Főoldal » Írások » Egyéb témák » Életre születtem

Életre születtem


Milyen érzés kétszer rákosnak lenni? Milyen érzés ezt mind kamaszként átélni? Napi 40 szem gyógyszer, 16 kemó, sok sírás, sok küzdelem. Ez az én történetem.
Életre születtem
2014-ben

Az én történetem - 13 évesen - 2014 augusztusában kezdődik, amikor egyik napról a másikra feldagadt a nyakam bal oldala. Elmentünk a hozzánk közelebb levő kórház ügyeletére, ahol azt mondták, ők nem láthatnak el, mert ez felnőtt ügyelet, menjünk a gyerekkórházba, ami a város másik végén volt (azóta bezárt). Másnap elmentünk a gyerekorvoshoz, ő is azt mondta, hogy gyerekkórház és el is mentünk ezek után.


Csütörtöki nap volt. A gyerekkórházban azt mondták, még ilyet nem láttak és bent tartottak. Csináltak röntgent még aznap. Másnap reggel ultrahanggal kezdtek. Még akkor sem tudták, mi lehet a baj, annyit láttak, hogy a nyelőcsövemet nyomja valami... Azt a bizonytalanságot senkinek nem kívánom.


Pénteken délben bejött a főorvos (szegény törött kézzel), aki azonnal mentőt hívott és Szegedre irányított minket. Ott azonnal kikérdeztek mindenről, vérvételek stb. Vasárnap délután még CT-t és MR-t is csináltak.

Hétfőn reggel műtöttek, szövettant vettek és csontvelőt. Kedd reggel szintén vettek csontvelőt, mert az előző napit elrontották (mai napig érzem sajnos). Sejtették már, hogy mi a probléma, de megvárták a szövettan eredményét, addig hazaküldtek. 10 nap múlva telefonáltak, hogy meglett az eredmény, az, amire gondoltak: Hodgkin limfóma, vagyis rosszindulatú nyirokcsomórák.


Szerencsére nem terjedt szét. 8 kemó, napi 40 szem gyógyszer várt rám...

Lelkileg sokkal rosszabb volt, mint fizikailag. De nagyon rosszul voltam, főleg az utolsó hetekben, folyamatosan lázas voltam. 2014 decemberében lefolyt a 8. kemó. Utána csak ellenőrzésekre kellett járnom.

2015 szeptemberében 8. osztályos lettem egy új osztállyal. Szerettem az osztályt, jó közösség voltunk. 2015 novemberében meghalt a legjobb barátom... akkor nagyon összetörtem, hosszú idő kellett feldolgozni.

2016 januárjában egy ellenőrzés során kiderült, újra visszajött a rák...


Újra vizsgálatok, újra szövettan, ahol megállapították, hogy nagyon durván szétterjedt. Nyakamban, tüdőmben, gyomromban, lépemben, májamban, petefészkeimben, méhemben.... Újra gyógyszerek, újra kemók. Szerencsére őssejt-transzplantáció és sugárkezelés nélkül megúsztam. Úgy érzem, másodjára jobban viseltem lelkileg és testileg is.


2016 júniusában elballagtam, majd szeptemberben középiskolás lettem.

Azóta is járok ellenőrzésre, mivel már felnőtt vagyok, így a felnőtt részlegre.

Letelt a kritikus 2 év, 3 hónap múlva már a 3 is.

A következmények azok lettek, hogy nem bírja a szervezetem a mézet, tejcukorérzékeny lettem, tű-és gyógyszerfóbiám van és 3 trombózison vagyok túl...


Nem mondom, hogy nem félek, hogy visszajön, de nem szeretném félelemben leélni az életem.

Vannak céljaim, terveim és azokért küzdök.

Ez az én történetem 18 évesen.




Írta: c7fde951df, 2019. március 7. 09:18

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook