Elbizonytalanodott? (beszélgetős fórum)

Köszönöm a hozzászólásaitokat, igazán sokrétű és építő, igyekszem gyököt vonni-szorozni és okosan intézni a dolgokat... egyelőre nem tudom, mi lesz. Ma volt egy érdekes levelezésünk, melyben kifejtette ugyanezt. Szeretem, sajnos. Azért sajnos, mert könnyebb lenne a kérdés. És érzem, hogy Ő is szeret engem, mert már rég nem játszaná ezt a hülye játékot. Kérdés, hogy mennyire és hogy a távolság csökken-e majd köztünk.

Jelentkezem, ha a dolgok valamerre elindulnak...

Ha tényleg szeretne,hiányoznál neki!

Viszont néha jól jön egy kis változatosság. Ezt viszont a legkevesebb fáradtsággal igy megkapja .

Most picit parkolóba tesz. Lehet,van más ls neki :-) :-)

..én is így gondolom Kriszta!!

Jól látod és jól írtad le.

Mi 1,6 éve vagyunk együtt távkapcsolatban. 2-3 hetente -mikor hogy tudunk találkozni - de eddig még soha nem nyavajgott, hogy egyedül szeretne lenni, vagy elmenni ide- vagy oda - bár lehetséges életkor függő is, az enyém már 46 éves -

Igaz, nem is telepedtem rá. Mert ha haverokkal akar lenni - mikor nem vagyok nála - akkor azokkal van. Amiről minden esetben tájékoztat.

Mindig tudjuk egymásról ki hol és mit csinál, vagy mi történt vele. Egy sms- egy üzi, egy jó éjt puszi stb.

De... ha ez az illető nem akarja lekötni magát és beijedt a távkapcsolattól - inkább azt mondaná meg. Ez nagyon átlátszó dolog! Mert ezt a "dumát" én sem veszem be.

El kell engedni a srácot és bulizza ki még magát! Nem érett meg rá, hogy kapcsolatban legyen senkivel sem.

ennyi.

sztm ott van azért burkoltan, hogy a pincsibe való lemenés valamint önmagad ezüsttálcán való prezentálása nem igazán bejövős neki, azaz a férfiak nagy része szereti, ha egy nőért kicsit küzdeni kell. ha kicsit titokzatosabb, nem pedig kúszómozgásban a lábuk elé veti magát, hogy na itt vagyok, és már itt maradok örökre, drágám, mit csináljak a csirkéből, netán pálinkát. pláne huszonévesen négy hónap után anyósfeleségbörtönőr szerep, hát én is menekülnék, hallod, egyedül giroszozni, az ziher.

szóval szerintem vegyél vissza, hagyd élni az embert, és ne invesztálj érzelmileg ilyen sokat ebbe, mert még az is lehet, hogy valami olyat érez, hogy nem te vagy az igazi, és nyitva akarja hagyni a kiskapukat. mert olyankor szokott ám standard lebegtetőduma lenni ez az "egyedül akarok lenni".

félre ne érts, vannak magányra vágyó, alkalmasint depressziós férfiak, de ezzel a "hálás" dumával kombinálva nálam már sikítana a vészcsengő.

ilyen is van, nem vagyunk egyformák.

engem nem lehet lekötni.

szükségem van a saját teremre.

néha azon gondolkozok, h mi lesz így, h nem tudok senkivel szorosan együtt lenni?

mindig ilyen leszek, v ez megváltozik, amikor megtalálom azt az embert, akinek ilyen mértékben igényeljem a társaságát?

egyszer régen azt mondtam egy néninek, h én olyan házasságot szeretnék, h ne lakjunk együtt.

h amikor úgy érezzük, h együtt szeretnénk lenni, akkor együtt legyünk, amikor nem, akkor nem.

:):)

Mi egy hónap ismeretség után költöztünk össze csupán2x találkoztunk ,tavaly megkért,télen lesz 4. éve hogy együtt vagyunk.

Az egy dolog hogy vőlegényem is tartott a dolgoktól mert ő is elég rég egyedül lakott,de fél év mulva már nem igy volt. Sőt,most már aludni se tud ha nem vagyok itthon,se nélkülem itthon semmit se tud csinálni,pedig élvezhetné hogy nem vagyok itthon...mégis az eleinte "magamban akarok lenni,,-ből megváltozott,hogy nem tudok nélküled lennivé.

"besokallt, és nem akart velem együtt lenni minden szabad percében, de nem velem, senkivel. "

Ezzel a mondattal pl. nem tudok mit kezdeni,és nem tudom/tudnám eldönteni, hogy valós probléma, vagy szöveg.

szerintem nem telepedtél rá, kicsit nevetségesnek és kifogásnak tartom, hogy azon parázik, had menjen el egyedül egy moziba. 2 havonta tudtok találkozni, nehogy már az alatt a 2 hónap alatt ne lenne elég a különlét és külön elfoglaltságok...

ez a duma, hogy szeret és több vagy neki, mint barát, és nem tudja meghálálni, amit te nyújtasz neki, hát... 4 hónap után ilyen szövegeket nyomni, mikor repkedni kéne a lamúrtól és hiányolni a távolság miatt a másikat? én simán megmondanám, hogy okés, nem tartok igényt hálákra, mert nekem szerelem kell, úgyhogy nem kell hazasietnie, azt ennyi. talán a pasinak kéne tepernie a nő után, és nem a nőnek elfogadnia, hogy ha éppen kedve van a pasinak, akkor találkozzanak, meg tesztelgesse a nőn, hogy mit érez vagy mit nem. kapjabe kábé és szórakozzon mással :)

Mi távházasságban élünk,de működik,csak meg kell érteni,hogy a másik is fáradt munka után vagy elmennek sörözni a kollégákkal....

Én pl. egyátalán nem hívom,hisz nem tudhatom,hogy épp dolgozik-e vagy szünete van.Ő keres,ha van ideje vagy csak épp olyanja van hogy a hangomat akarja hallani.

Azt kell megérteni,hogy ő is egy külön ember akinek nem csak te jelented a magánéletét.Hagyd levegőhöz jutni és jobban is fog ragaszkodni.

Találkozzatok mindenképp,és meglátjátok ,milyen érzéseket váltotok ki egymásból, az mindenre választ ad.

Remélem, nektek sikerül!!!

Hú, szinte szóról szóra...mi most ott tartunk, hogy miután úgy gondolta, nem az a megoldás, hogy én eltűnök az életéből , másnapra időt kért,és egy hónapja elzárkózott.

Nem csak tőlem,másoktól is.

Soraidból az jön le hogy kicsit rátelepedtél a fiúra, 4hónap után költöznél ki hozzá, jóhogy megijedt...

Kicsit vegyél vissza a tempóból, és minden megoldódik magától.

Találkozz vele!

Amúgy hülyeség az ördögöt a falra festeni.

Sziasztok! Még friss a kapcsolat, 4 hónapja tart. Távkapcsolatban élünk, viszont a nyarat együtt tudtuk tölteni, így elég sok élmény, történés köt már össze bennünket. 2 havonta tudunk ezentúl találkozni, hamarosan el is jönne az első ilyen nagy találkozás, amit rettenetesen vártunk. Eddig. Tegnap jót beszélgettünk. Túl voltunk egy vitán, miszerint nehezményeztem, hogy egyre több időt tölt munkával, így egyre kevesebb ideje marad rám. Ő azt mondta, hogy amiatt van kint külföldön, mert pénzt akar keresni, és ezt meg kell értenem. Felmerült bennünk, hogy össze kellene költözni, az talán minden bajra megoldás lehet. Csakhogy szeptembertől álommunkahelyen dolgozom, határozatlan idejű szerződéssel, életemben nem volt még ilyen lehetőségem. Rizikós nagyon ez a része is. Tegnap a szokásos napi rutinunk után már épp aludni készültem, mikor kétségbeesetten hívott, hogy beszélnünk kellene az érzéseiről. Elmondta, hogy nagyon szeret engem, de nem tudja, hogy hogy tudná viszonozni az én mérhetetlen nagy szeretetemet, amit iránta érzek. Mert ez most számára félelmetes és attól tart, hogy Ő kevés ehhez. Néha úgy érzi, hogy beszippantja az eddigi szingli-élete, és nem csajozni akar, hanem a magánszférájába beburkolózni. Néha elmenni egyedül megenni egy gyrost, néha elmenni egyedül a sörfesztiválra vagy nyaralni, megőrizve a függetlenségét. És fél attól, hogy ezzel engem megbánt. Azt mondja, ez az, amit megéreztem a héten, hogy besokallt, és nem akart velem együtt lenni minden szabad percében, de nem velem, senkivel. Szeretett volna egyedül megnézni egy filmet anélkül, hogy azon kell rágódnia, hogy most épp tőlem veszi ezt az időt el. Kihangsúlyozta, hogy nagyon szeret, és nem akar elveszíteni, de nem tudja, mi a megoldás. Attól tart, hogy nem tudja a tempót velem tartani. Néha elgondolkodik azokon a dolgokon, hogy most amiket mond nekem az a valódi érzéseit takarja-e, vagy csak azért mondja, írja, mert én esetleg ezt akarom hallani, így akarja az én érzéseimmel a tempót tartani, miközben önmagában sem biztos. Teljesen el vannak vadulva az érzései, hatalmasat csalódott az exében, és nem tudja még ezeket a dolgokat helyére tenni. belecsöppentem az életébe, és váratlanul érte ez az egész dolog. Hirtelen ott termett egy lány, aki tök természetesnek vett mindent, és már azt vette észre, hogy úgy tervezzük a közös jövőt, hogy Ő azt sem tudja, mit kell, hogy ehhez hozzátegyen. Mindvégig azt bizonygatta, hogy nagyon szeret és több vagyok Neki, mint egy barát, de most Neki kellene bizonyítania, hogy engem mennyire szeret, mennyire akar, és szeretné ezt átlátni, megbizonyosodni róla, hogy ez vajon az az út, amit Ő is akar, vagy sem. Megijedt és kicsit fél is attól, hogy soha nem tudja nekem meghálálni azt, amit én adok Neki. És ezt épp amiatt mondja el nekem, mert nagyon szeret. Nem szeretne elveszíteni, és épp ezért akar időben szólni. Fél az összeköltözéstől is, mert attól tart, hogy én feladok mindent, és mi lesz, ha nem fognak a dolgok változni: ha Ő nem siet haza hozzám, mert úgy érzi, épp akkor nem kell hazasietnie, ha nem tudja azt a "szintet" hozni, amit én elvárok, és hogy emiatt én elbukok mindent majd. Fél a felelősségétől.

Kérdeztem, hogy akkor mi legyen? Mert szerintem az lenne a megoldás, hogy eltűnök, és majd ha hiányzom, megkeres. Azt mondja, hogy szerinte az nem megoldás, és egész biztos abban, hogy ezt nem szeretné, mert szeret és nagyon rossz lenne Neki, ha elveszítene, számára az nem lenne megoldás. Hát akkor most mi legyen??? Azt mondta, hogy szerinte találkozzunk, mert alig várja ezt. Nézzük meg, hogy vagyunk el a héten egymással, milyen érzelmek jönnek elő. És most Ő jön, Neki kell odatennie magát. Éreznie kell, hogy Ő is tesz ezért az egészért. És majd meglátjuk. Ezeket amiatt mondta el nekem, mert szeret, tisztel annyira, hogy ezt megtudjam.

Nagyon fél az összeköltözéstől is, mert mi van, ha nem úgy alakulnak a dolgok... és nem akarja, hogy én károsodjak ezáltal. Ugyanis Neki mennek tovább a dolgai ilyen esetben, de én elveszítek egyszerre mindent.

Nem tudom, most mit is kellene tennem... nem tudom :((((