Élet 300 kg felett (beszélgetős fórum)

Nem is azt mondtam, hogy úgy kell élni mint nekem, csak hogy kifogás a genetikára meg betegségekre fogni a túlsúlyt. A gyomor tágulékony, minél tobbet pakolunk bele, annál több kell és nehezebben is telik meg. Odafigyeléssel azonban szűkíthető is.

Amúgy aki hagyja több mázsásra megnőni a testét, semennyire sem tiszteli saját magát, és nagy eséllyel pszichés problémái is vannak. A zabálás is függőség, és mint ilyet, a lelket is kezelni kell.

A keményítő is szénhidrát, nem számolhatod máshová.

Mármint normális esetben.

[link]

"Plusz tészta, pékáru" nincs. Ha arról már leszoktál, a többi sima ügy.

Köretként bulgur, köles, hajdina is lehet. Sőt rizs is.

Nekem van/volt több olyan kolléganőm, aki kb. ugyanannyit eszik egy nap leforgása alatt, vagy még többet is, mint pl. én, és egy 170 cm körüli magassághoz 50 kg vasággyal. Pékárut, édességet is fogyasztanak. Nem sokat, de szoktak.

A 3-ból 1 sportol rendszeresen, a többi 2 nem.

Van egy olyan is, aki hozzád hasonlóan "spártai" étkezésre rendezkedett be, látva, hogy mit és mennyit

eszik... No kenyér, no cukor, no tej, no csoki, no ez, no az, no erő (fáradékony), no izom... Hát, kösz, nem! Bocs.

Nálam az odafigyelés (mértéktartás), bő folyadékfogyasztás és a rendszeres mozgás a "nyerő koktél".

Hát nem tudom. A Sokkoló függőségeknél nem vezettem statisztikát, de olyan 2/3-1/3 volt a sikeres-sikertelen rehabok aránya.

Az extrém elhízottaknál látom, hogy amikor ők dr. Now-val kapcsolatba kerülnek, akkor ők már olyan stádiumban vannak, ahonnan nagyon nehéz a visszaút.

Kb. olyan nehéz, mint a sok éve drogosnak, piásnak.

A két műsor között az a különbség, hogy a szerfüggőket sokáig csak figyeli a stáb, azt mutatja be, hogy hogyan éli a mindennapjait egy ilyen ember és a hozzátartozói. A terápiás közbelépésre akkor kerül sor, amikor a páciens bizalmába fogadta a stábot, a dokikat, feltárták azt a családi problémát, ami nála a függőséghez vezethetett.

Ezzel szemben az extrém elhízottaknál hirtelen kell a megszokott életből mindent felrúgni, és talán _ehhez_ nem kapnak meg az elején (mondjuk max. a műtétsorozat befejeződésééig) minden segítséget. Nem arról van szó, hogy mindig tálcán kínálják nekik a "sült galambot", de aki sok-sok évtizeden át nem tanult meg "halat fogni", annak hiába adnak egy csónakot, egy evezőt, egy pecabotot meg egy hálót.

Azzal egyébként egyetértek, hogy az esetek java részében szociális probléma van az egész családdal. Újkeletű jelenség, ezt már kis hazánkban is megfigyeltem: aki csóró, az nem sovány (mert nem jut neki elég kajára), hanem éppen a szegények, a társadalom alján lévők a kövérek. Miért? Náluk nem az a lényeg, hogy _minőségi_ dolgaik legyenek (kevés, de jó), hanem hogy azonnal, és sok.

Talán nem volt túl ízléses a példa amit hozott, de igaza van.

Ha valaki, én tudom milyen aszkétikusan (nem) enni. Ugyan nem lenne rá szükségem, átlagos testalkat lennék, de az nekem amióta az eszemet tudom, nem felel meg. (Félreértés ne essék, nem akarok ezt pozitívnak beállítani, de nekem igy jó). 18 évig nem ettem kenyeret, de egy falatot sem, édességet is nagy ritkán, cukros szarok, gyorskaja nuku srb. Aki nem élte meg ezt mellettem, nem akarta elhinni hogy erre képes vagyok. Akaraterő. Ennyi a titok, és az, hogy ne a zabálás legyen a legfőbb örömforrás. És nem véletlenül írtam zabálást, nem tevesztendő össze a jó étvággyal.

Amikor a k. kolléganők megtudják mit és mennyit eszem, az a válasz, hogy hjaaa, akkor azért vagy ilyen vékony! Mondom is nekik, láthatjátok, nekem se genetikusan jön. Egyétek amit én egy hónapig, meglesz az eredménye. Azt persze nem, olyan szar ez az élet, nem fognak az evés öröméről lemondani. Le sem kéne, csak okosabban táplálkozni... Így marad az irigykedés és a kifogásgyártás. Nekem nem fáj. De tudom hogy rá lehet szokni a kevesebb evésre.

Milyen?

Büdös.

Néhány kis részt átpörgetve végig néztem.

Hát igen, a szexuális élet szóba sem került.

Tragédia, hova tud jutni egy ember.

Remélem, nem lesz rémálmom.

Szerintem a zöldségekkel nyersen nincs gond.

Főzve, sütve már keményítő, számolandó.

Paprikát, paradicsomot, zellert, retket, salátát - teljesség igénye nélkül- bármennyit lehet enni nyersen.

A zöldség (pl. brokkoli) főként keményítő. Amit köretként eszünk, pl. rizs, burgonya, az is, de azokban (főleg a krumpliban) rengetek a CH. Plusz tészta, pékáru.

Ha húsos ételt eszem, ahhoz elég nekem a zöldségköret, saláta vagy a nagyon kevés rizs/krumpli. Ha pl. nyáron grillezett padlizsánt, cukkinit, stb. eszem, az bármennyire is finom, több rizs/krumpli kell hozzá a jóllakáshoz, mint mondjuk egy sült csirkecombnál.

Az említett sötét korszakomban én ülő munkát végeztem és nem sportoltam, hát tudom, ez is belejátszott kő keményen. :P

Na, ha már Auschwitz-nál tartunk! :(

Háborús körülményeket, haláltábort, éhínséget ne hasonlítsunk már azzal, amikor az embereknek rendelkezésre áll annyi élelem, hogy szinte csak rajta műlik miből mennyit eszik.

Ilyen erővel az anorexiásokat vagy a súlyos betegség miatt lesoványodókat is lehetne "példaképpé" tenni, de azért lássuk be, ilyen áron nem jó lefogyni. Pláne egy orvos hogy mondhatott ilyet!

Nekem is mondta már nőgyogyi, hogy X. fogamzásgátlótól nem lehet hízni. Hogy ez már nem olyan, mint anyáink korában. Hát de. Hormon van benne, némelyikben nem is egyféle. És bizonyos mennyiség alá nem lehet vinni, mert akkor meg nem fejti ki a hatását. Most a nők 75%-a valóban nem hízik meg tőle. De ha te pont a 25%-ba esel?

Nem értem, hogy a zöldségek mellé több szénhidrátot kellett enned.

Hát a zöldség szerinted melyik csoportba tartozik?

Én is éveken át voltam vega, nem erőszakkal tértem át, hanem úgy, hogy már egy hete nem ettem húst, mire észrevettem. A későbbiekben csak a főznivalót vásároltam másképpen és a fűszereket.

Nemhogy nem híztam meg, de az idő egy részében elég nehéz fizikai munkát is végeztem. Azon kívül, hogy vigyázni kellett a vasbevitelre, semmi bajom nem volt.

Hát igen, a fogyókúra, "valaminek" (pl. édesség) a bármilyen formában való teljes megvonása egy idő után visszaüt.

Pl. 10+ évvel ezelőtt, mikor egyre "divatosabb" lett nálunk, kipróbáltam a vegetáriánus étkezést. Halat, tojást, sajtot fogyasztottam, csak húst nem. Brutálisan meghíztam, mert ahhoz, hogy jóllakjak, a zöldségek mellé sokkal több szénhidrátot kellett ennem. Azt hittem, egészségesebben él, táplálkozik az, aki vega, erre tessék!

Végül visszatértem a húsfogyasztáshoz, a 90 napos diétával sikerült visszafogynom. A csak gyümölcsös napok nehezek voltak, viszont a többi 3 nap jó volt, mert úgy éreztem: ehetek mindent, csak be kell időben osztani. Hosszú távon ez sem működött - mert bár a gyümölcsnapokat tudtam tartani -, hirtelen elkezdett durván hullani a hajam...

Szóval tudom, hogy nem könnyű ez. Az ember rengeteg féle táplálkozási modellt, diétát kipróbálhat, mire megtalálja azt az egyet, ami beválik, amivel hosszú távon is együtt tud élni. És el tudom képzelni, hogy mi van, ha nem válik be egy sem. Mert lehet olyan.

Remélem, a férjednek sikeres volt a műtétje és az utána való felépülés, életmód-váltás! :)

Azt nem tudtam, hogy pl. a gyomor-bypasst finanszírozza-e (részben legalább) a TB. Rossz hír, hogy nem.

A tegnapi epizódban egy fekete testvérhármas volt, 2 nő és egy férfi. Ők azért menekültek az evésbe, mert gyerekként az nyújtott számukra érzelmi biztonságot. A papa drogos lett, rengeteget veszekedett a mamával, a kevés élelmiszer (+a nasi) is el volt zárva lakattal. A gyerekek számára a titkos kamra kifosztása és a zsákmány együtt elfogyasztása a testvéri kötelék rituáléja lett. Később a mama meghalt, a legidősebb tesó (4.) elment, ők hárman szoros kapcsolatban maradtak és az evés vált az egyetlen jó dologgá közös életükben.

Amikor bekerültek a programba, mindhárman törekedtek arra, hogy dr. Now iránymutatását kövessék, lefogyjanak időre. Érdekes volt látni, hogy a zöldségek-gyümölcsök, nem gyorséttermi ételek nem ízlettek nekik egyáltalán. Megették, jól is laktak tőle, de nem volt elég ízletes.

Na, itt kéne megállni néhány szóra! A "házi" rántott húsból, sült krumpliból az ember nem eszik meg 5 felnőtt adagnyit egy nap alatt, meg nem is kívánja minden nap ugyanazt a kaját. A "mekis" kajákba viszont ízfokozókat raknak, a húsra, a krumplira, a szószokba, stb. Akik ezekre fogékonyak (a többségnek, sajnos), azok egyre többet és többet kívánnak ezekből. Ha valaki meg csak ilyesmit eszik, akkor egyre nagyobb lesz a toleranciaszintje...

Én a kólával vettem észre hasonlót. Miután megiszom, fél óra múlva még szomjasabb vagyok és még jobban sóvárgok az íze után...

Ma késő este lesz a folytatása ennek a résznek, kíváncsi vagyok, kinél milyen eredménnyel zárult a program. Itt 3 "etető" volt, de egymással szemben az életmódváltás szempontjából is gondoskodóbbak voltak. Pl. a 360 kilós nővér főzött párolt zöldséget, csirkemellet, halat a többieknek (egyébként csoda, hogy a nő egyáltalán lábra tudott állni ekkora súllyal). Visszaesés akkor volt, ha mindnyájan kizökkentek a megszokott kerékvágásból (pl. költözés, hónapokig nem volt saját konyha).

[link]

napi 13000 kalória