Elrontottam az életem (beszélgetés)

Eddig erről írtál a legkevesebbet. A feleségedről, a kapcsolatotokról.

Pankának igaza van.

Ha egyszer valaki mellett döntöttünk, felelősséget vállaltunk, akkor egy részeg este sem tántoríthat el mellőle.

Miért kellett azt folytatni?

Miért nem a házasságodban próbáltad meg a szexet feljavítani?

Most majd még 40 évig együtt élsz majd a feleségeddel? Elvéve tőle is azt a lehetőséget, hogy valaki mással boldog lehessen?

Ezt nem te választottad. Te azt választottad volna, szeretőt tartasz, aki láthatatlan. Akkor lett volna a házasság megmentése a döntésed, ha eleve leküzdöd, hogy bizsereg a gatyád, és a kanos energiáidat a kis kicsapongásod helyett firdítod a házasságod megmentésére.

Az a legszomorúbb, hogy a minimális tiszteletet sem adod meg a feleségednek.

Megtetted ,megbántad.Vagy inkább mégsem bántad meg...

Szerencséd van a feleségeddel visszafogadott úgy ,hogy az őt ért megalázás nem számít számára.Hidd el a tüske mindig benne marad.

Amit tanácsolni tudnék,szedd a holmidat és költözz el egyedül,új hirtelen szerelem nélkül.Akkor lesz időd sajnálkozni.Jobb lesz mindenkinek,a gyerekeidnek is .A feleséged pedig esélyt kap egy új kapcsolatra olyannal aki megbecsüli.Megérdemelné...

én azt választottam, hogy megmentem a házasságunk.

csak hiányzik a szerelmem.

"közben a szerelmem szerette volna a felvállalt, nyilt kapcsolatot, érthetö, követelések, veszekedések, aztán éreztette velem, hogy lenne neki más.. és az egyik ilyen veszekedés után dühömben hazaköltöztem."

Te sosem leszel boldog, mert nem mersz őszinte lenni.

Egy kis sunyogó, felőséget fel nem vállaló egyén vagy.

Majd, ha felvállalod önmagad, vállalod a tetteid következményeit is, talán egyenesbe jössz.

Lehet, hogy car a kapcsolatod a gyermekeid anyjával, de a SZERELMED sem az igazi.

Ne kifogásokat keress, légy őszinte tiszteld meg a másikat ennyivel, legyen az bárki is. Az őszinteség-bizalom a tisztelet első jele.

A tiszteletet viszont megérdemli, akit szeretünk.

nem költöztem össze vele.

köszönöm. tényleg szerettem volna a gyerekekkel napi kapcsolatban lenni és a szerelmemet is. kétheti láthatásba belehalnék, nem lennék boldog sosem.

Időnként óhatatlanul is előfordul, hogy az embert megkörnyékezi a csábítás. Ekkor egyéni erkölcsi tartás szerint ki-ki választ a házastárs és a szerető közt. És itt a hangsúly a választáson van. Ugyanis nem lehet megtartani mindent, családot, feddhetetlenséget, feleséget, szeretőt. Pedig te ezt szeretnéd. Ezzel egy csapásra sikerült megsebezned két szerencsétlen nőt is, akiknek csak az a bűnük, hogy szeretnek téged. Ha tökös férfi lennél, választottál volna köztük. De mi az, hogy összeköltözöl a szeretőddel, de megsértődsz, amikor azt szeretné, hogy felvállald? Teljesítse a te vágyaid, de aztán maradjon szépen csendben, hogy neked ne kelljen felelősséget vállalnod a tettedért? Iszonyú mázlid van, hogy a feleséged visszafogadott, mert könnyen két szék közt a pad alatt találhattad volna magad. Persze így is még te érzed magad áldozatnak, aki feláldozta a boldogságát a gyerekeiért. Holott ezzel csak magadat nyugtatod.

A tanácsom az, hogy húzd meg magad, és igyekezz te lenni a legodaadóbb férj a világon cserébe a kegyért, hogy a feleséged ezek után engedi, hogy eljátszhasd a rendes, szerető apát.

Ne mástól várd a megoldást, 2 egyforma helyzet nincs, így megoldás sem.

Használd az agyad, mit szeretnél és minél előbb döntsd el mit akarsz, mert így a családod is rámegy. Oktalan gyerek vagy, ha azt gondolod, a feleséged nem vesz észre semmit, és nem zokog a lelke, hogy a gyerekeknek az jó, hogy azon aggódnak, apa mikor hagy itt megint? Jobb a biztos rossz, mint a bizonytalanságban őrlődni, mikor lépsz megint...és kiért is????? Egy r.-ért, aki veled is azonnal és mással is azonnal lefekszik.

Arra én is kíváncsi vagyok, hány pasi fog itt dicsekedni a jellemtelenségével, hogy fejét a válladra hajtva együtt sirjon veled.

Majd talán regisztál a Böde ... Bár az felvállalta a szeretőjét, miután megszületett otthon a 3. gyereke ...

én nem török pálcát fölötted,nem te vagy az első és nem is az utolsó,

ott cseszted el,hogy nem tudtad mit akarsz,

ha úgyis elköltöztél,mért nem vállaltad fel a másikat,

ha meg nem vállalható,inkább maradtál volna csendben,

ami történt azon meg változtatni nem lehet,

a feleséged megérdemelte volna az igazat,

még annyit, hogy kivülröl nekem is egyértelmü mit csináltam rosszul, de a szerelmet nem tudom megmagyarázni.

megcsaltam? igen.

szeretem a párom? igen, bár ez szeretet.

szeretem azt a lányt? igen, ez szerelem.

gyerekeknek nem akartam, hogy fájjon? igen.

jo látni, hogy mások nem lettek szerelmesek még hosszu házasévek után, jo nekik. mondjuk a "volt e már olyan, hogy a párod mellett feküdtél, de mást szerettél" vag, a "megcsalás" topik itt a forumon tele van igenekkel, gondoltam tudnak valami jo tanácsot adni.

A szexen kívül, mi a jobb a másik nőben meg tudod fogalmazni?

Gyerek vagy agyilag, ha a HA dolog foglalkoztat, az elmúlt, teljesen felesleges agyalni róla.

Gyerek vagy, hiszen felelőtlenül élsz. Akár vihettél volna maradandó "ajándékot" is a feleségednek, a gyermekeid anyjának a r.banctól, aki az első jött-menttel ágyba megy. Megtette veled is, miből gondoltad, hogy mással nem teszi?

Gyerek vagy, mert nem a megoldáson agyalsz, hanem nyalogatod a sebeidet, áldozatklnt feltüntetve magad, miközben egy szerencsétlen hárító vagy, a családod az aki nem érdemel meg, aszerint, amit az írásodból következtettem rólad.

Rázd már gatyába magad, és lépj valamerre, mert tönkreteszed a feleséged és a gyermekeidet is! A gyerekek nem egy ldozatot akarnak maguk mellett, hanem egy szerető, tökös apukát.

Ez nagyon ronda dolog volt.

Nem is a megcsalás és elköltözés része, hanem hogy "dühödben" költöztél vissza a családodhoz, és ők balga módon még örülnek is neked.

köszönöm a hozzászolásokat.

a kérdésem inkább arra irányult volna, hogy van-e más is, aki inkább a langyos kapcsolatban marad a gyerekek érdekeit nézve, és ha igen, akkor hogy élik meg ezt hosszú távon?

tudom, hogy a nejem jo ember és szeretem is nagyon, csak közbejött a szerelem. nem vagyok már gyerek, tudom hogy ahogy jött, ugy elillan, csak sokat gondolok arra, hogy mi lett volna, ha..

aki már élt meg hasonlot, annak köszönöm a tanácsait.

"Elrontottam az életem" mondod te, holott nem a tiedet rontottad el, azzal azt teszel, amit akarsz... a feleségedét, a gyerekeidét azonban

nem volt jogod elrontani!

Miből gondolod, hogy a feleséged nem veszi észre, hogy más vagy? Biztos, hogy sejti, de ha szóba hozná, megint robbanna a bomba és szétmenne a család. Belegondoltál, hogy ő min ment és megy keresztül? Jobbat érdemelne! Sokkal! De te csak magadat sajnálod. 😤

Milyen jellentelen vagy: még el sem merted mondani neki, a szeretődet sem merted felvállalni. Tulajdonképpen mit akarsz? Anyucid oldja meg a helyzetet helyetted? Mert te kiállni senki és semmi mellett nem akarsz. Pffff....

Jól értem? 12 év házasság után

- egy buliban összekavartunk

- másnap józanul megbeszéltük

Ezek szerint a nejed nélkül mentél bulizni, és olyan jól sikerült a buli, hogy még aludni sem mentél haza???

Ezek után még visszafogadott a nejed?

És még te panaszkodsz, hogy elrontottad az életed?

Friss ropogós szombat éjjeli sztori. 😌

Általánosságban meg az a véleményem, hogy aki nem tud megmaradni a picháján, aki nem tudja megbecsülni a jót, és tenni érte, aki buliban "összekavar", az viselje a következményeket. Vagy vinnyogjon, ha úgy esik jól. Megérdemli.

Ezt úgy hívják,hogy szopcsi!😁

És meg is érdemled.

Gondolom annyira azért nem vagy hős szerelmes,hogy otthon anyunak elmond az igazat.Ugye?

Szánalmas vagy!

Hát... Visszanyalt a fagyi.

Majd kiszeretsz belőle, de visszakaptál valamennyit abból, amit a családod érzett.

A feleséged nagyon rendes nő az alapján, hogy visszafogadott.

Sziasztok

38 vagyok, férfi, 14 éve házasodtam szerelemből, melyből 2 gyerekünk született, mindenkinél jobban szeretem öket. 10 évig minden csodálatos volt, majd 2 év lejtmenet, elhidegülés, hétköznapok. sosem veszekedtünk, szeretetben voltunk, szex ritkán, inkább csak együtt harcoltunk a hétköznapokkal, de eszembe sem jutott váltani, azt gondoltam ez az élet rendje. aztán két éve egy buliban egy ismerös, harmincas lánnyal összekavartunk, ami fergeteges volt. másnap jozanon megbeszéltük hogy hülyék voltunk, de mégis összejártunk, életem legjobb partnere az ágyban.. és sajnos honapok alatt egymásba szerettünk. közös programok, tervezgetések után 1 évvel késöbb közöltem otthon szivszakadva, hogy elköltözöm, de az okát nem birtam elmondani, a gyerekek sirtak és én örült szarul éreztem magam.. probáltam rengeteget foglalkozni velük, de megviselte öket, nagyon apásak.. közben a szerelmem szerette volna a felvállalt, nyilt kapcsolatot, érthetö, követelések, veszekedések, aztán éreztette velem, hogy lenne neki más.. és az egyik ilyen veszekedés után dühömben hazaköltöztem. a feleségem és a gyerekek nagyon boldogok, minden rendbejött, a szerelmem nem várt rám tovább. tudom, hogy szeret még most is, bár összejött az elsö jöttmentel, akit ismerek, hetente más nöket probálgatott elötte, de legalább elvált és szabad, 2 honapja együtt vannak. 1 honapja nem beszélünk, elötte bármikor visszakaphattam volna, de már én nem akartam. most mindenki boldog, csak én vagyok boldogtalan, rá vágyom, vagyis arra ami lehetett volna.. a gyerekeim tartják bennem a lelket, de pár év és önálloak lesznek, már öket sem érdeklem majd.. én csak nem birtam öket szenvedni látni..inkább szenvedek én.

ti mit tennétek?