Élet Borderline-ként.... (beszélgetős fórum)

Ha gondolod, írhatsz nekem priviben. vagy megadom a msn, vagy skype címem. Nem vagyok pszichológus, de már kb. vagy 10 éve harcolok a problémával, egy pszichotikusok alapította egyesületben vagyok önkéntes, szóval valamennyire rálátok a témára.

Zsuzsa

értem. Az az igazság, hogy valahol nekem is így kezdődött anno, aztán meg jöttek a durvább dolgok, mert ezek a félelmek paranoiássá váltak, szeritem nem kellene megvárnod, amíg idáig fajul. A családod biztosan nagyon szeret, meg az életben azért vannak olyan helyzetek, amikor tényleg mindenki ellened van, és ez természetes, szóval nem mindig kell mindent a betegség számlájára írnod. Az meg,hogy "hülyének", dilinek tartanak- hát tudod, -ez csak sok évi tapasztalat- de annak mondd el a bajodat, aki igazán megért, a többieknek ne mondd el, mert úgysem értik meg majd, és csak hátrányod származik majd belőle, de ez minden pszichiátriai betegségre igaz.

Zsuzsa

Szia Zsuzsa!

Hát nem is tudom! Néha minden rendben, máskor meg mindenkiben csak azt látom, hogy bántani akar, gúnyolódik, kiröhög, pedig nincs így... De én ezt érzem! Nincsenek barátaim,mert nem merek másokat közel engedni magamhoz.Egyetlen ember van, aki ebbe a körbe be tudott jutni!

Nem egy papír határoz meg.

Ha rászánod magad az orvosra, akkor sztem érdemes egy magánrendelést keresni, mert a kórházban valószínűleg felírnak egy bogyót, aztán mehetsz. Rendes terápiára nem szokták "fecsérelni" az idő.

Szia.

Én sem mentem orvoshoz sokáig a tüneteim nekem is stimmeltek, aztán még rosszabb lett, mert szkizofrénia lett belőle, súlyosbodott a probléma, úgyhogy mint az előttem szóló én is azt tanácsolom,menj minél előbb orvoshoz! Egyébként nekem vannak könyveim a borderline-ról, sajnos csak németül, mert annak idején Németországban éltem. Hát elég bonyolult megérteni... de ne add fel, igenis lehet borderline-os betegként élni!

Zsuzsa