Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » Guruljka emlékére cikk

Guruljka emlékére


Itt hagyott minket. Ő is.

Sokunkat nagyon megrázott, másokat talán kevésbé. Egy ember, aki többé már nem lesz közöttünk.

Guruljka emlékére

Keresem, várom, mikor köszön már be. Mikor mondja, hogy felébredtem, vagy most nem érek rá, mert munkát kaptam, vagy ébresztem a fiamat... és a többi, gyakorlatilag hétköznapi teendők.


És mikor javítja ki, amit rosszul írok, vagy rosszul tudok, vagy éppen percek alatt előkotorja a netről, amit nem találok. Mindig készen állt segíteni, mindig tudta kinek mikor mire van szüksége. Hatalmas szíve volt, ez volt élete mozgatója, a segíteni akarás.


Persze olyan is volt, amikor egy "kissé túltolta", és talán egy kicsit bántón, egy kicsit nyersen adta a másik tudtára, hogy baklövést csinált. De igazából nem lehetett haragudni rá. Sokáig.

Hiszen szerencsére az az ember volt, aki kimondta amit gondolt, és részéről a dolog elintézett. Ha bárki is megbántotta, inkább visszahúzódott, napokig is kerülte a témát, és a helyet, nem volt haragtartó és főleg nem volt viszályt-keltő.


Persze, mint minden ember, ő sem volt tökéletes, életében neki is voltak botlásai, baklövései. De kérdem én: kinek nem??

Nem volt könnyű élete, de megtanult küzdeni, harcolni, megtanult "nem feladni", megtanult kitartani a végsőkig. És az esze! Hatalmas tudásvágy dolgozott benne, közel a nyugdíjhoz, még jelentkezett a szakfordítói mester képzésre, és úgy tudott örülni neki, mint egy kisgyerek a legújabb játékának.


És ez az, ami miatt személy szerint végtelenül tiszteltem, becsültem, csodáltam. Az erő, a lendület, az akarat, a megértés és az emberek iránt mutatott empátia.

Nem, nem akarok belőle istent faragni. Neki is voltak hibái. De akik csak a hibáit látták, vagy csak a hibáit ismételgették, azok nem ismerték, vagy nem is akarták megismerni valójában.


Persze az utóbbi hónapokban mások is itt hagytak minket, így közülünk mások is érezték ugyanezt az űrt, ugyanezt a hiányt, melyet a távozók hagytak maguk után.

El kell fogadnunk, mert aki egyszer megszületett, annak valamikor eljön az idő. És sohasem tudhatjuk, kinek mikor jár le. Fájó, de bizony ez van.

Megsiratjuk őket, megőrizzük emléküket, és a későbbiek során még hosszú ideig szeretettel gondolunk rájuk. Az ő földi útjuk véget ért, mi pedig megyünk tovább.


Nyugodjanak békében!




Írta: Napsugár8, 2021. november 8. 09:35

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook