Elköltözni vagy maradni a szülőkkel? (beszélgetős fórum)

Foggal-körömmel ragaszkodni, akár egy megalázó vagy más módon rossz helyzethez, amit a ragaszkodás esetleg még súlyosbítani fog?

Vagy ép ésszel és idegrendszerrel, támogató családdal a háttérben, nyugodtan nevelni a gyerekeket?

Nem tudhatom. Bárki is rúgta fel a másiknak foggal-körömmel ragaszkodnia kéne.

A várandósság mindenképp nehéz szakasz egy kapcsolatban, hozzá kell szokni - értem én. De mi lesz később? Utána még sokkal nehezebb lesz. De a párok nagy része megoldja, mert muszáj nehany hullámvölgyet átugrani, ha családot szeretnének.

#Rossz döntés - akart lenni#

Egy házasságot,egy csaldot nem 1-2 év alatt kell összehozni...erdemes megismerni a másikat, ha ekkora döntést hoztok meg.

Ki vagy te, hogy ítélkezz?

Ugyanígy magára marad, ha a férjét autó üti el.

Rossz kapcsolatban gyerekeket nevelni talán még rosszabb.

sok erőt ,türelmet ,kitartást neked,

nem lesz könnyű,de a gyerekek majd kárpótolnak,

ha anyukád melletted van,az nagyon nagy segitség,

a leendő apa támogat majd benneteket,vagy magadra hagy?

Amikor elköltöztem a párom kért időt azt is, hogy költözzem el utánna pedig hitegetett minden rendben lesz...

Nem tervezett babák hisz kevés esélyem volt a saját gyermekre mégis közösen döntöttünk arról megtartjuk őket.

Egyre jobban eltávolodtunk nagyon sok oka volt ennek... Végleg szakítottunk bár friss még a dolog.

De ettől miért ne tartottam volna meg a babákat?

Én sem így terveztem de boldog vagyok és próbálom a legjobbat kihozni a jelenlegi helyzetemből.

Tudod, mi a visszataszító - a gyerekre csak mint a másik fél "kölkei-re" úgy tekinteni, mint valami ottmaradt tárgyra.

Van, aki nemi erőszak után teherbe esve is úgy dönt, hogy megtartja a babát. Ez undorító lenne, és pfuj az ilyen anyára? Félrelökjük, ha a boltban sorba áll?

Én ezt értem, de nincs arról, szó, hogy a babákkal utcára kerülne. És ha jól vettem ki, nincs tőke a felújításra. Várandósan, pláne ikrekkel, egyre kevésbé lesz terhelhető lelkileg is. Nemhogy fizikailag. Elkezdeni persze lehet, én azon az állásponton vagyok, hogy nyugodtan és fokozatosan, de végleges megoldásokkal renoválni a másik házat.

(Tapasztalatom, hogy az átmeneti megoldások ott maradnak...)

Egyetértek annyiban, hogy "Anyuci" gondolatmenetét folytatva, a válás után esetleg el kellene távolítani a közös gyerekeket?

(Én anno a saját gyerekeimről beszéltem a barátnőmnek, kölykök-ként emlegetve őket. Beleszólt az asztal másik végén ülő vadidegen kolléganő, hogy "kölykei csak az állatnak vannak" - én: a sajátjaimról beszélek - de csak pampog. Közöltem, hogy szeretnék én annyira jó anya lenni, mint a kutyám az ő kölykeinek, ekkor már az asztal szélét fogva pattantam fel. Barátnőm húzott el onnan óvatosan, állítólag a szemem színe a dühtől annyira elváltozott, hogy félelmetes lettem.) Más gyermekeire, sőt várva várt babáira mindenkor és minden helyzetben tisztelettel és szeretettel nézek!!! Mert akár tetszik, akár nem, és még ha elcsépelt is, a mai babák a jövő záloga, nem utolsósorban ők teremtik meg az Anyucik öregkori ellátását is.

Éppen hasonlót írtam volna.

Óriási lehetőség, hogy a felújítandó ház a szomszédban van. Emiatt nem kell elsietni, nem kell egy-egy iparosnak kiszolgáltatni magad, mert van idő másikat keresni. És igen, Édesapád felépülését is szolgálná, ha kikérnéd akár a tanácsait is a kivitelezésben.

Még a szülőktől való elszakadás is fokozatosan történhet, nem kell aggódniuk.

Szerintem a tető és a fűtés a legfontosabb. Utána egy biztonságos elektromos hálózat.

Mi az, hogy kölkeit?

Fogalmad sincs miről beszélsz!

Azok a "kölkök" az anya gyermekei is.

"Szép" lenne a világ, ha egy rossz kapcsolat miatt az anyák eldobálnák a "kölkeiket". Ha nincs pasi akkor a "kölök" se kell?

Fura egy lény vagy te "anyuci" ...

ne haragudj,de ezzel pont nem segitesz,

nemtudhatjuk mért döntött igy az esküvő előtt,biztos nyomós oka volt rá,

én is lemondtam az elsőt,az esküvő előtt,és igencsak megrugdostam volna azt,aki megkérdőjelete volna a döntésem,