Sokan még mindig gyereknevelési módszernek gondolják a verést (beszélgetés)

Úgy veszem észre nem sokat olvasol ebben a témában

A Németországban hagyott nebulókkal mit csináltál volna és mi a 16 lurkóval aki terrorcselekményekröl "fantáziált" a neten

Kevés tapasztalatom van a gyerek hisztiröl, amikor szó bennszakad és már ok sincs amiért visitana a gyerek

Nem emlékszem, hogy a szüleim valaha is kezet emeltek volna ránk.

Az egyik hugom aggódva vallotta be, hogy a gyerek fenekére rávert. Nem nagyot, de a gyerek meglepődött és érezte azt, hogy az anyja elvesztette a türelmét, valami nem ok. Bizonytalan volt a helyzetben, sírt.

Ez még egészen kicsiként történt, talán még pelenkás volt a gyerek, de kezdődtek hisztik. A hugomat mai napig bántja az a seggrepacsi, pedig a gyermek már 19 éves.😀

.. Volt olyan, hogy üss vissza

De azt mindig pincsifingnak merte.

Meg tanított boxolasra.en nem fosok be sehol. Csak elkerulom a gázos helyeket

Volt egy "iskola réme" osztálytársam. 16 évesen hagyta abba az általános iskolát, akkor ötödikesek voltunk. Néhány éve találkoztunk - majd' 40 (!) év után. Felelevenítette a legmeghatározóbb emlékét a suliból: amikor az osztályfőnökünk - nyugdíj előtt álló, nála akkor jó 1 fejjel alacsonyabb, TÜNDÉR tanárnőnk - pofon vágta. Azt mondta, a mai napig hálás azért a pofonért.

Ez a beszélgetés számomra volt meghatározó. :)

Most olvastam.

"Büntetésből Franciaországban hagytak nyolc magyar diákot – a busz nélkülük indult haza"

Biztos őket is úgy nevelték, minden is szabad.....most gondolom a szülők és a gyerekeik is elgondolkodnak, mennyire lehet a húrt feszíteni.

Tanárral maradtak, előtte a szülőkkel aláíratták, hogy amennyiben a gyermekük nem úgy viselkedik, nekik kell gondoskodni a magzatuk hazajutásáról.

Szerintem nincs.

Ha logikusan elmondod mit és miért, akkor nem hülyéket nevelsz.

Én penzermevel kipeckeltem a liftet, hogy az apám visszafusson egy rakás papírért, amin dongozott.

Valahol a tunyomtatós idobol. Az elég mas

Én pofán vertem a húgom, aki úgy tart számon, azóta is, mint a második anyja. És egyszer egy nem forró levest raontottem az anyámra.

De hiszek a változásban.

A húgommal, és az anyámmal manjdnem mindent meg tudok beszélni.

Az anyám egyszer vágott pofán, de a nyitott szemembe sikerült. És nem is e húztam ki a gyufát. Az bántott.

Rég volt..

Voltam letartóztatva, hogy behuztam, a volt pasim, ahogy ütött.

Sok vetulete van.

És alapvetően változni kell.

Nem a középutat kerestem a verés és a "nem nevelem” között. Leírtam, hogy nálam a másik véglet is bicskanyitogató: amikor a gyereknek mindent megengednek, mindent eltűrnek, és soha nincs következetes határ. Természetesen, egy gyereket lehet határozottan és következetesen nevelni úgy is, hogy közben nem verik meg. Én ezt hiányolom leginkább: a normális, következetes határhúzást.

Ha, te ezt megértően elnézted volna, hogy rohansz, és közben valakinek a neveletlen kölyke, hol ezt a gombot, hol azt nyomkodja és beragadtok a liftbe, megértést tanúsítasz, irigylem a türelmedet. :) Még odébb sem húzta, nemhogy rászólt volna.

Ez sem egy normális megoldás, ezt a rendszert is ismerem. A gyerek például megsértődik a szülőre, mert nem kap meg valamit, amit szeretne, aztán egyszerűen bepanaszolja, hogy bántalmazták. Voltak már erről dokumentumfilmek is, Angliában is láttam ilyen eseteket.

Aztán amikor a gyereket kiemelik a családból, hiába óbégat később, hogy mégis a szüleihez akar visszamenni, az eredeti helyzetet már nagyon nehéz visszaállítani. Egy rossz döntésnek ilyenkor olyan következménye lehet, amit utólag már egyáltalán nem könnyű helyrehozni.

Így van. Viszont tényleg csakis indokolt esetben, mert ehhez is hozzászokik egy idő után.

Példamutatás legalább annyit ér, mint a szájtépés. Elborzadok, amikor látom, hogy keresztül-kasul húzzák utcán a gyereket. Hogyan akarhatja, hogy gyalogátkelőhelyen menjen, ha nem azt mutatja. Vagy szülők fennhangon szidják a tanárt, boltost, buszsofőrt, időseket, politikust, gyerek agya, mint a spongya, felveszi ezt. Ilyen dolgok idővel feledésbe merülnek, pláne ha természetükböl fakad, ők csodálkoznak legjobban, de hát mindent megkapott.

Na, pont arcul nem ütném sosem a gyerekemet. Az szerintem nagyon megalázó. De mindenkinek más az, tudom.

A kezére csaptam, a fenekére csaptam (tehát szánalmas, bukott szülő vagyok). Bár a gyerekeim ezt sosem tették szóvá, pedig már felnőttek, őszinték vagyunk egymáshoz.

Úgy gondolom, szavakkal sokkal nagyobb sebeket lehet ejteni, az beleéghet a lelkébe, míg egy popsira ütéstől, meglepődik, de fut tovább.

Szülőként nem tetszett volna a megoldás,,én sem hagyom ott a gyerekemet sehol,,ne tegye más sem.

Aki meg otthagyta őket gondolom felelősséget vállalt értük.

Még úgy sincs rendben,hogy volt velük tanár.

Bőven van mód a "büntire",,közösségi munka,kimaradás a következő jó programokból,és főleg tudatosítani mi az ami belefér és mi az nem.

Dettó! Én már nyugdijas vagyok,4 unokám van.. Anno anyukám adott két alkalommal nagy taslit gyerekkoromban-amiért visszagondolva később is hálás lehetek-- mert nem tettem meg azt amit akkor jónak gondoltam.Apukám csak ejnye bejnye-zett..Akkoriban sőt az én gyerekeim sem voltak ennyire elkapatva mint manapság.. Nemrégiben egy oviskorú kisfiú fetrengett a földön a Tescoban,hisztizett mert nem kapott meg valamit- anyukája elvörösödve ráncigálta- a gyerek elmondta mindennek- Te hülye, te

ku0va ..több ismerős családban a kisgyerekek mondják meg mi legyen,szinte tőlük függ minden. Nem-et sem mondanak nekik...mert jön a hiszti--ugrálnak a bútorokon ,üvöltöznek- mindent lehet-ha rájuk szólnak- mintha nem is hallanák meg---ránéznek egy játékra a boltban már meg is kapják sokszor- sajna rosszabb lett e téren a világ/ tisztelet a kivételnek/

Ide teszem ezt a cikket. Melyik szülő vagy hoxás, mit tett volna?

[link]

Az én apám sosem verte a gyerekeit. Az anyám rendszeresen verte a gyerekeit, mindennel, ami a kezébe akadt, amikor "olyan epizódja" volt. Szerintetek melyiket szeretjük jobban? A verés a tehetetlenek és tudatlanok eszköze, akik nem tudnak példával és szóval nevelni.

És nem! Nem volt egészséges hatása a verésnek! Aki ilyet mond, megrekedt a középkorban.

Egészséges hatása a poroszos nevelésnek? Vajon mit nevezel egészséges hatásnak? Valami azt súgja, hogy nem egyeznek erről az elképzeléseink.

Nm két véglet létezik: kényeztetés/mindent ráhagyok a gyerekre vagy verés. Mindenkettő roppant kártékony.

A nevelés például ez: szeretet kimutatása, biztonságos háttér megteremtése, példamutatás, szabályok meghatározása, határok meghúzása, következetesség, veszélyes helyzetekben szigor.

Vajon te mit szólnál, ha a főnököd egy kiadós nyaklevest sózna a nyakadba, ha valamit elrontanál a munkahelyeden? Biztos hatásos lenne. Jó poroszos.