Elszakítják a családtól a fiam (beszélgetős fórum)

Csak egyetlen dolgot tehetsz: mostantól kezdve nem csinálsz semmit az ügyben. Hagyd leülepedni a történteket, s amikor következőben telefonál, akkor mondd azt, hogy bármit tesz is a te fiad marad és szereted. A lányról és a családjáról semmit!

Vagy választhatod a másik utat, de akkor végleg elveszíted.

S nem kell több házat venni.

Semmit nem tudsz tenni.

Ha majd jól arcra esik az ifjú szerelmes, elô fog kerülni a tékozló fiú.

El kell követnie a hibákat, amik felnôtté teszik majd.

Minden normális szülő - amíg csak él - a legjobbat szeretné a gyerekének.

De van az a határ, amikor már nincs jogunk beleszólni a gyerekeink életébe. Akkor sem, ha a csillagos eget is lehoztuk értük.

A gyerekek felnőnek, párt választanak, és élik a saját életüket. Az elengedés legyen az bármilyen nehéz, természetes. El kell tudni engedni őket, mert különben csak őrlődik mindenki.

Annak idején én a szüleimtől rengeteg anyagi segítséget kaptam. Nagyon jól jött ez akkor, amikor mi a férjemmel elkezdtük az önálló életünket. De bármennyire is jól jön az anyagi segítség - az érzelmi kötődés ennél sokszorta fontosabb. Nálunk ez a kötelék nem szakadt meg.

Mi is egyengetjük a gyerekeink útját anyagi segítséggel. Legyünk őszinték: a mai fiatalok nagy része anyagi segítség nélkül nem igazán boldogul. DE! Amit adtunk/adunk, azt soha nem hánytorgatjuk fel. Nem ők kérik, kapják.

Nem telepszünk rájuk. Ha segítségre van szükségük, tudják: bármikor számíthatnak ránk. De ez nem azt jelenti, hogy minden percüket lessük, azon sopánkodunk, hogy jaj istenem, mi lehet velük. Boldogulnak. El kell hinni.

Soha eszembe nem jutna megnézni a gyerekeim telefonját, meg fotózgatni, egyebek.

Biztos vagyok benne, hogy amit teszel, azt jóindulatból teszed. DE! Vigyázni kell, mert elmérgesedhet köztetek olyan szinten a helyzet, hogy tényleg elszakad tőled a fiad. És nem azért, mert Kata és a családja el akarja szakítani tőled.

Kívánom, hogy rendeződjön a a kapcsolatod a fiaddal, mert ez így boldogtalanná tesz benneteket.

A jelenlegi állás szerint a két testvér nem beszél egymással Zsolt hiába kereste semmi válasz, a Zsolt barátnője is megpróbált igyekezett normális kapcsolat kialakítására semmi,illetve velem 2 hete semmi kapcsolat,valamint van egy 3.fiam aki 11 éves neki sem válaszolnak. Amikor kint voltam annak 3 hónapja és kb. 1 órát voltam náluk,akkor sem volt már felhőtlen a viszonyunk,de igyekeztem normális lenni.Ekkor találtam meg azt a bizonyos levelezést,nem szóltam eljöttem.De ahogy teltek a napok egyre inkább elmérgesedett a két fiam viszony Katának köszönhetően , kitálaltam,hogy én sem vagyok hülye tudom mivel tömik Kristóf fejét amit le is fotóztam tehát ennek az ellenkezőjéről a,arról hogy ők csak jót akarnak nem tud senki meggyőzni.

Vagyis természetesen jót akar anyuka a lányának,olyan férfit szeretne a lánya mellé amilyen az ő férje,dolgozzon a pénzt küldje ,de haza azért ne menjen.Szemrehányást soha nem kapott a fiam,amikor bejelentette hogy dohányzik,azt válaszoltam hogy a te egészséged tudod mivel jár és még sorolhatnám...Pontosan azért érzem hibásnak magam ,mert nem léptem közbe amikor már éreztem hogy rossz az irány,nemhogy beleszóljak.utasítgassak.Most jött el az a pont amikor eddig csendben voltam ,de betelt a pohár és ilyenkor nincs aki megállít. Persze nem ba..tom őket ,hagyom főjjenek a saját levükbe,de azért azt nem hagyom hogy tönketegyék a fiam. Nem arról van szó hogy tetszik vagy sem ,évekig teljesen jól megvoltam a Katával,csak most kiderült miben mesterkenek,mennyire álszent,sokszínű menyecske.Bár ha nekem is ennyi idő kellett hogy kiismerjem végülis mit várhatok a fiamtól aki szereti és még 23 éves......

szerintem tuldramatizalod. nyilvan a ket tesonak es a lanynak nem olyan borzalom a kapcsolata, ha kikoltoztek hozza, es segitett nekik mindenben. most az, hogy egyre kevesebbet ernek ra, inkabb egyutt vannak, az nem tragedia es nem egymas ellen forditas. en is keveset talalkozok a testveremmel, pedig nem askalodik senki. mindenki eli a maga eletet :D

nem ertem, mi a bajod, hiszen legfokeppen te vagy annak az akadalya, hogy jo csaladi viszony legyen. toled sem zarkoznak el, kint voltal veluk, beszelsz a fiaddal. senki sem szereti a szemrehanyasokat es eloirasokat hallgatni, akkor sem, ha a masiknak esetleg igaza van

azt varod, hogy hagyja ott a baratnojet, akit szeret, akivel kozos eletet el azert, mert anyucinak nem tetszik? tudod hany pasi el gaz nokkel es ragaszkodik hozzajuk?

ha nem hagyod elni, csak annyit ersz el, hogy elveszited az egyik fiadat. ha neked ez jo ar erte, tedd

Egy eleve egészséges gyerek nem megy bele ilyen helyzetbe tartósan.

Tehát magatokba is kellene nézni, még ha igaz is, hogy az a család olyan. Miért tudták a fiadat így "behálózni"?

Ha a fiad egészséges, és ők tényleg olyanok, akkor nem fog ott maradni. Kis türelem.

Akkor gyerek.

Emekkor meg felnőtt.

Ezt nem vagy hajlandó megérteni.

Részben tényleg félreértettelek.

Az egyik sógorom meghalt. Nem állítom, hogy ezért, de szerintem benne volt a halálában, hogy ő "otthon" dolgozott apósommal.

Az normális, hogy aggódsz a gyerekedért felnőtt korában is, de ha egy felnőtt gyerek nem kel fel másnap, és elkésik a melóhelyéről, az az ő baja és felelőssége. És szerintem - bocsáss meg - ezzel követted el a legnagyobb hibát, hogy nem hagytad hibázni, és szembenézni a tettei következményeivel. Ebbe pont nem kellett volna beleszólni.

Normális? Nos részben igen. Szerintem a fiatalok 70%-a csinál ilyet, lányok is, és ekkor válik felnőtté. Ettől még pont szuper ember lesz.

Iszonyat agresszív szavak.

Gondolom ilyen lehetsz a valóságban is.

De mégis hogyan akarod eltakarítani azt a lányt a fiad mellől?

Elrabolod a fiad, és bezárod, hogy ne találkozhassa ak?

Vagy megfenyegeted suttyomban a lányt? Vagy urambocsá valami rosszabbat csinálsz?

Lefizeted a csajt, csak lépjen le?

De te nevelted őt ilyenné. Fele-fele arányban a természetünk már születésünkkor adott,ehhez jön a nevelés, a gyerekek 5-6 éves korukban már 90%-ban kiforrt egyéniségek. Ezen a későbbi események sem változtatnak, hanem a későbbi traumákra, eseményekre már ezzel fognak reagàlni, ki ki a saját jellemzői szerint.

Nem azért lett papucs a fiad mert a lánnyal van 5 éve, hanem ő ilyennek született(50%ban) és a maradékot te nevelted bele. Ő a Katit már felnőttként ismerte meg, amikor már learatható volt a te nevelésed gyümölcse. Vágod? Nem a lány változtatta meg, hanem ő egy ilyen befolyásolható emberke.

Ez jó kérdés. :((

Lehet, hogy attól fél, hogy már őket is beoltottad :((

Nem fogod tűrni, hogy a 2 fiad ne beszéljen egymással?

Mit akarsz tenni ellene?

Ahogy lentebb írtad: elzavarod a fiad mellől a lányt.

Hát ennek nem volt sok látszatja.

Te akarnád megszabni, kivel járjon a fiad?

Lehet, hogy már van "méltó" jelölted is neki?

Szerintem normális, hogy aggódsz a gyerekedért, minden szülő aggódik a felnőtt gyerekeiért is, és normális, hogy tudni szeretnéd, hogy mi van vele, meg az is, hogy ha megteheted, anyagilag segíted, stb. Időnként azért próbálj megbékélni azzal, hogy csak nem tudommal válaszol, és majdcsak lesz valahogy. Ugyanúgy látogasd is, nem kell magyarázkodnod, miért ne látogathatnád meg a fiad?

Jogos, hogy úgy gondolod, nem azért nevelted, foglalkoztál vele, stb, hogy aztán elherdálja az életét, de végülis nem is teszi, mert dolgozik. A másik család döntéseibe meg nem tudsz beleszólni, az ő életük.

A testvérek közötti ellentétnek meg várd ki a végét, majd ők szabályozzák.

Ha kiutaztál hozzà látogatóba és be is engedtek, nem úgy mint a másik fiadat, nem olyan gáz, nem hiszem, hogy annyira el van szakadva/szakítva tőletek.

Vagy csak felnőtt, önállóbb, és nincs szüksége arra, hogy mindennap beszéljetek, másnak meg amikor felnőtt és önálló, akkor is szüksége van arra, hogy naponta beszéljen a szüleivel. A fiad ilyen típus.