Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Diéta & Fitness témák » Életharc a kilókkal cikk

Életharc a kilókkal


Mindig duci voltam, mióta csak az eszem tudom. Hol jobban, hol kevésbé gurultam. Természetesen, mikor már érdekelni kezdett a másik nem, én is elkezdtem fogyókúrázó időszakaimat. Igen, többesszámban, mert egyik fogyókúrából a másikba estem.
Életharc a kilókkal

Édesanyám elmesélése szerint már fél évesen oda voltam a töltött káposztáért, a katonákról leszedtem a szalonnát, mert már akkor vigyáztam az alakomra, a kenyér nem kellett. Mivel szegények voltunk, így gyakran volt tészta az ebéd és cukros tejes, vagy cukros-zsíros kenyér a vacsora. Ezen ételekre jellemző, hogy nem az anorexiás testalkatot építik. Kisikolás koromban a napköziben a szakácsnők nagyon kedveltek. Nem volt olyan ebéd, amiből ne repetáztam volna, azaz egy valamit nem tudtam megenni, a spárgalevest. Gömbölyödtem is, mint a kisgömböc. Mikor egyik szünetben „jómagaviseletűosztálytársam” összeakasztotta a lábaimat, végiggurultam a salakon. Persze csúfoltak is a suliban labdára emlékeztető testalkatom miatt. Tizenkét éves lehettem az első fogyókúrám idején, amely igen drasztikus volt: napi két zsömle, egy pohár tejjel és persze torna minden létező időben, mikor nem látott senki. Fogyókúrámnak jót tett mandulaműtétem, hisz egy hétig nem tudtam enni. Le is fogytam immáron szép körte alakúra, ami a labdához képest egészen mutatós volt. Pár hét után viszont jelentkeztek a „zabálniakarok” tünetek. Egy ideig ellenálltam, de húsvét ünnepén végigettem a három napot. A rá következő hetekben tömtem magamba a kaját, estére mély lelkifurdalással. Természetesen visszajött, ami lement. Ismét fogyókúra ezúttal napi hat keménytojással. Két hét után már tyúkot se bírtam látni a tojásundortól. Ettem és ettem vigasztalásképpen és ismét visszajött, ami lement.


Így kerültem a gimnáziumba, ahol igen szégyelltem szélte-hossza egy mivoltomat. Elkezdtem futni, az ételbevitelt minimálisra csökkentve. Télen, nyáron, esőben hóesésben róttam a köröket délután, órákon át az iskolaudvaron. Eredménye? Egyrészt versenyszerű sport, másrészt izmos test, harmadrészt, formás alak lett. Érdekes, aktív sportolásom a gimivel befejeződött, de a terhességemig ehettem bármit, bármennyit, amit megkívántam nem rakódtak vissza a kilók.


Kicsit későn, harminckét évesen született első, majd 37 évesen második lányom. Küzdelmem ezen időszaktól lett szélmalomharc. Kipróbáltam az összes létező diétát, beszedtem ezer féle pirulát, voltam akupunktúrás kezelésen. Pár kiló le, jóval több vissza. Jelenleg 56 évesen 120 kilót nyomok. Sportos múltamnak köszönhetően arányosan elosztva cipelem a hájat, amit az izmok összébb tartanak, így nem nézek ki annyinak, mint amennyi. A harmadikra kisebb lihegéssel futok fel, a lányaimat még most is lehagyom egy rövidtávú futásban. Megfogadtam, több fogyókúra, több pirula nem jöhet szóba. Nem akarok még több lenni, mint most. Úgy néz ki egy visszafogottabb étkezéssel, sok gyümölcs fogysztásával nem hízok tovább, ezt a súlyt tartani tudom. Futás szóba se jöhet, ennyi súllyal kikészülne a szívem. Egyéb sportok sem nagyon, a terhesség alatt szerzett izületi problémák miatt.


Sokat élcelődöm az alakomon. Bár azt mondják a nevetés is hízlal. Lehet nem is az ételtől, a nevetéstől vagyok kövér? Mivel szoktam elkövetni verseket, így megverseltem kövérségemet is, klasszikus kövérséghez klasszikus versformában.


Helen Bereg: Éttermi ihlet


Cyrano öngúnya megihletet

S versbe szedtem eme álremeket,

Míg oldalamba görcsöt nevettem

Nemrég a Kékrózsa étteremben.

Hasam fogtam, s remegett a hájam,

Arra gondoltam, paródiában,

Melyen nevetünk, bár halál komoly,

A kövérségről vajon hogyan szól.

Sérts meg! –mondtam fennen magamnak,

Mert én és én mindig jól megvannak.

Nem tellett el csupán egy pillanat,

S jött a válasz: Kegyed jó nagy darab.

Csodálkozva kérdeztem. - Ez minden?

Többre nem telik skizofrén kincsem?

Mondhattad volna - legyen hatása -

Sértőbben, gúnyból szemembe vágva.

Kövér disznó, csöpögő zsírpacni!

Így már talán lett volna valami,

De mondhattad volna kedveskedve:

Mondja, maga nincs elkeseredve,

Ha egy ajtón be szeretne lépni

Azon helyen ajtót kell cserélni?

Fontoskodva is mondhattad volna

Székelykövet párhuzamba vonva:

Reggel a Napot beárnyékolja

Végtelen szélességű hátsója?

Pajkosan, csintalan incselkedve:

Világ méretű katasztrófa-e,

Ha Kegyed szellent egy nagyot

Elindítva hurrikánt, tornádót?

Csodálkozva méregetve testem:

Nem gondoltam volna életemben

Ily csoda valaha is megeshet,

Meglátom a Mount Everestet!

Aggódva méretem körbe járva:

Mondja, nem fáj, amikor a hája

Remegő jo-jo lesz lépésére,

s felkenődik a járda szélére?

Tiszteletet álnokul megadva:

Gratulálok Kedves, ez mind Maga,

Vagy a szomszédos toronyház ikrét

Hozta utamba a szerencsés vég?

Örvendezve, szemembe nevetve:

A böllér hány hordónyi zsírt nyerne,

S hány tonna tepertőt préselhetne,

Óljában ily nagy disznó röfögne?

Mondhattad volna imígyen nékem

Csak egy mondatig szemtelen énem.

Torkodra fojtottam volna a szót

Megözvegyült volna testes egóm.


Tanulság:

Nem szabad meghízni, mert utána nagyon nehéz a fogyás.

Fogyókúrákba csak belehízni lehet.

A sport, a mozgás jelenthet kiutat, amíg ezt egészséged megengedi.




Írta: helenbereg, 2012. november 14. 09:08
Fórumozz a témáról: Életharc a kilókkal fórum (eddig 67 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook