Elutasítsak egy biztos állást, vagy hagyjak mindent és mindenkit magam mögött? (tudásbázis kérdés)

Én is vidéki vagyok és 18 évesen költöztem Pestre. Igaz, kollégiumba. :D A fél főváros vidéki :D

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem szép dolog a szüleidtől ez a hozzáállás, igyekezz ettől függetleníteni magadat (mármint attól, amiket mondanak). Szerintem nekik most ezt kellene mondaniuk: Büszke vagyok rád, kislányom, húzzál bele, irány Bp és mi itt vagyunk neked. Ezt én finoman el is mondanám nekik. :)

Szerintem eszedbe se jusson nemet mondani az állásra. Ahogy előttem is mondták, bérelsz szobát először és kész.

A február vége pedig nincs olyan messze, én inkább várnék, ha át tudom hidalni azt a pár hetet, mint felvegyek egy új embert, akinek nem ismerem a munkastílusát, -minőségét és még be is kell tanítanom. :S

Nem igy van/finoman fogalmaztam/

Észnél kell persze lenni Bp-en, nem bedőlni bárkinek a barátság és a nagy szerelem reményében

Jó helyed van, előmenetel is elképzelhető, munka nyilván nincs a szülőhelyeden

Az abérlet kérdést vesd fel a cégnél finoman

Vágál bele nyugodtan

Nem egy pokol/fertő Bp. :)

Gondolom akkor nem jutalékos fizetés, és hasonlók. (Bár nem a céget kérdeztem, hanem a munka jellegét), de remélhetőleg korrekt társaság.

Tudod, hogy a jutalék olyan, mint a kutya vacsorája. Ha fix fizetés van, akkor mindenképp gyere!

Ha jutalék, akkor én a helyedben szereznék tapasztalatot előbb.

Abban a kerületben még az albérlet sem olyan vészesen drága.

Vágj bele, szorítok. :)

Kislány! Ne engedd, hogy letapossák az önbizalmadat=szárnyaidat!

A szülô két dolgot ad a gyermekének: gyökeret és szárnyakat!

Velem is eljátszották... És még mindig nagyon fáj... pedig már nyugdíjaskorú vagyok! :(

Aha. Ennyi? A munka amúgy milyen jellegű?

Ha tényleg csak ennyi, és semmi más nincs, akkor nem értem, miért akarnak lebeszélni.

Albi miatt ne aggódj, bérelsz egy szobát, minden fiatal így kezdi. (mostanában így is folytatja...)

Azért, mert szerintük nem állnám meg a helyem Budapesten (vidéki vagyok). Nincsenek barátaim, magányos lennék nagyon. Albérlet sincs, ahová menni tudnék.

Apa szerint egy hal leszek, aki vergődik a parton. :D

Lehet, hogy írtad már, de a szüleid miért nem támogatják a dolgot?

Mi a munka?

Én szerintem bírnám. :) Szeretem a kihívásokat, és ez az!

20-on évesen úgy érzem, nem éltem eléggé, most kell elkezdeni, nem 30 évesen keseregni, hogy nem tettem meg ezt, meg azt!

Megpróbálom, dolgozok, ha nem tetszik hazajövök, ha meg bírom a strapát, büszke leszek magamra! :D

Hidd el, jó lesz ez :) én már néha bánom, hogy azt a pályát választottam, amit a szüleim predesztináltak nekem... pedig más iránt lelkesedtem volna.

Egyébként meg, hogy marasztalnak, az meg azért előnyös, mert ha esetleg bármi van, mégsem jönne be Neked a dolog, persze véletlenül, mert ne úgy állj hozzá.... akkor ha arra kerül a sor, nem fognak neheztelni, ha esetleg az életben valamikor hazaköltözöl.

A helyedben én is elfogadnám az ajánlatot!

Kevés fiatalnak adatik meg, hogy jó munkahelyen, jó légkörben kezdi az életet ráadásul még tetszik is a munka!

Próbálj meg ne egyedül albérletet keresni hanem lakótárssal így a fizetnivaló is osztódna és még barátság is szövődhet. Szüleidet pedig hétvégente látogathatod, 100 Km nem olyan nagy távolság.

Ha mégsem bírnád vagy valamiért nem jön be még mindig kereshetsz mást, közelebbit akár.

"A szüleim szerint Pesten egy hétig bírnám ki" és szerinted? Kibírnád?

Kívánom, hogy bárhogy is döntesz ne bánd meg!

A lehetôseget lásd ebben, ne kifogást keress!

Fognak neked segíteni albérletet találni.

Annyi kiadó van, mint a nyû...

Aztán késôbb keresel magadnak egy kedves kis szobát...

Csak egy nagy Budapest-térkép szükségeltetik hozzá...

mégegy jótanács: februárban ne ülj otthon és várd hogy majd hívnak, hanem menj be amint végeztél, és addig is tartsd a kapcsolatot a kollégákkal főnökkel amennyire lehet

nehogy vkinek az ismerőse elhappolja előled

Nem azért mondom, de ne a szülei életét élje az ember felnőtt korban, hanem a sajátját. Ha rögtön igent mondtál a munkára, amikor kérdeztek, az azt jelenti, lelkes vagy, csak most a szüleid miatt túlagyalod.

Egyszer én is belevágtam, elköltöztem 400 km - re dolgozni egyedül:) életem legjobb döntése volt, legszebb két éve.

20 éves vagy, már nem gyerek. A szüleid tudnak magukról gondoskodni, ők sem azok.

Megértem hogy féltenek, de nem hátráltathatnak.