Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Elmebeteg anyák fórum

Elmebeteg anyák (beszélgetős fórum)


1 2
31. arben
2008. szept. 15. 11:00

OK bàr az én anyàmnak nincs rola papirja,de elmebetegnek tartom.14 évbes voltam és simàn kilökött az utcàra(télen egy szàl semmiben)

Apu nem élt màr ekkor sajna.

Még màig (7 éve)

nem sikerült neki megbocsàjtanom,csak annyit tudok rà mondani:elmebeteg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ja igaz nem is kerestt soha.

És ez nem film,hanem igazsàg.

Mi lett a büntetése?

havi 5 000 forint birsäg,az sem az én szàmlàmra,hanem az àllam felé................

Ja -és senki nem küldte el egy orvoshoz....

De mindenki àllitja:ez egy beteg nö.

30. 236fe2f68e (válaszként erre: 28. - Gabi0630)
2008. aug. 24. 16:00
Pont ez jutott nekem is eszembe, nahát!
2007. nov. 9. 13:57
Olvastam erről egy cikket,évekig mérgezte a lányát egy nő.Előtte nem is hallottam erről
28. gabi0630 (válaszként erre: 26. - Gerna)
2007. nov. 2. 21:40

Múnchausen szindróma: volt egy film, igaz történeten alapult, és egy nőről szólt, akinek a fia mindig kórházban volt, de élete 8 éve alatt többet mint otthon. A dokinő egy szuper anyának könyvelte el anyukát, akinek az apja korábban orvos volt. Az anya mesélte, hogy vele az apja csak akkor foglalkozott kislánykorában, mikor beteg volt, és a nő felnöve kitapasztalt egy-két dolgot ápolástanból.

Szóval a dokinak gyanús lett, hogy a gyerek minden javulás után visszaesik, és mivel csak anya látta minden nap, karantént rendelt el, és eltiltotta az anyát a gyerek mellől. Bíróságra ment anyuka, és végül kiderült, hogy már volt egy fia, aki 1 évesen meghalt anyuka miatt. A nő úgy érezte, ha a fia beteg, akkor istennek látja az anyját, és mindenkinek tudja bizonyítani, hogy ő milyen anya, és így a gyerekének minidg szüksége lesz rá.

27. rocker
2007. nov. 2. 21:21
Fejlemenyek az ugyben:sikerult a beteget attenni egy szocialis otthonba,ahol annyi elonye van,hogy szabadon jarhat a faluban.Viszont meg mindig tavol all attol,hogy gyereket lathassa.Sot,a mult heten elszokott az intezetbol,hazament,am szulei nem engedtek be,sot,kihivtak a surgossegrol 2 ferfit,akik azonnal mentobe raktak,es irany:az intezet.Bar 1 percet se lathatta fiat.Rettenetes lehet a szuloi haz ajtajat verni,es senki ki ne jojjon megkerdezni,jol vagy-e.
26. gerna
2007. szept. 22. 19:25
" Münchausen szindróma esetén a beteg szándékosan tesz kárt magában, vagy okoz, produkál betegséget(pl. mérget vesz be), hogy ezzel vívhassa ki az orvosok és ápolók figyelmét A betegség diagnosztizálását nehezíti, hogy a Münchausen szindrómában szenvedő páciens nagyon jól hazudik. "
25. gerna (válaszként erre: 23. - 6357a3c762)
2007. szept. 22. 19:22
kóros hazudozás
24. pufika
2007. szept. 22. 19:07

Nem ők azok, akik szándékosan megbetegítik magukat azért, hogy utána orvostól orvosig járhassanak a bajukkal??


Áttételes meg akkor, ha az anya a gyerekét teszi beteggé. Valami ilyesmit olvastam róla.

2007. szept. 19. 22:53
münhausen szindróma. valakinek mond valamit?
22. pufika
2007. szept. 16. 07:27

Eszembe jutott egy film. Már nem tudom mi volt a címe. Egy szellemi fogyatékos nőről szólt, Franciaországban játszódott. A nőt megerőszakolta egy pasi és gyereke született. A kisbabát elvették tőle, mert ugye nem tud rá vigyázni ha magára se tudott. Utána kötelezték, hogy vetesse ki a méhét, hogy véltlenül se szülthessen több gyereke. Végül mégis inkább örökbe adták a kislányt, mondván: egészséges anya mellett jobb lesz neki. Miért érzem úgy, hogy annak az említett nőnek a sorsa kisértetisen emlékeztet erre???


Ja a poén: az a film az 1930-as években játszódott...

21. pufika
2007. szept. 16. 07:24

Ezzel a nagymamis dologgal az a baj, hogy a nagymami kb. 30 évvel idősebb a lányánál. Lehet hogy épp akkor betegszik meg, vagy hal meg, mikor az unikának a legnagyobb szüksége lenne a támaszára, pl. serdülő korában.


Ismertem ilyen családot, ahol az alkoholista szülőktől vették el ugyanígy a pasi szülei a kisfiukat, mondván: nem tudják részegesen rendesen nevelni. Eredmény: a nagypapi meghalt a kisfiú 2 éves kora körül. A nagymama pedig majd egy évi ágyban fekvős, gondozós betegség után akkor halt meg, mikor a fiú olyan 15-16 éves volt, épp csak megkezdte a középiskolát. Képzelhetitek, szegény gyerek egyedül maradt mint a hüvelykujjam.



Rocker: mi lett az anyuka sorsa azóta?

2007. máj. 24. 23:05
az a baj a következő életében visszkapjával, hogy ilyen elgondolással, amikor ellenem tesz valaki rosszat, lehet, hogy én is megérdemlem, mert az előző életemben rászolgáltam...
19. a26b2a1b7e (válaszként erre: 18. - Mazsi-drazsi)
2007. máj. 5. 15:35

Én biztos vagyok benne.

(Persze, azt is hozzá kell tennem, hogy hiszek a lélekvándorlásban, úgyhogy nem azt mondom, hogy még ebben az életében tuti visszakapja, de egyszer majd visszakapja, ebben biztos vagyok...)


Mindenesetre azért az a kisgyerek, ha felnő, és megérti, hogy a nagymamája megfosztotta a saját édesenyjától, nagy eséllyel nem a megmentőt fogja látni a nagymamában. És egy lázadozó fiatal elég nagy lelki sebeket tud ejteni egy ilyen nagymamán, aki most még mindenhatónak gondolja magát.

És, ha majd öreg korára nem marad mellette senki, mert ezzel a természetével akarva-akaratlan mindenkit elüldöz magától, akkor az sem lesz egy felemelő érzés...


Édesanyámat többek között az akkori élettársa "kergette" az öngyilkosságba. Megtehette volna, hogy kivegye a gyógyszereket a kezéből, de nem tette, csak kiröhögte, hogy csak vegye be nyugodtan. Én végignéztem az egészet, és mint engedelmes kislány vittem a vizet az Anyukámnak, aki nem bírt felkelni az ágyból, mert a trombózis annyira legyengítette. És azután mellette aludtam, és a halott teste mellett ébredtem fel hajnalban. Évekig magamat hibáztattam, hogy ha nem viszek neki akkor vizet, akkor lehet, hogy nem tudta volna bevenni az összes gyógyszert, és talán még ma is élne...


Évekkel később az élettársa tüdőrákban halt meg. A mamám mesélte, hogy a háza teljesen lerobbant addigra. Amikor nagy ritkán elment meglátogatni, a kapu tárva-nyitva volt, a plafonról csepegett a víz, az ágyba, ahol a férfi szenvedett. Felkelni már nem tudott, és nem volt senki, aki egy pohár vizet, vagy egy tányér levest adott volna neki. Én azt hiszem, hogy Ő is megkapta a büntetését...

18. mazsi-drazsi (válaszként erre: 16. - A26b2a1b7e)
2007. máj. 5. 10:03
sajnos ebben a visszakapjában én nem vagyok biztos...
17. a26b2a1b7e (válaszként erre: 16. - A26b2a1b7e)
2007. máj. 5. 07:35
Rosszul írtam: nem ellene, hanem ellen. Bocsi.
2007. máj. 5. 07:34

Én is azt gondolom amit mazsi-drazsi írt, hogy a gyereknek sem jó az, ha nincs anyja.

Én majdnem 8 éves voltam, amikor édesanyámat elveszítettem. Öngyilkos lett.

Ha most ez a nagymama elveszi ettől a nőtől a gyermekét, és ezek után esetleg a nő értelmetlennek érzi az életét, és elkövet egy sikeres öngyilkosságot, az szerintem a nagymama lelkén szárad. És a gyerek sosem fogja tudni igazán kiheverni, ha egyszer ez tudatosul benne.

Ezt azért jó lenne tudatni a nagymamával. Mert szerintem mindenki visszakapja egyszer amit más ellene elkövet...

15. mazsi-drazsi (válaszként erre: 12. - Rocker)
2007. ápr. 29. 19:18

Olvasva az előzményeket, az én véleményem, hogy, ha a beteg anyának van betegségtudata és szedi a gyógyszerét, képes felnevelni a gyermekét. A gyereknek sem jó az, ha nincs anyja vagy tudatják vele, hogy beteg, nem beszámítható. Ez legalább olyan káros, sőt.

A nagyszülők, ha normálisak lennének, azon lennének, hogy együtt tudjanak megbirkózni a problémával. Akkor van ugyanis gond, ha a beteg abbahagyja a gyógyszerei szedését (és ez időnként megesik), ilyenkor tudnának rá hatni vagy orvoshoz vinni őt. Senki sem tehet a betegségéről, nem lenne szabad egyből elutasítónak lenni vele szemben.

Más az, amikor valaki nem látja be hogy beteg, nem szedi a gyógyszerét és kezelhetetlen ezáltal.

És pont azért, mert ez egy nagyon kemény helyzet, kellene a nagyszülőknek maximálisan mellé állni.

A szeretet sok mindent megold.

2007. ápr. 29. 19:06
Igen a szívünk azt diktálja így tegyünk, de ha mindent megadunk a gyerekeknek, nem értékelik azt és felnőtt korukban is követelődznek, és ha már nem tudsz segíteni, vagy Te szórulsz segítségre, lekoptatnak, az eszem azt diktálja ne tegyük velük ezt, hadd érezzék meg mindennek az árát és tanulják meg tisztelni és nem kihasználni a szülőt, mert ha az előbbit teszik a szeretet nekik többet ér, mint a pénz. györgyi51
2007. márc. 17. 17:39
...
12. rocker
2007. márc. 17. 17:31

Abban fogok igyekezni,szerintem is a legjobb megoldas.En sem leszek nyakig benne,a beteg is csak nyer rajta.Add Isten,igy legyen.

Koszi a tanacsaidat,tenyleg sokat segitettel,bar tobb ember gondolkodna ugy mint Te,szebb lenne a vilag.

11. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 10. - Rocker)
2007. márc. 17. 17:20

Ertem amit gondolsz, es eleg erzekeny szemelyiseg lehetsz, ezert irtam, hogy nagyon gondold at, mit is vallalsz, mert lehet amin mas atlep egy vallranditassal, arra te nem leszel kepes, ne terheljenek olyan dolgok, amikhez a hatad nem eleg eros.

Ha csak a beteg lett volna kerdes, igen, segiteni kell, felebarati szeretet, egyutterzes stb, de a kepeiden nem egy Atlasznak tunsz, aki a vallan kepes tartani a vilagot, hanem egy nonek, aki jo szivu, es van egy gyerkoce, es magadra is gondolnod kell!

Talan a nagymamaval kellene megertetni, hogy ez milyen betegseg is, nem kell megbelyegeznie a lanyat.

10. rocker (válaszként erre: 8. - 1a50c86bb0)
2007. márc. 17. 12:43

Koszi a tanacsot.Az korhazbol muszaly lesz elengednunk,eroszakkal nem tarthatjuk,ezt is a torveny irja elo.Ervenybe leptek nalunk is az elmebetegek jogai,mint minden civilizalt orszagban.

Amit irtal nem hangzik hidegen,realista meglatasa a dolgoknak.Es azt mar vegkepp nem tudnam elviselni,hogy az en kozvetlen vagy kozvetett hibambol barkinek is baja esne.Es az is igaz,hogy mindenkin nem segithetek,annyi a problemas ember,hogy nem eleg ra egy elet.Sajnos,ezt el kell fogadnom ugy ahogy van,es igyekezem masfelekeppen megkozeliteni a problemat.Azert csendes megfigyelo nem maradhatok,de jo otlet a beteg anyjat jobb belatasra teriteni,talan rajon,ilyet nem tehet a sajat gyerekevel.Eletemben nem talalkoztam ilyen koszivu egyennel.De hatha....

2007. márc. 17. 12:38

Ezt a történetet olvasni is szörnyű... :(((

Az ember erre nem tud mit mondani, az biztos, hogy visszakapja még az élettől a nagymama a "jóságát."

2007. márc. 17. 03:00

Amit Te tehetsz, szerintem az, hogy torodsz a beteggel, meghallgatod, es megprobalod biztatni, hogy valahogy fogadja el a helyzetet, talaljon az eletenek ertelmet, vigyel neki konyveket, olvasson, toltse az idejet hasznos dolgokkal, festegessen, vagy amit szeret. Attol, hogy valaki skizofren, meg talpra allhat, kereshet utakat a maga szamara, sot meg tarsat is talalhat. A gyerekkel kapcsolatban szerintem nem tudsz mit tenni. A beteg szavat nem fogadjak el. Sajnos a sajat anyja elvagta a lanya anyasagat ezen az uton.

Valahogy ugy kozelitsd meg az egeszet, amit csinalsz, hogy te nem vallalhatod magadra mindenki fajdalmat, egy ember vagy, es ha szeretned is, nem tudsz mindenkin segiteni. Gondolom sokszor elofordul, hogy nem tudod a munkahelyeden hagyni az ottani erzeseidet, pedig meg kell tanulnod. Amikor kilepsz onnan, valahogy magad mogott hagyni.

Az anyja viszont lehet hogy szorulna nemi tanacsadasra a lanya betegsegevel kapcsolatban. Egyszeruen nem hiszem el, hogy nem szereti a gyereket es lemond rola? Hatha megfordithato lenne, talan felnek az eloiteletek miatt.

Lehet erzeketlenul hangzik, de mi lesz, ha kijon az intezetbol, sikerul neki szerezni egy lakast? Biztos lehetsz benne, keresni fogja a gyereke fele vezeto utat, ez termeszetes. Elutasitasba fog rendszeresen utkozni, ezt nem nehez kitalalni. Az eletben erheti diszkriminacio a betegsege miatt, munkahelyre nem biztos, hogy igy felveszik, vajon nem akaszthatna fel magat elkeseredeseben, amit mar amugy is probalt? Hiszen meg nekunk is vannak rosszabb napjaink, hat meg nekik ilyen helyzetben.

Szerintem magadra is gondolj, mi lesz, ha segitesz neki lakast szerezni, es o par honapon belul megoli magat? Ott az intezetben nem teheti, mert vigyaztok ra.

Nagyjabol tudod, mekkora eselye van, hogy a gyereket nevelhesse. Ha a gyereket nem nevelheti, akkor addig jobb ha felugyelet alatt marad, amig nem fogadja el ezeket a tenyeket. Es az akar meg evekig eltarthat, mert egy anyanal nem ugy megy az, mint egy apanal. Mivel nem szamithat senkire, ki vigyazna ra odakint? Igy legalabb garantalt a testi epsege. Lehet evekig tartana, de mondjuk beletorodne, hogy a gyereket nem nevelheti, esetleg sajat magarol tudna valamilyen szinten gondoskodni, tulelhetne ezt az egeszet.

A vilag nem nyitott ezekre a betegekre, kozejuk dobni egyedul, problemaknak kitenni majdnem egyenlo azzal, hogy kezebe adni a kotelet.

Benne van, hogy tevedek, de annyit vallalj magadra, amennyit biztosan elbirsz, nehogy ne tudj vele kesobb megbirkozni. Nem igazan latok ebbe az egeszbe, nezd el, ha ez kisse hidegen hangzik. Valami olyasmit erzek, amikor egy rabsagba szuletett allatot elengednek, hogy szabad legyen, mert azt hisszik az a jo neki, de sajnos nem tud kint maganak elelmet szerezni sem pedig vedeni magat es elpusztul, akkor nem segitettek rajta, hogy jobb legyen neki. Ami meg elotte van a gyereke miatt, ha ugy erzitek, hogy kepes lesz ra, hogy jozanon keljen es fekudjon a problemaval, es eros hozza, hogy el is fogadja ha szamara kedvezotlenul alakul, akkor juttassatok ki, de csak akkor. Ne haragudj, hogy beledumalok, csak ez olyan szomoru, es itt magadnak is fajdalmat okozhatsz.

7. rocker (válaszként erre: 4. - 1a50c86bb0)
2007. márc. 17. 02:10

Lehet,hogy nem vagy szaki,de jok a meglatasaid.A no betegem,nem rokon,nem barat.De szeretek odafigyelni a betegeimre,emberszamba venni oket.Mint nover ,kotelessegem meghallgatni panaszaikat,es amennyiben tudok,segiteni.Es jo erzes ha sikerul.

Attol felek,a szulei torvenyes uton elveszik gyereket,es tudom mennyire fontos szamara a kicsi.

A kezeloorvossal beszeltem mar ezen a teren,de sajnos o is attol tart,amitol en:habar sose bantotta a gyereket,nehogy ezt megtegye.Probaljuk az ugyet megoldani,de olyan sok nehezsegbe utkoztunk eddig.Agressziv csak az anyjaval szemben volt(nem is itelem el) meg onmagaval szemben.Ezt sem tudom elitelni,a tul sok lelki froccsot egy harpiatol en sem tudnam lenyelni.Megprobalta felkotni magat,de idejeben eszrevettuk.Szegeny probal telefonon ertekezni anyjaval,az meg hol egyszeruen leteszi a kagylot,hol meg kigyot-bekat rahord.

En orokbe venni a gyereket nem tudom,mert vannak rokonai,s a torveny az torveny.A ferjem szeint tul beleelem magam a betegek ugyeibe.Szoval o sem lenne benne.

segiteni felnevelni szinte lehetetlen,tul messze lakik(200km)

Itt most o kell talpra alljon,ebben igyekszem segiteni,szocialis dolgozoval felvenni a kapcsolatot,meg a varoshazan,lakasugyben.Eddig igeretek voltak,de konkretan semmi.Mindenki elfordul arra a szora hogy szkizofren.Mindenki e szo hallatan a duhongest,az agresszivitast latja,habar ez nem mind igy igaz.

A gyerekbe beleneveltek a felelmet az anyja irant.Kezdetben erdeklodott felole,most mar o sem.Sot,azt allitjak,a gyereket is bantani akarta,de ezt nem hiszem 2 okbol:

1.imadja

2.minden tettere o sajat maga visszaemlekszik,hogy az anyjat bantotta,hogy a kutba ugrott,hogy fel probalta kotni magat.a gyerekugyben mar nem,azzal a szulei vilagositottak fel.Erdekes modon csak erre nem emlekezne?Szerintem belesulykoltak ezt a gyerekbe is ,es obele is.Hogy legyen nyomos okuk lerazni.

Szoval sok a pro es meg tobb a kontra,de valamit tennem kell.

2007. márc. 16. 23:21
Erdekes es igaz meglatas.
2007. márc. 16. 23:18

Egyebkent dobbenetes, hogy barki lehet skizofren, barkin kitorhet, egy trauma is okozhatja, akar noknel szules, barmi. Es megis igy allnak hozzajuk az emberek, hogy nekik mar mindenrol le kelle mondaniuk szerintuk.

Az ilyen nagymamat kellene a falhoz csapni, akibe annyi anyai erzes nem szorult, hogy a gyereke mellett barmi is van, kialljon. Akkor is a gyerekerol van szo. Hogyan lehetne az ilyen jo nagyszulo? A sajat lanyan bizonyitotta az alkalmatlansagat.

4. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 3. - Rocker)
2007. márc. 16. 23:10

Hat ez az oka, a stigmatizalas annak, hogy a betegseg kiderulese utan fel even belul, illetve a korhazbol tavozva sok skizofren ember ongyilkossagot kovet el.

Leszogezem szakbarbar vagyok.

Normalis gyogyszeres kezelessel, terapiaval egy ember tunetmentesse teheto. Az a gyerek ezek szerint mar 10 eves. Ilyenkor mar egy gyerekkel is lehet foglalkozni, hogy hogyan viszonyuljon anyuhoz, ha furcsan viselkedik, figyelmeztesse anyut, hogy bevette-e a gyogyszeret, ra kell kesziteni, mert anya nelkul sem jobb szerintem neki felnoni. Amikor ezt csinaljak egy beteggel, egyszeruen tonkre teszik, beletaszitjak a sosrtalansagba, elkeseredesbe. Es pont a szulei. Pedig ok pont elegek lennenek ahhoz, hogy turelemmel es szeretettel a lanyukat tamogathassak, hogy szinten tudjon maradni.

Ok nem duhongo orultek, hanem betegek. Ez a megbelyegzes undorito, de hat miert ne tennek ebben is az emberek.

Sokfele lehet ez a betegseg, nem lehet altalanositani.

Az a gond, amikor jol erzik magukat, es ugy erzik semmi bajuk mar, esetleg nem szedik be a gyogyszeruket, pedig arra szukseguk van egesz eletukben.

Szerintem beszelj az orvosaval, kezelojevel, vajon valhat-e agresszivva, egyaltalan az allapota milyen, mit tanacsol, de mint ember mit, ne mintha csak egy hentes lenne a boltban.

Te mit tudsz tenni ertuk?

Van neked is egy eleted, tudsz veluk lakni egy haztartasban, hogy ugyelj bevette-e a gyogyszereit? Eloszor is ha segitesz, felelosseget is vallalsz, es ezt elsosorban a szuleinek kellene. Ertheto, hogy nem irta ala a lemondast.

Ha belegondolunk, hogy a tarsadalom 1%-a skizofrenias beteg, akkor elgondolkodhatunk, hogy azert olyan sok embernek nem kell lemondani a csaladrol es gyerekrol.

Ha egy baratom ilyen helyzetben lenne, annyit tudnek tenni, hogy felajanlanam orokbe fogadom a gyereket, ha van joga meg hozza, hogy dontson, es ugy apolnam a kettejuk kozott levo kapcsolatot, de ez is felelosseg, megpedig nagy, mert elofordulhat, hogyha romlik az anya allpota, megnehezitheti mindenki eletet.

Mennyire all hozzad kozel az anya?

3. rocker (válaszként erre: 2. - 1a50c86bb0)
2007. márc. 16. 22:32

Sajnos nem mindenhol all a hatterben egy szereto csalad.Van egy konkret esetem,ezert szeretnek velemenyeket.30 eves no,10 eves gyerekkel,nincs ferje,a hatterben a no szulei,akik nem tudjak elviselni a ketszeres "szegyent",marmint azt,hogy lanyuk csinalt egy gyereket s az apa ismeretlen,meg hogy raadasul megbetegedett.Ebbol kifolyolag a not bedugtak egy intezetbe,tobb mint 1 eve ott van "felejtve",sot most abban mukodnek,hogy legalisan elvegyek a gyereket.A no az intezetben kifogastalanul viselkedett,tudataban van betegsegenek,lelkiismeretesen szedi gyogyszereit,es remenykedik hogy egyszer hazakerul.De sajnos a "haza" szamara mar csak egy hazzsartos,mindenkit iranyito anya,meg a gyereke,akit az 1 ev alatt sikerult ellene nevelni.Es persze hallani sem akarnak a betegrol,csak az alairt lemondolevel kell tole.

A no nem hajlando ezt alairni(es igaza van),de a torveny szerint megtartani a gyereket keves az eselye.Oszinten sajnalom,es szeretnek segiteni neki,van par otletem,de van par dilemam is.

Oszinten szereti a gyereket,sosem bantalmazta,nem hanyagolta,es bar 1 eve beszamithato,vajon ra lehet-e bizni a gyerek felneveleset?Tudom ,elsosorban a gyerek joletet kell figyelembe venni,de mi lesz az anyaval,akit ha gyereke nelkul hagynak,esetleg semmi ertelmet nem latja az eletenek,s valami butasagot kovet el?

Diohejban ennyi.Segitsek a betegnek,vagy legyek en is kozombos,mint mindenki,s ahogy esik ugy suppan elven forditsak hatat?

2007. márc. 15. 23:33

Nem ertek a temahoz, de kb. az emberiseg 1%-at erinti, ez eleg sok ember, viszont a szam nem novekszik. Gyogyszerrel szinten tudjak tartani ezt a betegseget, de gyogyitani nem, illetve idovel a szemelyiseg eluresedik, a szemely gondozasra szorulhat.

Ha van mellette egy szereto csalad, vagy par, aki figyelemmel kiseri es ugyel arra, hogy a gyoszereit szedje, szerintem nem kell lemondania semmirol. 10%- az oroklodes eselye, illetve ha mindket szulo skizofren, akkor 25%. Vannak betegsegek, amiknel joval magasabb. A gond gondolom ott kezdodik, ha nem ismeri be betegseget, nem hajlando bevenni a pirulait, maganyos, onnantol nem garantalt, hogy szinten maradjon, hogyan neveli a gyereket, ha onmagaval is gondjai vannak? Hosszu folyamat ez, nem egyik naprol a masikra valik alkalmatlanna szerintem, de hat meg egyszer, nem ertek hozza.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook