Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Elmúlás fórum

Elmúlás (beszélgetős fórum)


5. Enada (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
máj. 18. 17:19

Keress fel egy jó pszichológust, mert ezzel tönkreteszed nemcsak magad, de a környezeted is. Örülj az életnek. Ne úgy fogd fel, hogy mi lesz ha én nem leszek, hanem tervezz, hogy mit csinálj addig, amíg vagy. Ha emészted magad, akkor sem tudsz változtatni a halálon. 1 éve anyukám egy sima egyszerű kerti elesés után halt meg, 2 hét alatt. Előtte semmi olyan baja nem volt, ami adott korra nem jellemző. Miután anyu meghalt, sokat agyaltam én is ezeken a dolgokon. Aztán, kellő önismerettel rájöttem, nem attól félek igazán, a családommal mi lenne nélkülem, hanem, hogy ÉN akarok velük lenni, élni, együtt örülni, sírni, és ebbe nem fér bele ha meghalok, hiszen millió tervem van.

Azon aggódsz mi lesz a családoddal? Lehet, hogy gonoszan hangzik, de élik tovább az életüket. Mert nem tehetnek mást. Elsősorban te attól félsz, veled mi lesz, ha nem lehetsz velük.

máj. 18. 17:13
Van a depressziv állapot, van oka, egy adott esemény váltja ki, gyász stb., ez idővel javul és van a depresszió, aminek nincs oka. Illetve van, agyi ingerület átviteli problémák.Amennyiben tényleg ennyire komolyan nyomaszt az elmúlás gondolata, és nem történt haláleset, tragédia a közvetlen környezetedben, szerintem keress fel egy jó pszichiátert. Ne olyat aki gyógyszert ir, ne kezdj kedély javitókat szedni, csak olyat aki terápiával kezel. Nem veszik komolyan sokan a depressziót, azt gondolják, ha valaki körül általában rendben van minden, akkor nincs oka panaszra, akkor csak jó dolgában nem tud mit kezdeni magával.A depresszió nem feltétlenül látszik azonnal mindenkin, hisz megpróbálunk ugy viselkedni - ameddig tudunk - hogy ez ne tünjön fel.A legrosszabb tanács amit ilyenkor valaki kaphat, hogy szedd össze magad és ne terhelj senkit. Pedig épp nagyon is szükséged van támogatásra, esetleg több figyelemre. Persze ez változó, de ha nagyon begubózol, az csak rosszat jelent. Addig kérj segitséget, amig képes vagy rá, szerezz magadnak minél több örömöt, bármivel, akár apróságokkal,amitől jobban érzed magad.Valóban lehet, hogy élnek emberek rosszabbul és jol érzik magukat, de ezek szerint az nem Te vagy, és ne érezd magad rosszabbul emiatt, hogy ezek a gondolatok problémát okoznak, ne szégyeld. Kérj segitséget feltétlenül.
3. Piroska52 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
máj. 18. 08:42

Ezzel nem vagy egyedül,másnak is eszébe jut,mi lesz ha már nem leszünk,de ezen felesleges rágódni,mert nem tudjuk kinek mi van megirva,kb 1-hónapja kiment alólam a létra,szerencsésen estem,nem tört el semmim,ha fél méterrel arrébb esek,akkor nem úszom meg ennyivel,

az élet rövid,és rohadtul igazságtalan,szerdán temetésre megyek 1-hete agyvérzést kapott az állandóan tervező,szervező.folyton nyüzsgő sógornőm,69-éves volt,3-perc alatt elvitte,úgyhogy fel a fejjel,és ne agyalj azon mi lesz ha,hanem éld az életed,és legyen célod,

én megigértem a 13-éves unokámnak,hogy ott leszek a diplomaosztóján,akkor meg mit nekem egy létrás baleset,

2. papája (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
máj. 18. 08:31

Az elmúlás gondolata mindannyiunkat megérint, de nem mindegy mikor.

A rossz gondolatokat segíti a magány, betegség, sikertelenség, elhanyagoltság, bizonyos gyógyszerek mellékhatása, a fölöslegesség érzése és még sok minden. Mondják sokszor, hogy jódolgában is magába roskadhat valaki. Néha elég, ha nem süt szépen a nap, már akkor is világvége a hangulatunk.

Legtöbbször azonban az, aki valóban a halálán van nagyonis ragaszkodik az élethez.

Talán csak rossz passzban vagy, lesz még jobb is nyugodj meg.

Kinek mi segít a boldogsághoz. Engem több minden is boldoggá tud tenni, ha mélyponton vagyok. Ilyen például a zene ! Vidám, pörgős zene azonnal gyógyít, legalábbis ideig-óráig.

Légy vidám és ne büntesd a családodat a saját tehetetlenségeddel ! Gondolj arra, hogy mások a legszörnyűbb helyzetben is képesek küzdeni, te meg jódolgodban butaságokra gondolsz.

máj. 17. 21:37

Sajnos az utóbbi pár évben egyre többet gondolok az elmúlásra, a halálra. Szinte nincs olyan nap, hogy ez ne lenne így. Ma már ott tartok, ha látok egy filmet, vagy videót, ahol a koporsóban mutatják az elhunytat, mindig magamat képzelem oda és úgy érzem rövid időn belül ez lesz az én sorsom is. Olyankor felteszem magamban a kérdést, mi lesz a szeretteimmel, akiket itt hagyok, hogy fogják túltenni magukat ezen?

Elég sok betegséget beképzelek magamnak, holott elvileg egészséges vagyok. Járok szűrővizsgálatokra, és általában az eredményeim olyanok, ami ebben a korban jellemző az emberekre. Gyakorta összehasonlítom magam a korombeliekkel és mindig arra jutok, hogy legtöbben sokkal jobban néznek ki nálam, biztos azért van, mert már közelít számomra a vég. Egyébként középkorú vagyok, hossz ideje élek a párommal, akivel szerencsére elmondhatom jó a kapcsolatunk, rengeteg közös programot szervezünk, ha ez élet engedi... Anyagiak terén sem panaszkodhatunk, nincsen vagyonunk, ugyanakkor a mindennapi megélhetés nem okoz gondot. Szóval nem tudom, miért törődöm ennyit az elmúlással. Más is gyakran érez így, vagy az esetem egyedi? Szerintem hajlamos vagyok a depresszióra is, pedig aki rám néz azt gondolja ez a dolog engem messze elkerül.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook