Elköltöznél a párod nagyijához, hogy vigyázni tudjatok rá? (beszélgetős fórum)

Lehet, hogy a srácnak a mamája az egyetlen élő felmenője. Ráadásul ő nevelte fel az anyja helyett. Nekem legalábbis ez így jött le. Én tutira szemen köpném magamat, ha a házi gondozó szolgálat segítene egy ilyen szituban a mamámnak, ebben a helyzetben. De nyilván ez csak én vagyok. :)

Én a srác helyében mennék, az fix, aztán a barátnője meg majd eldönti, hogy mit szeretne. Maximum nem élnek együtt, hanem majd átmennek egymáshoz, és aztán majd lesz valami idővel. Az is lehet, hogy ez a kapcsolat nem az igazi, és nem is elég erős ahhoz, hogy egymást támogassák a nehéz szitukban. Lehet, hogy túl fiatalok még hozzá. Akkor el fog kopni. És akkor így lesz jól...

Olyan dologról írsz kritikát, amit nem tapasztaltál.

Könnyű ám lemozizni, de megélni nagyon más.

Kíváncsi leszek, ha lesz ilyen rokonod, beszámolsz-e arról, hogyan segítettél, vetted a nyakadba az ő életét is. :)

Az ügyvédi szerződés erősen támadható.

A közjegyző jobb megoldás, mert na sose lehet tudni.

Amúgy ez az átalakítósdi....

Az idősek kevésbé rugalmasak, és mégiscsak az ő háza. :/

Kemény dió ez.

Nem mennék semmiképpen sem.

Nem vagytok házasok, tehát ki tudja mit hoz a jövő. Amennyiben házasok lesztek, jönnek a gyerekek, akikkel törődni kell a mama mellett.

A mama még fiatal. Belegondoltál, hogy akár 20 évig is együtt kell élni vele, ami azért nagyon kemény.

Szerintem felváltva a másik testvérrel járjatok el hozzá, segítsétek, ha kell.

Egyenlőre még nagyon is aktív és valószínű esze ágában sem lesz leállni a megszokott életével.

Gondolj bele érdemes lenne ezért naponta vitatkozni vele.

Mellesleg egyáltalán akarná-e a mama az összeköltözést. Lehet, hogy a pokolba kívánna benneteket, ha zavarnátok a megszokott életét.

Ha én lennék a mama én sem szeretném, ha a nyakamba telepednének és osztanák nekem az észt.

Szeretet és gondoskodás. Hmmm. Az nekem ott kezdődik, hogy a idősödő és koruknál fogva kiszolgáltatottá vált családtagjaimat nem hagyom a sorsukra, hanem amit csak lehet, megteszek azért, hogy jól működjenek a dolgok.

És igen, én megértem a párodat, hiszen miért is éljen veled, meg a te anyukáddal, ha neki ott a mamája, aki anyjaként nevelte fel, és lassan már kiszolgáltatott, napi szinten segítségre szorul?

Tudod, valószínűleg nem azért nem érdekli a kényelmes kád meg az új bútorok a párodat, mert igénytelen, meg neki nem számít, hanem azért nem, mert számára nem ez az első az életben.

A párod jól vizsgázik emberségből és a családi kötelékek is azt jelentik számára ami a nagykönyvben meg van írva. :)

Huhh, ha az én rokonom kerülne ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, és akivel együtt élek az a kádon meg az új bútorokon sírna, szerintem csomagolnék, és közölném vele, hogy jobb ha marad, ne is jöjjön. Bocsi

Egyébként nekem nagyon jó a viszonyom a párom nagyszüleivel, de mivel ők falun laknak, mi a belváros közepén, így nekem/ nekünk itt kényelmesebb a munkábajáràs, ügyintézés, stb…így nem mennék. Nem gondolom, hogy egy fürdőszoba tartana vissza. 😀

De értelek. Én is a saját konyhámban, a saját dolgaim között érzem igazán jól magam. A segítséget így is megkapják tőlünk. Az még a jövő zenéje, hogy mi lesz ha az egyik meghal. Majd ráérünk azon akkor és ott gondolkodni. Egyelőre ketten elevickélnek a hétköznapjaikban. Magára hagyva egyik sem lesz. Soha!

Nehéz dolgok ezek,ha mész ,ha nem,te érzed magad carul.

Nem tudom mennyire lakik messze a nagyi,,de meglehetne próbálni valami családi beosztást kiokoskodni.

Mert abban biztosak lehettek ,hogy így úgy is dolgozni fog ha teheti,,,kivéve ha tényleg nehéz munka van és orvos szavát megfogadja:))Leállítani kb. olyan lenne mintha az életről állitanátok le,,,nem fogja jól viselni.Azt lehet hogy élvezné hogy nincs egyedül.

Nem költöznék én sem,,,ha nagyon nagy baj léesz vele azt akkor, és ott kell úgyis megoldani.Mondom ezt úgy hogy nem tudom mennyire rászoruló.

Kérdés, hogy a párja és nagymamája akarja-e mindezt szerződésbe foglalni.

Hisz a f.i még nem feleség, nem a család tagja. ha esetleg szétmennek akarják-e, hogy egy idegen is részesüljön a házból.

A f.i. viszont miért ölne bele pénzt, energiát, egy olyan ingatlanba, amihez semmi köze nincs.

Hogy a f.i-nek is válaszoljak: nem mennék.

Ez a kapcsolat próbája is. Hiszen a nagyi párodnak olyan, mintha az édesanyja lenne, ahogy írod, ő nevelte fel. Ha a saját fürdő, és egyéb személyes igényeid feladása miatt nem igazán mennél, akkor el kell gondolkodni azon, hogy mennyire erős a kapcsolat közöttetek.

Egyébként pedig mindenképp, ahogyan Guruljka írja!

- ügyvédnél tájékozódni az eltartási szerződés tekintetében, és tisztában lenni azzal, hogy ez később milyen egyéb kötelességeket is takar. Ne csak azt nézzétek meg, hogy ennek fejében mit kaphattok, legyetek tisztában azzal is, hogy a későbbiek folyamán mi minden kell adnotok a maminak.

- ezek után le kell ülni a másik tesóval, és megbeszélni vele. Meglehet, hogy ő magára vállalja, és akkor már nem is kell költöznötök.

Nem tudom hogy mióta vagytok együtt, de ha ez nem egy nagyon biztos, régi kapcsolat, akkot nem mennék.

Inkább azt mondanám hogy menjen ő, és majd hol ő, hol te átmegy a másikhoz.

Azt megértem, hogy ő menni akar, hisz most ő van idegenben. Én olyan vagyok, aki nagyon rosszul viseli, ha nem a saját környezetében van, és ha nem az én rokonomról lenne szó, nem mennék. Ha a saját nagyim lenne, akkor is inkább naponta ingáznék, ha nem tudnám megoldani, hogy ő jöjjön hozzám. De mivel csak a cipekedéssel és a fikizai munkával van baj, az azért nem napi probléma, 2-3 naponta elég lenne átmenni segíteni...

Én mennék.

Főképpen mert a nagyom ali a párodat felnevelte, setgítségre szorul.

A gyerekkori fénypontok sem maradhatnak meg örökké, Te most abban a ritka szerencsés helyezetben vagy, hogy a kis fészeklakó komfortod kibúvült azzal, hogy kapcsolatban élsz.

Ami az átalakítást illeti, azt talán csak apránként, hisz még él nagyi. Viszont mindenképpen öröskösödési szerződéssel tennék akár egy fél lépést is. Tehát ha a gondozás fejében a tiétek lesz a ház.

Azaz menjetek ügyvédhez tálékozódni, utána még át lehet gondolni.

Bármit mond is most a család, ügyvéd előtt kell szerződésbe foglalni mindent. Akkor is, ha mindenki csupa jóindulat, mert a dolgok és a vélemények változhatnak.

Nem mennék. Én is olyan vagyok, hogy előbb költözik hozzám valaki, mint, hogy én menjek. Máshol nem érzem kényelmesen magam. (Volt olyan párom, akinek a szüleinél el tudtam volna képzelni, ha nagyon muszáj, de nem tudom, hogy meddig bírtam volna…)

Ha nagyon muszáj lenne, akkor megpróbálnám, de nem vinnék sok cuccot és biztos, hogy valahogy rávenném a párom a visszaköltözésre.

Egyetértek.

Amíg nem feltétlenül szükséges nem biztos, hogy ez a jó irány. Lehet, hogy olyan felelősséget vesztek a nyakatokba, amit még egyáltalán nem is gondoltok.

Tisztázni kellene a rokonság mit szól ehhez, mert lehet bökné a szemüket, hogy netán a lakásra hajtotok.

Csúnya dolog, de reális, hogy azt is tisztázni kell, ha a lakáson újítást végeztek, ha netán elhunyna a nagyi, kinek mi fog belőle járni.

Az sem mindegy mi a betegsége a néninek, ha idáig aktív volt, ha leáll, az egészsége lehet jobban megsínyli .

Az is a tapasztalatom, hogy a lányuk párját jobban befogad a család, mint a fiuk párját. A legegészségesebb külön mindenkinek, ha van rá mód. Ha közel lakik a néni, attól még lehet neki segíteni.

Nem.

Más generáció, más igények, szabályok...

Jobb messziről szeretni valakit.