Elszúrtam a lánykérésemet? (beszélgetős fórum)

egyáltalán nem szúrtad el... najó, egy kicsit.

Nem azért nem kéri meg most a kezed, mert meggondoltad magad, hanem azért, mert kidolgozta a számára tökéletes alkalmat, ami nem jött össze és ezért csalódott egy kicsit.

Néhány hét és teljesen másként fog erre az egészre visszagondolni. Akkor aztán kitalál egy újabb meglepetést és a legváratlanabb pillanatban meg fog történni, amire annyira vágysz.

Én is voltam hasonló cipőben, nekem 3 hónap kellett ahhoz, hogy újra összeszedjem magam és megtegyem, amire korábban készültem. Aztán végül sokkal jobb dolgot találtam ki, mint eredetileg.

Ez csak apró baki, ha igazán szeretitek egymást, belefér!

Legalább később (ha már tíz éves házasok lesztek) lesz min nevetni és sztorizni!

:)

Javítható...

nyugi

Sziasztok! Muszáj leírnom, mi történt velem, mert napok óta feszít a félelem, hogy elszúrtam..a párom romantikus lánykérését.. És érdekel, volt -e már ilyen cipőben közületek valaki..? Szóval:

Júniusban egy romantikus hétvégét töltöttem együtt a párommal párizsban. Ő szervezett a barátaival egy közös Szajnai esti, vacsorával egybekötött romantikus hajókázást. A barátai itt fogadtak örök hűséget egymásnak évekkel ezelőtt. És mindezt titokban, utolsó percig titkolták előttem, hogy este oda megyünk együtt... Ennyit az előzményekről.

Azután, az isteni finom vacsorát követően a párom oltári komoly képpel-hanggal azt mondta, menjünk fel kettesben a fedélzetre. Soha nem szokott komoly lenni, igazi játékos fajta. Éééés én azonnal éreztem, hogy itt most valami közeleg... vagyis az. De az egész totál váratlanul ért. Teljesen. Nem is gondoltam rá, hogy erre sor kerülhet. Tényleg nem is sejtettem. (Talán hülye vagyok..) Na és akkor én ettől olyan izgalomba és zavarba jöttem, hogy mint egy hülye megállás nélkül elkezdtem beszélni. Egyaltalán nem hagytam szegényt szóhoz jutni, annyira zavarba jöttem a szituációtól. Egy idő után azt mondta, oké, akkor menjünk le. Éééés azután egész este rossz kedve volt, szótlan, rám sem nézett, pedig addig egész este jókedvű volt, és szerelmes..:-) Na éés a barátja, mikor megérkeztünk, megkérdezte, "Nagyon boldog vagy??" hatalmas mosollyal az arcán. Én kimenetem mosdóba. Mire visszaértem, a barátai csepülték szegény pasimat, hogy ő milye hülye. De én végig úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, mi történt..

De azóta már 3 alkalommal voltunk együtt (távkapcsolatban élünk, ő francia), és én teljesen be vagyok sózva, hogy na, Most... És nem. Isteni, romantikus helyeken jártunk együtt.. de nem. Nagyon félek, hogy elszúrtam. És... most nem meri, amitől jobban félek, talán már nem akarja megkérni a kezem?

Vagy talán félreértettem a dolgot??

Nagyon szeretjük egymást, 1 éve. Hamarosan összeköltözünk, talán már ebben az évben. Tényleg, minden remek közöttünk.

De én, mióta ez történt, nagyon várom... Tudjátok, mit..:-)

Szóval mit gondoltok erről a helyzetről??

Köszönöm mindenkinek, aki elmondja a tapasztalatait, véleményét. Akár pasiszemmel is.. megköszönöm. És nagyon várom, mert olyan feszült vagyok ettől a várakozástól, ami nem jó. Tudom én!