Eltérő árat fizetnek a nők és a férfiak (beszélgetős fórum)

Mármint olyat ismersz, aki nulla nyelvtudással elment au pairnek? Gratulálok, nálunk nincs ilyen mert van egy központi szabályzat és aszerint egyeznek meg, sőt, bárki, aki au pairt keres, kiköthet még más kritériumokat is. Semmi sem kötelező, akinek családban van szüksége segítségre, a feltételeket ő diktálja. Minden országnak megvan erre a saját szabályzata, bár sok dologban már az eu-n belül is vannak standard követelmények.

És cseppet sem való mindenkinek. Ismétlem, ez olyanoknak való, akik már tanulják a nyelvet, tanulták, de javítani szeretnének rajta és mellette pénzt keresni. Megismerni egy másik kultúrát, stb. És mellette szeretik a gyerekeket.

Mert ha nem ezt keresik, akkor nyilván más munkákra alkalmasabbak. De a családokra sincs rátukmálva, hogy kit kell beengedniük az életükbe, ezt sok utánajárás előzi meg. Az au pairség csak az, aminek látszik: nyelvtanulásra alkalmas lehetőség, nem végcél, nem kell örökre au pairnek maradni, hanem továbbtanulás előtt is lehet csinálni, aztán simân visszatérnek ahhoz, amit eredetileg akartak szakmaként. Közben tettek félre pénzt az egyetemre és gazdagabbak néhány élménnyel.

Szurikáta írta jól, nehéz ezt megérteni, ha otthon nincs ennek kultúrája és az emberek többsége nem engedheti meg magának de én hasznos dolognak tartom.

De igaz. Én ismerek ilyet, úgyhogy ne hazudtolj meg.

De igen, tanítanak idegen nyelvet, csak általában egyet. Aki meg angolt tanult, az értelemszerűen nem tud németül. Vannak jó nyelvérzékkel megáldott, és ambiciózus emberek, de azért ritka az, aki a középiskolából úgy jön ki, hogy két idegennyelvet beszél. Vannak olyan gimnáziumok, ahol erős a nyelvoktatás, de a többség nem ilyenbe jár. Akit érdekel a nyelvtanulás, az a második, harmadik, sokadik nyelvet főként érettségi után tanulja. Amúgy meg ha a mai magyar fiatalok ilyen jók lennének nyelvekből, nem lenne szükség az diplomamentő programra.

Ez nem igaz, mert a komoly au pair irodák nyelvvizsgát is kérnek, erre szabályok vannak mindenhol. Nem vendégségbe megy. Én nem ismerek egy olyan au pairt sem, aki ne tudott volna jól beszélni, és szerintem egy 18 évesnek nagy pénz, ennyit nem tudna félretenni otthon tuti, az élmény pedig felejthetetlen. Persze, ha valaki nem szereti a gyerekeket vagy nem szeret nyelvet tanulni, akkor nyilván eszébe sem jut az au pairség.

Másrészt meg én nem hiszem, hogy ennyire ne tanítanának otthon az iskolákban nyelveket, vagy igen? Azért csak nincs ennyire elmaradva Magyarország nyelvtanulásban, nagyon degradálóan beszélsz a mai magyar fiatalokról, ha ezt gondolod. A többség, aki érvényesülni akar, tanul nyelveket, többet is. Legalábbis én nem így tapasztaltam,hogy ne lenne fontos a bármihez, hogy tudjanak idegen nyelven beszélni.

Tizenévesen én is vigyáztam, játszottam a környék összes gyerekével, innen jött az óvónői ötlet.

Nekem az még idegen, ha nem beszélik egymás nyelvét, no meg először itt a bölcsődés korú gyerekeknél nem tetszett nekem.

Azért hidd el, akinek még nincs gyereke, de szereti őket, arra szívesen rábízzák és ő szívesen is csinálja.

Van egy tanár barátnőm, ő tanár, férje fotós, 5 gyerekük van. A 4. gyerek után kerestek egy au pairt mert a csaj anyukája már nem tudott annyit segíteni, és pl szempont volt az is, hogy tudjon vezetni, és az, hogy ott tudjon lakni velük, ez pedig pont a fiatalabbakra jellemző, hogy ott tud élni egy családban, stb, de nyilván nem egyetemet végzett csaj, a dada képzés szakmunkásban ma már 2 éves, ha jól tudom, és az alapokhoz elég.

És ott lakik a csaj, viszi-hozza a gyerekeket autóval, mos, főz, takarít, ők fizetnek neki havi 600-700€, és azt mind elteheti, nem kell költenie se kajára, se albérletre, ráadásul nyelvet is tanul. A barátnőm kipihent, már van ötödik gyerek, tud mellette dolgozni rendesen, meg vannak elégedve. Nem olyan rossz dolog ám. A csaj litván vagy ilyesmi, és a hazájában nem hiszem, hogy tudna ennyit keresni vagy félretenni ennyi idősen. És hogy mennyi mindent megtanul a gyereknevelésről, különböző korú gyerekek lévén.

Ők meg 2 fizetésből ennyit ki tudnak úgy fizetni, hogy sokkal olcsóbban jön ki, mint egy órabéres bébiszitter.

Az én dolgom, de nem csak az én gondom...

Ezzel van tele a hoxa, meg minden más is, hogy miképpen lehetne ezen a helyzeten javítani itt kishazánkban...

A nyugathoz képest két marha nagy különbség van:

1. Odakint sokkal többen keresnek annyit, hogy abból meg tudják a segítséget fizetni, és még marad is valami nekik is, magyarán szólva több lóvéból nagyobb a mozgástér..

2. Ott ez bevett szokás, a "kultúrája" is ki van találva ennek, itthon még kevéssé

Mindezzel együtt nyugaton sem kis gond ez, csak talán már régebben csinálják..

A gyerek gondozása volt a feladata. Más kor, mások voltak a feladatok is.

Belegondolva, régen az elitnél nem az anya gondozta a gyereket, kezdve a szoptatós dajkával, utána a szárazdajka, pesztra, nevelőnők...

Hajrá, amíg bírod..

De ma azért már látom az igazságtartalmát a másik oldalnak is, de legalább a saját hülyeségemen tapasztaltam meg. De magát a bölcsit nem bántuk meg, szerettük, jó emlék...

Az au-pairek megfelelője régen inkább a pesztra volt. Falusi kislányok, akiknek az volt a dolguk, hogy vigyázzanak a gyerekre.

Nem volt nálunk sem szokatlan, hogy aki megtehette, másra bízta a gyereket, egészen kis korától.

Nekem ez a hozzáállás tetszik! Hasonlóan szeretném kivitelezni majd a továbbiakat én is! ;)

Az hogy ki mit mond. Nos, kit érdekel? :)

Nem én hoztam fel ezt az agyas témát, csak reagáltam a kissé offenzív hozzászólásra.

Alapvetően nincs semmi ellenvetésem a gyerekfelügyelet hasonló módon való megoldására. Viszont akkor is túlzásnak érzem olyan külföldi idegenre bízni a gyerekeket, akiről azt sem tudni, hogy látott-e már olyat közelről. Nem beszélve arról, hogy a nyelvet sem nagyon beszéli.

Ebben megértelek, gondolod, miket kaptam én itt, amikor 6 hónaposan ment a fiam bölcsibe, mert hosszútávon nagyon fontosnak tartottam befejezni az egyetemet, mert azt gondoltam, hogy az fog inkább eltartani, mint a most sopánkodók..

Aztán még ki is derült, hogy az autizmusának ez kész szerencse volt, hogy így nőtt fel...

Én értem amit mondasz, igaza van Epresnek, ez nekünk kicsit furcsa, én is erről írtam, hogy még a mi társadalmunkban ez nem annyira mindennapos..

Ezzel együtt az előző hsz-ben írtam fincsinek, hogy enélkül viszont az a kínlódás van, amit én itt most művelek :-))) Mert csodák nincsenek.