Elválnátok? (beszélgetős fórum)
Egyértelműen jobb!! Hidd el nekem, a fiaim most 10 év után is emlegetik azt a félelmet, amit akkor éreztek. Az apjuknak azóta sokszor az orra alá dörgölték ezt!
Ugye ezt nem kérdezted komolyan?
Én ugyanilyen lelki terrorban éltem és évekig nem mertem lépni pont a gyerekek miatt, meg hogy mi lesz, miből élünk, hová költözünk stb.
Hirtelen beteg lettem, kórházba kerültem, mozgatóideg-gyulladás miatt hetekig nem tudtam lábra állni. Ott beszélgettem egy pszichológussal, aki azt mondta, hogy mindaddig míg nem változtatok az életemen,nem fogok meggyógyulni. Ott akkor megerősödtem lelkileg és már úgy jöttem haza a körházból, hogy elhatároztam magam a válásra. Határozottan erősnek éreztem magam és végre nem féltem a férjemtől. Végigcsinálta és nagyon jól tettem, nagyon nyudodt lett utána az életünk.
Fél évig még próbált bennünket zaklatni, hogy csináljuk vissza, megváltozott, de engem már nem érdekelt a könyörgése. Ilyenkor nem szabad meginogni.
Szóval nekem nagyon sokat segített egy szakember.
Leegyszerűsítem a kérdést: jobb az a kicsinek, ha elválnánk és anya apa külön lennének, mintha végig asszisztál heti 1-2-3 nagy balhét? áhh..hülye kérdés...
Akkor vágj bele, látod a különbség kettőnk között hogy én a jövőtől félek, és nem a lebonyolítástól. Szerintem már lélekben eldöntötted...
Az rendben van, de én SOHA nem nevelném a gyerekem úgy, hogy kiabálnak veoem előtte vagy bárkivel.
Párom ilyen volt, hazamentem szüleimhez és ott sem volt jobb, muterék marják egymást.
Elmentem gyerekkel otthonról és érdekes tudtam vinni masszázsra, tornára, babaúszásra...
Nem féltem magam, ha újból fel kéne építenem mindent. Biztosan sikerülne, de tény, hogy átmenetlieg is szülőnél lakni megint -akármenniyre jófejek- nem egyszerű. A válástól és az oda vezető úttól tartok. Nem a jövőtől.
Fontosabb, hogy lelkisb vagy, mint a lányod fejlődése?
Én akkor se vagdakoznék a "válj el/én elválni" dumával. Nincs a kérdést feltevőnek úgymond hova mennie....jó persze a szülőkhöz lehet menni, na de azért felnőtt fejjel hazaköltözni egy gyerekkel sem olyan egyszerű. Nem min denki olyan szerencsés hogy fel tud állni egy válásból, és új életet tudna kezdeni. Én sose lennék újra szerelmes, pedig az én házasságom is már szinte csak a papír, még sem válunk el. Van 3 gyerek, mind sportol, én nem tudnám fizetni, apjuk fizet mindent ugye, ha elválnánk mi lenne... Így mégis csak egyszerűbb reggel is suliba vinni őket stb. Ez van, sajna a gyerekeim már tudják most, hogy egy szerelem sem örök és minden házasság tönkre megy. 30 gyerekből az iskolában 20 elvált szülő gyerekei. :((((
Igen, ezért nem tudtam még lépni. Mert közös. Én meg lelkis idióta vagyok. :-/
Nem tarthat terrorba. Jogod van boldognak lenni és új életet kezdeni. Legyél erős és gondolj a közös gyerekre is.
Mert ugye támadni azt tud.
Félek, hogy ha beadnám a válót, akkor élv sem úszom meg, vagy "csak" lelkileg úgy kicsinál, hogy belerokkanok..
Akkor nincs min gondolkoznod. A gyereknek sem erre van szüksége. És hogy milyen lenne? Ha agresszív akkor távcoltartásit kell kérni, de a gyerektartást köteles fizetni.
Egyébként gratullok, kevés olyan pár van, akiket megment 3 alkalom..Sok boldogságot! :)
Én is mondtam neki, hogy jót tenne egy ilyen.De hallani sem akar róla. Egyszerűen nem partner abban, hogy jó legyen újra.
Mi anno kértünk segítséget három alkalom volt és megmenekültünk, azóta már 5 éve miden nagyon rendben van pedig már megvolt hogy ki hova költözik el meg minden.
De meg kell bezsélni a próblémákat, nem? Attól nem oldódik meg, ha a szőnyeg alá söpörjük. És nem csak ezekre durran el az agya, hanem tök hétköznapi kérdésekre is. Meg akkor is szokott ilyen lenni, ha épp nincsenek gondok.
Lehet tényleg csak az anyagiak keserítették meg, nem? Belefásult a hétköznapokba..esetleg, ha te is olykor érezhetően aggódsz egy egy helyzetben, az neki is plusz teher..
Bár hazudni mondjuk jól tud, rengeteg dolgo van, amire én rájöttem és ő nem is sejti, hogy tudom.
Szívből ajánlom a Merj Szeretni! című könyvet. :)
Nem hiszem. Nem olyan a munkája sem, és nem jár el sehova szinte. Nincsenek gyanús jelek, furcsa telefonok.
Nem tudom, hogy nálunk mi lenne egy válás után. Ha most ilyen velem, milyen lenne utána??
Én elválnék.
Lányom kiegtyensúlyozott születése óta. Nálunk is voltak veszekedések és én is toivábbléptem, de nem bántam meg, mert megtaláltam azt a férfit, akkor maximálisan elfogad minket.
Minimum egyszer közös program, viszi egyedül sétálni, vásárolni, átölel előtte és akkor jön a lányom is, hogy én is szeretlek titeket.
Most már tényleg van egy egész családom.
igen, az biztos, hogy előre mindent "le kéne rendezni"
Csak nem ilyen volt. Az a baj. Hanem még a ház előtt álló kukáról is lehett vele beszélni órákat.
Hát igen, ha minden más jó, akkor ezt át lehet vészelni. Csak nálunk végülis semmi nem jó. Úgy élünk egymás mellett, mint a rossz lakótársak. Apróbb dolgokat talán megbeszélünk, komolyabbaknál balhé van, de se testi kapcsolat, se közös, családi programok..