajtatnám a szövetségeseket,emberek jönnek oda hozzám és mesélik,mennyire ki vannak akadva X viselkedésén velem szemben,ecsetelik meglátásukat,ami totál egybecseng az enyémmel...:O Hoppáré'! :O Mi ez,ha nem győzelem?És akkor nem barmoltam az időmet idiótaságokkal..:)

Sokszor van ez a "nem igaz,hogy nem veszi magát észre..." című előadások a részemre.(mily' megható...:D)Ilyenkor veszem elő a "nagyon hülye vagyok" arcom és juszt sem veszek észre semmit és nagyon ártatlan kedves vagyok,mint akinek fogalma sincs,hogy akivel beszél az épp mennyire is utál engem...Hah!Szakadjon meg...:DDD

Hát csajok. Azért jó ám olvasni ezeket a sorokat.. Kicsit kevéssé érzem "elveszettnek" magam.

Néha hajlamos vagyok azt hinni hogy egyedül vagyok egymagam..

De Mindig kiderül hogy nem :) És ez nagyon jó.

Nőci: Én is végigjátszottam a rút kiskacsa szerepet. Ott sértegettek, bántottak ahol tudtak.

De erősebb lettem tőle. és sokkal bunkóbb is az emberi fajnak nevezett lényekkel szemben..

Akik egykoron barátaim voltak (azt hittem én naiv) azok közül már egy sem az jóformán.. szó szerint 1 kivételt tudok aki mai napig immáron 20 éve a barátnőm!

Amikor segítség kell akkor mindenki megtalált ha nekem.. akkor valahogy jött az "oldd meg magad" mozgalom...

És leszoktam arról hogy mindenkinek ugrok.. azóta élek is...

:)Aranyos vagy.

Hát...igen.Erre csak ezt tudom mondani.Sokan sokféleképpen értékelik a lazaságom.Akik lazaságként értékelik,azok a barátaim és tök bírják és sokat is merítenek belőlem(kapom ám az elismeréseket rendesen).Akik fennhéjázásnak,azok az ellenségeim,az irigyeim,whatever...

Meg igazából nem is értem őket,ugyan mit is várnak el...Miért kéne "bocsánat,hogy létezem és levegőt veszek" módon élnem,csak mert szerintük én személy szerint többre nem vagyok méltó...Mitöbb!Ettől több,csak nekik jár.Na neeee...Sokat gondolkodtam ezen,míg végül rájöttem,hogy ezzel csak egyet lehet tenni: lesöpörni nagyívben.Ezt persze nagggyon sértőnek érzik,minthogy mellreveszik,de talán nem kéne olyan véleményt megfogalmazni rólam,ami többre nem érdemes...Aztán akkor nincs semmi baj.Ennyi.Én tényleg olyan vagyok,hogy csak akkor veszem elő a bunkó arcom(ami tényleg nagyon az,de tényleg csinált is),ha érzem ezt a presszúrát,vagy egyéb sértés ér.Volt nem rég egy barátságom az ellen oldalról(nem tudtam,hogy onnan sikerült összeszednem,mire kiderült,már túl fontos volt...:P).Ott ezt abszolút a háttérbe szorítottam,szóval kvázi:sokat nyeltem.Fontos volt a kapcsi bizonyos okokból,hajlandó voltam megismerni a másik oldalt,hajlandó voltam igazat adni,változni,de...Semmi,érted,semmi nem volt jó.Pedig még kalapom sincs...Úgyhogy teljesen lebénított,gúzsbakötött és a végén már csak egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam,aki hülye,mint a föld.Na mindegy.Ennek így ebben a formában vége és: soha többet,az biztos!Akkor rájöttem,hogy ezek az emberek CSAKÚGY utálnak,minden racionális ok nélkül és innentől kezdve nekem már annyi intuíciós hajlandóságom sincs,mint volt ezelőtt bármikor.Ilyen vagyok,megemészthetik.Vagy belátják,hogy a "nagyképűség" csupán pl.abszolút függetlenség mások véleményétől.Szerintem engemet eleget rugdostak már eddigi életemben ahhoz,hogy nagyívben lesz*rjam a kritikát,hiszen jól tudom,hogy SEMMILYEN racionális okuk nincs az ellenségeskedésre(amiben kritizálhatnak tényleg,abban ők spec az élen járnak...khm,akkor miről pofázunk...),max.az irigység...Hja!Ahelyett,hogy barátkoznának és együtt nyernénk...Akkor nyerek egyedül!:D

Nem kötelező a disznótor...

"Sajnálattal nem mész semmire..."

A tapasztalatom az,hogy pusztán azért készítik ki az embert,hogy amikor már teljesen elkeseredett,akkor még rugdossanak rajta.Én ebben nőttem fel egész kicsi korom óta(kedvenc mesém a rút kiskacsa és még igaz is rám),ezért igen hamar megneszelem az ilyet és mielőtt még elkezdhetné,faképnél hagyom.Így ugyan hamarabb jön elő az ellenségessége,de az előbb-utóbb amúgy is előjött volna,minek az időt tökölni akkor.Eddig sosem tévedtem.Bocs,egyszer igen,amit írtam fent.Azt benéztem.

Nekem a kedvenc mondásom: (és amit tegnap belefutottam ilyen emberbe :D )

"Ne vitatkozz idiótákkal, lesüllyedsz a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.."

Az 57-es hsz-ra reagálva Te kis Spéci :), igen, valószínüleg irigylik tőled ezt a lazaságot. Neked bizonyára könnyebben is mennek a dolgok, mint aki merev, pesszimista, (túl)óvatos, bizonytalan. Odáig kéne eljutni, hoyg ezek a dolgok "tanulhatóak". Persze van valami nyers ösztön is benne, mentalitás, meg hasonlók, de az embereknek meg ekll tanulni átlépni a korlátaikat, amit saját önsajnálatuk, negatív hozzáállásuk állít számukra.

És ha mégsem könnyebb Neked? De legalább el tudod hitetni, hogy az. Végtére is, mi előnyöd származna abból, hogy ha ország-világ tudja, hogy valami nem sikerült. Sajnálattal nem mész semmire, segítséget (őszintén!) csak magadtól várhatsz, az "ellenségek" pedig nem röhögnek a markukba. Jól csinálod! Adj és adatik! (most éppen poz.energia)

Egy ilyet mára

"Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,

ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,

ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,

ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és

ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat."

Tényleg, azt én is olvastam régebben.

Jól van, akkor majd beszélgetünk és közben sziporkázhattok!

ez nem megy kérésre. csak úgy jön :)))

de pl van ilyen hogy: annyi esze van mint a lakkozott hintalónak, vagy mint egy marék döglött molylepkének ezek mennek. :)

Még-még ilyet!

Éppen kávézom, jöhetnek a fárasztó dolgok :D

hülye, mint a raklap, horgolkodás... Még valami? :)

"Hát...Ez: "a járt út is járatlan volt egyszer " már a deviancia kérdésköre.:) "

mit vártál tőlem?? :DDD :P

én rém türelmes ember vagyok sokan azt hiszik rólam hogy csendes béketűrő vagyok. ami igaz is. egy pontig. onnantól ki lehet írni mellém hogy robbanásveszély.. :D

Ja,szerintem is jól mondja.

Hát...Ez: "a járt út is járatlan volt egyszer " már a deviancia kérdésköre.:)

Azt én sem bírom,ha valaki csak azért vitázik,mert lételeme a kötekedés. Azt igyekszem én is leoltani.Sokszor az ilyen emberek edzettek,tehát nem könnyű őket megrugdosni,de nem is lehetetlen...:)

Én piszok bunkó tudok lenni,de például nem minden elv nélkül.Én a "szemét vagy,tehát szemét lehetek" elvet vallom,tudjátok: "az úgy kezdődött,hogy visszaütöttem"...De ha mozdulok,akkor nem kímélek,szóval...:P Nem is tudom.Igyekszem pontosan,erősen célba találni,mert az elhúzódó "ereszdelahajamat" dolgokat nem csípem.Ha csak nem remélek pozitív kimenetelt.A reménykedéseim viszont a legapróbb csíráig/írmagig nagyon erősen működnek viszont!

na ez nagy igazság.

De ez kb mindenre igaz. aki az élő fába is beleköt azt hamar leoltom én is.. bár sokszor nem is szólok mert az ilyen emberrel csak értelmetlen meddő vita generálódik.

Viszont az hogy másképp talál valaki megoldásra annak nem szoktam útját állni (bármiről is legyen szó és nem feltétlenül jobb látszólag) mert bár a mondás úgy tartja hogy a járt utat a járatlanért el ne hagyd. Akkor gondolj bele.. a járt út is járatlan volt egyszer :)

Most eszembe jutott a férjem. Picit konzervatívak vagyunk talán.. sok dologban hisszük, jó volt az úgy anno. Erkölcsi lazulás, "liberális" nevelés.. romlás.

Nos, mikor olyan emberekkel találkozunk, akik igen könnyen szőnyeg alá söprik a helyesnek vélt dolgot, csak hogy a könnyebb utat válasszák, akkor puffogok egy sort, hogy nekem is mennyivel egyszerűbb lenne, ha ... És akkor nagy bölcsen odamondta: "a mi erkölcsi mércénk magasabban van". Először köpni-nyelni nem tudtam, hogy a birkatürelmű férj ennyivel elintézi? Aztán kezdtek jól esni a szavai, és nőttem is 5 centit gyorsan. Azóta ez szállóigénké vált :) Néha összenézünk és mondjuk, "Tudod, a mérce.."

..folytatom, laptopozok és elküldtem, mielőtt leírtam volna.

Szóval ha valakinek jobb ötlete nincs, de a meglévőt folyton kritizálja, az felmérgesít. Harcolni a társadalmi normák ellen úgy, hogy helyette nem állítunk másik követhető, legtöbbek által elfogadható nézetet demagógia, és az veszélyes is lehet.

Attól függ, mi mozgatja..

Ha önmegvalósítás, fejlődés a célja, akkor szükség is van rá, hogy egyesek harcoljanak a beszürkülés ellen. Ha valaki csak azért akar széllel szemben pisilni, hogy megmutassa, ő meg meri tenni, akkor ostobaság. Ergo, job