El akar hagyni a férjem egy másik nőért. Mit rontottam el? (beszélgetős fórum)

Az a gond, hogy a szülők rontják el a gyereküket.

Én csak a saját életemmel tudok példákat felhozni.

Én pl. nem vagyok egy konyhatündér, nem szeretek igazán főzni és sütni sem.

A fiamat mindig arra neveltem, hogy a nők nem arra vannak, hogy körülugrálják a férfiakat, azaz nem háztartási cselédek, így a férfiaknak is kell takarítania, főznie, sütnie, pakolnia, stb.

Nem csak elmondtam neki mit és hogyan csináljon, hanem csinálja is, ahogy az apja is, így nekik egyáltalán nem fura, hogy a háztartási munkákat is elvégezzék...

Hát nem tudom...

Szerencsére nem ismerek ilyen pasikat.

Nem mondom, hogy a férjem, a fiam, a bátyám, stb. mindent megtud csinálni és úgy, ahogy pl. én, de vannak dolgok, amikben sokkal jobbak, mint én.

A bátyám pl. gyönyörűen vasal és hajtogat, illetve olyan nagy gonddal hajtogatja pl. az ágyneműt, egy garnitúrát egybe, hogy csak lesek.

Vagy a fiam szekrényeibe bármikor be lehet nézni, olyan patent szisztéma szerint rakja el a ruháit, hogy fogalmam sincs kitől tanulta, és ki is vasalja, össza is hajtogatja....

A férjem meg verhetetlen portörlésben:DDD

És mindenből kiveszik a részüket, hiszen én is dolgozok, nekem is pont annyi a szabadidőm, mint nekik, én is elfáradok a munkámba, stb.

Ja, és nálunk én vagyok a családfenntartó;)

Én panel gyerek vagyok, azaz imádom a panellakásokat;)

Persze, nem voltak szigetelve, stb., de szuper volt és most is az szerintem:DDD

A mi házunkban, emeletenként 6 lakás volt/van, 2 db 56 nm-es, 2 db 66 nm-es és 2 db 35 nm-es.

A 4 nagyobban a konyhák nem voltak kicsik, mert a kisebbekben 2*2 méteresek voltak, a nagyobbakban 2,65*2,65 méteresek ( mi ez utóbbiba lakunk/laktunk), a kicsikben pedig egy 2*1,2 nm-es. Ablak van/volt minden konyhán. Nálunk simán elfért étkezőasztal székekkel is.

Én szerettem a menzát is, bár biztos azért, mert az anyukám szakács volt és pont úgy főzött szinte otthon is mint munkaidőben a menzán:DDD

És valóban az akkori éttermi árak megfizethetőbbek voltak és a kaják is jobbak voltak;)

Apám és a volt férjem is csak elvan a saját kis világában. Legyen kaja, tiszta ruha, rend a lakásban, de az őket nem érdekli, hogyan. Elvonulnak internetezni, TV-t nézni. A feleség meg teszi a dolgát.

Nekik megvan a munkájuk. Ennyi a dolguk. Hogy mellettük mennyire szakad meg a nő, aki ugyanúgy dolgozik 8 órában, plusz csinálja a háztartást, gyereknevelést, lexarják.

Beszélgetés? Max. a haverokkal, volt férjem meg az jó édes anyjával meg testvérével. Az mindegyiket untatja, amit a felesége mondana.

Apu pl. nyugdíjas lehetne, de inkább dolgozik tovább, hogy legyen menekülési útvonal az otthoni dolgok elől. Meghallgatni csak őket lehet. Visszafelé már nem megy.

Hiába kérünk segítséget. 1-2x OK, utána megint elfelejtődik.

Mocskosul sokat küzdöttem, hogy legyen közös nevező, anyám a mai napig küzd. Kiábrándultam az egészből. Könnyebb egyedül, gyerekkel is.

Kétségtelen, hogy abban az időben sokkal több étterem volt és megfizethető áron. A menzákra nem emlékeznék szívesen, mert akkor utáltam meg a marhahúst. Olyan volt, hogy rágtam, rágtam és egyre nagyobb lett a számban. Évekig nem ettem meg a marhahúst.

A konyhák nem voltak azért olyan kicsik, meg ablaktalanok, de ilyenek vannak pl. a Pillangó utcai lakótelepi 10 emeletesekben. De legalább a szobák méretesek voltak. Átlagban, az 50 nm feletti lakásokban volt egy rendesebb méretű konyha, jó nagy ablakkal és kamra is volt. Ettől aztán ajtó, ajtó hátán volt. Szerencsére ennek a "divatnak" leáldozott.

Meg mintha nem építenének panellakásokat, szerencsére. Nem a panellel volt baj, hanem a technológiával. Pedig a 60-as évek elején volt egy ( több? ) saját házgyárunk. De nekünk muszáj volt megvenni az orosz, később meg a dán Larsen-Nielsen technológiát. Csak azt felejtették el, hogy ezeket felvonulási épületnek szánták egy-egy nagyobb építkezésre... Szóval, nagy bukta lett és még sokáig isszák a levét a benne lakók...

Haha,jópofa videokat lehet erről látni:az “üzemeltetett lakás”.Konyha csak teakonyha,úgyis a gyárban,menzán eszik a család hét közben,hétvégén meg étteremben.Mosni sem kell otthon,kimos a Patyolat.Kb. csak aludni kell hazajárni.

Ezzel szemben én pl. egy éve szinte csak a lakásban élek (home office),kérgesre mosogatom a kezem,a zsömlét is itthon sütöm,az étteremről meg csak álmodozom.

Ez egy nagyon összetett dolog.És korántsem biztos,hogy bárki bármit is elrontott.Egyszerűen lehet,hogy két ember közös útja nem addig tart,”amíg a halál el nem választ”.Vagy,mert már a kezdet kezdetén sem illettek össze harmonikusan,csak a kémia elvakította őket,vagy valami “külső kényszer” presszionálta a házasságot.(Jön a gyerek,kell a házasság a hitelfelvételhez,vagy a nő nyíg,hogy fehér ruhát,esküvősdit szeretne,mert ő már ovis korában azt tűzte ki,hogy huszonöt évesen férjhez megy)Vagy,időközben két eltérő irányba alakította őket az élet.Pl. a férfi megrészegült attól,hogy anyagilag milyen jól megy neki,és teljrsen megváltozott a személyisége.(volt ilyen egy barátnőm esetében)Vagy mondjuk nem lehetett közös gyerek,és nem bírta ki a házasság a sokévi elkeseredett küzdelmet.

Nincs recept arra,miért marad együtt egy pár az aranylakodalomig,mások meg miért válnak el pár év házasság után.

De,az biztos,hogy a tolerancia segít együtt maradni.És,ezért valószínű sokan megköveznének,de a hűség kicsit túl van misztifikálva...és itt most nem arra gondolok,hogy meg kell bocsátani a férfinak.Nők is kerülhetnek ilyen helyzetbe.És,még az is lehet,hogy egy ilyen epizód után megerősödik a házasság.Erre is mutatott már az élet példát.

Jól mondja!

Tényleg ez volt a "szlógen".

Azért kicsik a konyhák, mert úgy is a gyorskaják és az éttermek lesznek előnyben, azaz nem lesz nagy főzés és sütés, mert csak kivesszük a mélyhűtőből, megmelegítjük és megesszük, na meg a menza, önkiszolgáló éttermek, stb...

Igen, pont ezért írtam ezt a részt:"mert egy olyan 50-es években született házaspár nevelt, ahol még a szereposztás a régi elvekre épült?"

Azaz, biztos vannak abba a korosztályban és a későbbiekben is olyanok, akik még a RÉGI elvek/elvárások alapján élnek, de ez egyre inkább nem lenne jellemző, ha sok nő nem ragaszkodna ehhez...

Én úgy emlékszem, az 50-es évek szülöttei éppen hogy nem akartak háztartásbeliek lenni, hanem önálló dolgozó nők. És aki tehette, bejárónőt tartott, legalább heti egy-két délutánra.

Épültek a lakótelepek, de a lakásokban nemigen volt kamra. Divatba jött a mirelit, de mikró még nem volt, az csak a 80-as években jött be kis hazánkba.

"Én olyan helyzetekről beszélek ahol minden rendben van/volt a házasságban."

Mi az minden rendben volt?

Jó volt a szex? A nő elvégezte rendesen a házimunkát? A férfi keresett elegendő pénzt?

Mi az amire azt mondja az ember, hogy minden rendben van/volt?

Húúú, valahol ezt írtad: "Szüleink ('50-es évek szülöttjei) generációjában egyetlen (és persze fontos) feladatuk a kenyérkeresés volt."

De annak ellenére, hogy a szüleid korosztályát említed, számomra úgy tűnik, hogy a saját generációdról írsz.

Mondom ezt úgy, hogy a férjem a '50-es évek szülöttje, én meg az ötvenes éveimben vagyok.

Pont olyan frázisokat puffogtatsz, mint az általad célzott generáció tesz szerinted.

Igen, valószínű, hogy náluk is elfogadott, hogy a férj pénzt keres, ő a családfenntartó, az anya meg otthon háztartásbeliként ellátja a családot.

És te, aki nem ebbe a korosztályba tartozik, hiszen a te szüleidé ez a generáció, pont úgy beszélsz, ahogy nem kellene.

Miért az az elfogadott, hogy a férfi tud csak annyit keresni, hogy eltartson egy családot? Miért elfogadottabb, hogy a nőnek kell az összes házimunkát elvégeznie, gyereket nevelnie? Miért elfogadott az, hogy egy nő nem tud elintézni semmit? Miért elfogadottabb az, hogy csak a férfi léphet félre az uncsi felesége mellől?

És miért gondolja minden megcsalt/elhagyott nő, hogy ő a hibás? Miért magét hibáztatja egy nő, ha a társa bántalmazza és megalázza?

Úgy érzem, hogy te tudsz válaszolni a kérdéseimre, hiszen te mondod azt is, hogy hosszú kapcsolat alatt, beléphet a harmadik és és a férj rájön, hogy a feleségén kívül léteznek sokkal izgalmasabb nők.

Miért gondolsz ilyeneket? Lehet, hogy azért, mert egy olyan 50-es években született házaspár nevelt, ahol még a szereposztás a régi elvekre épült?

Szerintem a háború óta általánossá vált az, hogy a nők is dolgoznak. Számtalan pár válás nélkül élte le együtt az életét.

Azt látom a probléma gyökerének, hogy nem beszélnek egymással. Persze, a heti bevásárlólistát, ki viszi a gyereket azt megbeszélik, de az érzelmeikről nem.

És nem is mutatják ki az érzelmeiket.

Ahogy Michelle.r írta elfelejtenek szerelmesek lenni, nőnek és férfinak lenni egy kapcsolatban. Elfelejtenek figyelmesnek lenni egymás iránt.

Ott kezdődik, hogy egy idő után, ha teát/kávét főz, már nem kérdezi meg a másikat, hogy ő kér-e.

Aztán elmaradnak az ölelgetések, a véletlenül kapott puszik azzal a kifogással, hogy "a gyerek előtt ne!"

Egyetértek.

Ha csak a nő dolga a háztartásvezetés, gyereknevelés, ott nincs minden rendben. Ezeket közösen kellene csinálni.

A férj nem egy bankautomata, másra is lehet használni 🙂

"Nők, akik hosszú évekig hűségesek, teszik a dolgukat, gyermekeket nevelnek, háztartást visznek, karriert építenek, úgy érzik minden rendben."

Nem tudom, mi az ok, ehhez pontosan ismerni kellene a szituációt.

Lehet, hogy a felsoroltakból kevesebb is elég lenne.

Addigra, mire az ember azt mondja, elakarok válni, sok minden történik, van hogy megoldható, van hogy nem.

Én nem hibáztatnám mindíg a férjeket. Mint már írtam, az éremnek két oldala van.

Lehet egy rossz házasságban élni, de minek.