Első osztályos követelemények. Minden gyereknek zseninek kell lennie? (beszélgetős fórum)

Amugy a sok programot teljesito megfelelo gyerek. Meg iteletet mondo tanarok...

Komolyan , tiszafabol nem lesz jegenye. Annak van eselye az eletben kiteljesedni aki az erossegien keresztul epitheti fel a sajat vilagat. Ez a gond az erjuk utol a tobbiekettel. En pl mar 6 evesen ugy rajzoltam amit baromira nem ert utol az oszttarsaim tobbsege. Vagy en pl nemhogy sose ertem utol hanem a kozelebe se lettem a jo sportoloknak.... es ezer ilyen pelda van. Viszont akik az erossegeinkre epihettuk fel a sajat rendszerunket mindenki sikeres lett abban amit megtalalt. Mindenki masban. Lejet egy csomo bizonytalan onmarcangolo embert csinalni, meg lehet a gyereket is egyedileg epiteni.

8 evesen??? Mit??? A legjobb tanulos eveik vesznek el. Egy gyerekert levo rendszerben siman 5-6 evesen irni olvasni kezd mindenki. Egy gyerekert levo rendszerben elfogadjuk a kulonbozoseget es mindenki epithet az erossegere.

Es egy normal vilagban csapatmunka van. Es nem priblemazik senki azon hogy vki koncentralas kozben kidugja a nyelve hegyet pl. Vagy hogy a titkarno ir helyette...

Tudom vegyem ki a bilib9l a kezem.

Ebben nem ertunk egyet. A tanitonenik java sajnos iszonyatosan kontraszelektalt a tanitoi palya.

Elkepeszto hogy nincs motivacios es pszichologiai szures a tanitoi es ugy a pedagogusi palyan. Az egesznek meg is van az eredmenye. Negativan.

Topikindito : azert ne gorcsolj ezen. Ha ugy iteled hasznos vmi fejlesztes vidd.

Ha az irasa rendben van es tempos mondjuk engem nem zavarna hogy nem egy rajztehetseg. Igazabol a feso tizedben ha nincs benne vmi kessegtargybol vmelyik gyerek a legtobb tanito mar sipakol... igy mukodik a rendszer.

Ez a folyamat már nagyon régen elkezdődött, minden generáció testileg egy kicsit nyomibb mint az előző, mert a testünk nem erre van tervezve (inkább parkourra, de ezt ugye ma csak hobbiból csináljuk) noha nem mindig érződik a végeredményben mert a technika kompenzálja a testi lemaradást és itt lemaradást nem olyan értelemben mondom, amikor valaki beteg, hanem azok, akik egészségesek, sincsenek koordinációban azon a szinten, mint az előző generáció.

Gondolj csak bele, hogy még alapvető dolgok, mint a bicajon a sebváltó, na, olyan kb 100 éve még úgy kellett sebességet váltaniuk, hogy le kellett szállni a bicajról és valamit szétszedni, visszarakni, újra felpattanni rá és menni, és még így is hasonló jó időket bicajoztak mint ma a hosszútávon.

Ez első ránézésre igaz, második ránézésre viszont nem.

Rengeteg tevékenységet azért még jódarabig kézzel fogunk végezni. Az meg, hogy mennyire rossz az embernek, mint olyannak az, hogy nem végezzük a kézi tevékenységeket már megint rajtam túlmutató téma. Komoly ellenhatás lesz, mert az ember meg megy tönkre úgy általában emberségében..

Soha nem mondtam olyat, hogy a gyerek ne tanuljon a számítógéppel bánni, de ezt semmilyen szinten ne mossuk össze azzal, hogy azzal játszik is, tartósan, napi szinten.

Biológiailag akkor se erre vagyunk tervezve, és ennek még nagyon sok negatív hatása elő fog jönni.

Én erre is értelmezném Vekerdy-t. Nem az lesz majd jó mérnöki program fejlesztő, aki már 3 évesen fél napokat ült a konzol előtt, hanem aki ismeri a világot, az embert.

Hát igen, a tablet és a konzol a kézügyességet nem fejleszti, az tuti. Viszont mást meg igen. Ennek ellenére szerintem is iskola előtt is meg oviban is nagyon fontos, hogy hogy tartják a ceruzát, ezt a tablettel nem tanulják meg, mi is egész nyáron még kupakokat csavargattunk, rajzolt, stb. Gyöngyöt fűz, a 9 éves meg karkötőt csomóz, ilyenek.

Viszont érdekes, hogy a technika fejlődésével a szakmák is fejlődnek, úgy értem, a kézügyesség satnyul, mellé kitalálnak dolgokat, ami ennek ellenére precízebb mint bármelyik kéz, kompenzálás az megy. Gondolok itt arra, hogy mittudomén, a sebészetben is nagy precizitásra van szükség, egy sebésznek mindig is a keze volt a legnagyobb eszköze és a kézügyessége. Most, hogy immár robotkéz műt a komplikált műtéteknél,a robotkezet pedig egy másik szobából irányítja a sebész számítógéppel, nyilván más tudás lesz fontosabb és egy satnya kézügyesség nem lesz hâtrány annak, aki sebésznek készül, azonban informatikai ismeretek nélkül a jövőben nem fog érvényesülni. Lévén, hogy a robotkar hibázási esélye sokkal kisebb és biztonságosabb a műtét.

[link]

Vekerdytől egy jó cikk.

Keresztény konzervatívként én sem Vekerdy-n nőttem fel, de pont a saját életem tapasztalata nyomán kell engednem felé az "elvekből". Mert az elvek nem segítettek rajtunk, de az ő meglátásai viszont igen. Nem mindenben, nem mindig tartok mindent igaznak Mo.-ra az elveiből, de egyre inkább látom, ahogy bejönnek azok a dolgok, amiket mond. Persze nem csak őróla van szó, hanem egy irányvonalról.

Az meg, hogy régen nem volt meg a lehetőség, az meg baj, és örüljünk, hogy ma megvan. A férjem pont egy olyan autista, aki úgy nőtt fel, hogy nem kapott segítséget, és bizony nagyon örül, hogy a gyereke már kaphat.

Amit meg az ingerekről mondtam, nem én találtam ki, én legfeljebb látom ugyanazt. Nem egy fejlesztőhöz jártunk, általában a legjobbhoz, a központhoz, pl. a TSMT-nél is a Tavasz utcába. Nem egy szakmáját gyakorló terapeutával, orvossal, anyukával beszélgettem, és mivel engem alapból érdekel a "miért" is, nem csak a hogyan, a véleményekből, sok esetben orvosi szakmai véleményből azért összeraktam egy képet erről.

Nem kell nekem elhinni, de nézzetek komolyabban utána dolgoknak.

Az nem érv, hogy meg lehet ezek nélkül is.

Természetesen meg lehet, és egyszer kell már nemet is mondani a dolgokra, most pl. mi éppen az orvos által javasolt pszichoterápiára mondtunk jelenleg nemet, mert éppen abban a szakaszban vagyunk, hogy elég volt és hagyjanak békén a terápiákkal, se erővel, se pénzzel nem bírjuk..

De ettől még nem kétlem a szakmai hátteret és fontosságot.

Akinek meg nem kell, az meg örüljön neki, de akinél meg jeleznek problémát sokkal olcsóbb és nyugisabb még ilyenkor rászánni, amit rá kell.

Szerintem nem azon kéne gondolkozni élből, hogy "hogy és miért NEM", hanem azon, hogy ki-ki a maga kis életében hogy tudja használni a ma már szerencsére sokkal bővebb eszköztárat. Ismétlem, ezek általában a gyerekek által is kedvelt játékos foglalkozások, amikre szinte mindenki hordja a gyerekét, csak nem mindenütt "fejlesztésnek" hívják. Pl a minden oviban-suliban elérhető focisuli is ötvözi a foci, és a "fejlesztő mozgás" elemeit, eleve úgy találták ki a programot..

Tudni kéne, hogy mi micsoda, és nem betojni attól, hogy valamit "fejlesztésnek" neveznek.

Azért azzal a "nem kell fejlesztés" -sel vigyázzunk.

Mert akkor nem kell fejlesztés egyrészt, ha a gyerek teljesen egészséges, és a lemaradása nem kóros mértékű. Mert sajna nagyon sokan a nem halálos, de már kóros mértékű leamaradásra is legyintenek, hogy majd behozza.

A másik feltétel meg, ha az a gyerek, akit "hagyunk játszani" nem a konzol előtt ül egész nap, hanem tésztát csiped az anyukájával, hancúrozik a testvéreivel, focizik a haverjaival, hintázik a kistestvérével, fut a bátyjával..

Mert nagyon sok gyereket azért hordunk ma fejlesztésre, mert ezeket a "hagyományos" ingereket egyre kevésbé kapják meg, főleg városban. A játszótéren, a lakásban mindenütt viselkedni kell, jógyereknek kell látszani, nincs bunyó, nincs homokszórás, még hasra se lehet már jóformán esni... Ez meg lehet, nagyon szépnek tűnik, de bizony károsan hat az idegrendszerre..

Ezért vannak tele TSMT terápiák, meg a többi..

Egyébként csomó fejlesztés nem is "fejlesztés", hanem egyszerűen pozitívan ható játékos tevékenység. Vekerdy nem ezek ellen van. Hanem az ellen, amikor egy jóhírű iskolai felvételi előtt már 6 évesen próbálják idejekorán "felturbózni" a gyereket, hogy akkor éppen ő legyen a legjobb.. Van nálunk kéttannyelvű általános, látom, tudom, beszéltem az igazgatónővel.. Ez a baj, ez a fajta turbózás a baj.

A megalapozó fejlesztéssel, együtt játszással, énekléssel, ritmusozással, alapozó tornával nincs. Persze nyilván nem kell semmibe belebolondulni.

És természetesen nem mindenkinek kell a fejlesztés, és természetesen észen kell lenni, hogy ne pénzlehúzás legyen..

Pedig nem lenne az a változás olyan nagy dolog, a legtöbbje nem pénzbe kerül..

Vekerdy viszont azt is elmondta, hogy a régi magyar oktatás pont nem olyan, mint amilyennek mondják, pont a régi 50-es évek és azelőtti pedagógus volt, aki tudta, hogy a kéz mikor alkalmas, hogy a nagy újságpapírra nagymozdulatokkal jó írni tanulni, stb..

Meg ugye azt is mondja Vekerdy, hogy mentsük ki a gyerekeket ebből az iskolarendszerből. Jó, annyira nem rózsaszín a világ, mint ő néha beállítja a Waldorfot, de egyre inkább úgy látom, hogy nem véletlenül mondja.

Én 3 gyerekemmel meg tudtam hálistennek ezt tenni.

Ez rendben van, de sajnos akárhány pedagógus tüntet, itt Magyarországon nem mostanában lesz pozitív változás. Nemám teljes reform. Sajnos. Ez az én véleményem.

Így, ahelyett, hogy ezen problémáznak az emberek, élhetővé kéne tenni a jelent. Rugalmasan, játékosan, szeretettel állni a kicsikhez. Sokkal jobban sérülnek a gyermeki lelkek egy-egy meg nem értő, alázó tanártól, mint a "követelményektől". S alsó tagozaton azzal is lehet azért "játszani". Tapasztalat.

Írás tanítása?

Nem, hogy egy év alatt, de maga az életkor sem megfelelő, a 6-7 évesek kézfeje anatómiailag sem fejlett még ehhez a finommozgáshoz, az inak részben le vannak tapadva.

Körülbelül szenvednek. Ki nagyon, ki kicsit.

Nem véletlen Maria Montessori elve. Sajnálom én is őket nagyon.

Tudnám estig sorolni. :(

De főképp nem erre reagáltam, hanem arra, hogy ez a túlterhelés bizony onnan is fakad, hogy legtöbb kiégett pedagógus ragaszkodik az 1950-es eszmékhez, módszerekhez, nem látván, hogy mások a körülmények.

Az, hogy egy év alatt kell megtanulni írni-olvasni, később már csak a hiányok görgetése van, és ismétlés nincs, az, hogy a kötelező munkafüzetekben 5mm-es helyeken tanulják írni a betűket, az, hogy nincs elég éneklés, nincs elég jobb agyféltekés tevékenység, nincsenek, vagy csak nagyon mutatóban projectmunkák (mert nincs rá idő), az, hogy egy nap 5-6-7-8 órájuk van, ami nagyon sok, az nem a tanítónénin múlik.

Mondjuk azt, hogy van olyan tanítónéni, aki képes kicsit csökkenteni a károkat, és van aki nem..

A tüntetések elsősorban nem a tanítónénik milyensége miatt voltak - bár nyilván érintve volt a tanárképzés és a fizetések is - hanem az objektív más feltételek, és más gondolkozási irány miatt.

Ma már nem zárt határok között élünk, mindenki tudja, hogy máshol máshogy működik az oktatás, kevesebb stresszel, és jobb hosszútávú eredménnyel. És azok a diákok fognak jobban érvényesülni többnyire. És ez a különbség nem a tanítónénin, hanem az alapvetően más rendszeren, gondolkozáson, felfogáson és módszereken múlik.

Természetesen igazad van, a tanítónéni személye nagyon meghatározó, de ostort fonni "vajból" ugyebár...

Én azt csináltam, hogy az első nap húzott egy 2 cm-es vonalat, többet nem akart, akkor aznapra annyi volt. Másnap húzott kettőt..

Volt olyan, hogy fogtam a kezét, és húztunk már négyet.

Aztán csináltunk olyat, hogy az őáltala húzott három vonalat a kezét fogva kiegészítettük valami értelmezhető rajzzá.

És ha ez az egész 3 perc volt, és annyit bírt, akkor annyit. De ennyire keményen két naponta csináltunk. Ha hisztizett, hogy nem, akkor komoly jutalmat ígértünk, és ha rendesen leült, és a tőle elvárható 3-4 vonalát meghúzta, meg is kapta. Mert ez a dolog nekünk nagyon fontos volt.

Ez a kiscsoport és a középső közötti nyáron volt, nálunk iskolarendszerű az ovi, tehát volt 2,5 hónap szünet. Ez alatt volt ez a házi feladat, következő év elején vinni kellett a produkciót. Abból sokmindent látott az óvónő.

No szóval nyár végére ezzel a nagyon ráfigyeléssel elértük azt - júniusban még nem hittem volna - hogy augusztus végére egy kockalada szerű autót, meg egy fát rajzolt, mint családi kirándulás.

Aztán az oviban folytatódott a drill, következő nyáron már ugyan látszólag csúnyán, de már sokkal szívesebben csinálta a nyári rajzokat.

Ősszel szemüveget kapott, kiderült, hogy nagyon erős kell neki. Másnap már ház metszetet rajzolt, a szekrény gombját is metszetben ábrázolva..

Azóta se rajzol "szépen", de ami a nagyon fontos, bátran, Amit akar, azt így vagy úgy, de ábrázolja, és utána értelmezni tudja. A művészeti suliban - amit végül az egyéb gondok miatt idén nem kezdett el - a tanárok sokmindent láttak a rajzaiban, ami tetszett nekik.

Az, hogy valakiből festőművész, vagy rajzművész, vagy bármi ilyesmi lesz, az nagyon nem a kisgyerekkori széprajzon. Azok a kislányok, akik vonalhelyesen, tisztán lerajzolják a kis rajzaikat elsőben ritkán lesznek zseniális képzőművészek. Sokkal inkább a sokat szidott, világot jobban, más szempontból ismerő "béna" pasik, vagy "rossz" lányok azok, akik a mai világban művészként valami újat tudnak mondani. Barcsay világa lejárt, és még az ő korában se értett vele egyet mindenki.

Persze ezzel semennyire nem azt mondom, mintha bármilyen szinten bárkinek is művésznek kellene készülni, csak azt, hogy semmi de semmi összefüggés nincs aközött, hogy most szeret-e rajzolni, és hogy rajzol, és aközött, hogy történetesen 20 évesen mi lesz.

Illetve olyan szempontból van csak összefüggés, hogy van, amit nem lehet hagyni lemaradni, mert az egész agyat összességében az fejleszti, ha megkapja a bal és a jobb agyféltekés impulzusokat is. A zenét és a rajzot, illetve a jellemzően bal agyféltekéseket is. A zene sem azért kell, hogy szépen énekeljen valaki. Semmi köze hozzá.. Viszont a későbbi matektudásnál, az agy működésénél szükségesek azok az impulzusok. Ma már tudnak egy-két dolgok az agyról, amit a régiek (lást Kodály módszer) csak éreztek, de többnyire jól éreztek.

Tehát nem jó csak legyinteni, hogy "kit érdekel, hogy nem jól rajzol, a rajz úgyse olyan fontos, majd jó lesz matekból." Ez jó eséllyel nem fog működni. Nem az a cél, hogy művészien rajzoljon valaki, de abból soha nem lesz jó matekos, se jó mérnök, ne jó programfejlesztő, de még jó tanár, vagy tanító se, aki képtelen elképzelni, és érthető módon lerajzolni, vagy közölni gondolatait valamiképpen egy kockával, vagy egy gúlával kapcsolatban.

Egyre inkább tudják már, és főleg persze a magán vagy alapítványi iskolákban veszik figyelembe, hogy a fejlődéshez ezek összessége kell. Még a nyelvtanuláshoz, és a memória fejlődéséhez is.

Szerintem könnyebb ebbe ilyenkor energiát fektetni, mint később a lemaradásokat pótolni, vagy nem érteni, miért kettesre érettségizett a gyerek matekból, pedig annyit tanult. És lehet, ezzel éppen a közgázról maradt ki, pedig egyébként oda való lett volna..

No jó, nem akarom túllihegni, csak látom, hogy alakul át a világ, és a tudás, meg a fejlesztés, meg a "tehetség" fogalma is.

Szerinted hány kiló van itthon? Vagy inkább mázsa..:)

Gyorsan megold benne 2-3 feladatot, aztán már minden baja van.

Igen. Voltak tüntetések.

Aki meg inkább szívből tanít, az az osztályával volt :)

De nem érted, mire írtam. Klári néni miatt nehogy már minden tanító néni kegyetlen és nehogy minden iskola rossz.

Nyilvános a követelmények sora is.

Meg lehet nézni. Csak szakmailag is jó érteni hozzá.

Továbbra is állítom: az adott pedagóguson múlik minden.