Egyszerre kettőt szeretni (beszélgetős fórum)
köszönöm az eddigieket. Akinek esetleg volt már hasonló tapasztalat, ha van időtök, kedvetek mesélhetnétek, hogy nálatok, hogy alakult, hogy tudtátok elküldeni egyiket-másikat.
Valószínűleg igazatok van, hogy a legjobb megoldás hagyni mindkettőt. Nagyon nehéz. A nőst igyekszem. Nem keresem, nem hívom, próbálok nem gondolni rá, persze állandóan eszembe jut.
A sajátommal meg évek óta nem beszéltünk olyan jót, mint tegnap....de ez meg nem az az igazi érzés. Hozzám tartozik, elengedni is nehéz, de vele lenni lehet nem jó döntés...
Egyszer régen azt mondta nekem egy pasi,hogy nem tehet róla, de ő kettőt egyzerre is tud szeretni, merthogy megtalálta a régi szerelme, akitől "elborul az agya",és anno a nő szakított vele, de engem is szeret és nem akar elveszíteni.
Elküldtem.
Azóta megtapasztaltam, én is voltam úgy, hogy egyszerre kettőt szerettem, csak nem ugyanúgy, mást nyújtott az egyik és mást a másik. A kettőt össze kellett volna gyúrni. De ! csak eggyel volt igazi kapcsolatom, a másikat megpróbáltam kiverni a fejemből. Máig sem sikerült teljesen, de húsz éve nem találkoztam vele.
Úgy gondolom, hogy huszonévesen nem vagy lekésve semmiről.
ÉN valószínűleg ezt tenném:
- nem foglalkoznék a családos pasival. A feleségét választotta. Nincs garancia arra, hogy valaha is kizárólag hozzád tartozhatna. Egy nős ember életében pedig pótlék lenni.......
- a kihűlt (lényegében sohasem működő) kapcsolatot is lezárnám.
Ezek után türelemmel, új kapcsolatokra (akár baráti, akár szerelmi) nyitottan járnék-kelnék "a világban".
Nem hinném, hogy ilyen fiatalon olyan kapcsolatokkal kellene megalkudnod ami nem jó neked.
hát ha hiszitek ha nem én is tudom milyen ez a helyzet...
de ami nem megy azt nem szabad erőltetni. ez az egyik. a másik pedig az, hogy aki szeret, az úgyis megtalál... két egyszerű mondás de mindkettő igaz.
okos tanács...mindkettőt felejtsd el...
De hogy én mit tennék? nem tudom....
28-án jelenik meg egy cikkem... se veled - se nélküled... nehéz, nehéz döntések várnak az emberre...nem tudnám megmondani mit is tegyél...
Még fiatal vagy... várj.. csendesülj el... és várd meg azt aki téged akar majd és fel is vállal...és veled akar élni... most én is ezt teszem...várok..pedig hozzád képest már "öreg" vagyok... de nincs más megoldás..csak a várakozás..a türelem...
Bocsánat úgy másoltam a cikkből: ez a rész nem tartozik bele: Figyelmedbe...Figyelmedbe ajánljuk még:
» Nálad vagyok otthon (cikk)
» Te mit kívánsz? (cikk)
» Életem legboldogabb napja! (cikk)
» Idézeteket keresek. Tudnátok benne segíteni? (tudásbázis)
» Ha elhagyott 9 év után, mennyi az esély, hogy visszajöjjön? (tudásbázis)
» Normális, ha egy 34 éves családos férfi 20 éves lánnyal chatel? (tudásbázis)
sziasztok
Nézegettem a fórumokat, láttam, hogy sok hasznos tanácsot kaptak mások is. Bízom benne, hogy segíteni fogtok, és segíteni fog ha kiírom magamból. Ráadásul cikknek szántam, de minél előbb szeretnék segítséget kapni.
Gimnáziumi kapcsolatként indult életem első kapcsolata. Ennek már lassan 8 éve. Nehezen jöttek össze a dolgok. Ő volt az első, aki udvarolni próbált, nem igazán tudtam, hogyan kell viselkedni, mit kell tenni. 3 hónap után csókolt meg először. Azt az érzést nem lehetett szavakba önteni, úgy gondoltam, hogy akkor mostantól csupa boldogság lesz az élet.
A felvételiknél már megvoltak az első buktatók, más város, más iskola, de kisebb-nagyobb vitákon kívül komoly problémát nem okozott a dolog. Hétvége közös programok, családi nyaralások, filmezések, a közös jövő tervezgetése.
Aztán úgy alakult, hogy egy városba kerültünk, ahol nem volt kérdéses, hogy akkor együtt is lakunk. Természetesen külön kasszán, de együtt csinálunk mindent. Akkor jó volt. Utólag visszanézve: soha nem aludtunk együtt, nem volt jó éjt puszi, eltérő életritmus, más szokások.
Figyelmedbe...Figyelmedbe ajánljuk még:
» Nálad vagyok otthon (cikk)
» Te mit kívánsz? (cikk)
» Életem legboldogabb napja! (cikk)
» Idézeteket keresek. Tudnátok benne segíteni? (tudásbázis)
» Ha elhagyott 9 év után, mennyi az esély, hogy visszajöjjön? (tudásbázis)
» Normális, ha egy 34 éves családos férfi 20 éves lánnyal chatel? (tudásbázis)
Aztán az első munkahely rányomta a bélyegét a kapcsolatra. Eltávolodtunk egymástól, a párom, önző, magába forduló lett, a közös programok a pár óráig tartó együttlétre korlátozódtak, elmaradtak az apró meglepik, a kedves gesztusok. Maradt a szokás. Sokszor leültettem, hogy beszéljünk...mert ez így nem mehet tovább.
Amikor változott picit, biztosan történt valami, ami megint rossz volt. Aztán pár hónapja jött, hogy akkor szakítsunk. Nem, nem mégsem, még akkor. Ez aztán ment két heti bontásban. Mígnem néhány hete kimondtuk, a végleget. Tartott is vagy egy hétig.
Én közben beszélgettem valakivel, aki családos ember volt, hasonló elhidegüléssel, találkozgattunk, egy csók is elcsattant. Szerelmes lettem. 20on évesen, mint egy csitri. A vele való találkozások a boldog, örömteli pillanatok, az önfeledt várakozások, az érzelmek kimutatása, mind-mind újat jelentett nekem. Majdnem egy időben szakítottunk. Reményt keltő volt, hogy boldogok lehetünk. Aztán jött a fekete leves. Egyik nap még engem akart, másnap hiányzott a párja és lefeküdtek. Aztán mégis inkább nekem adott volna esélyt.....
Közben a párom megkeresett. Úgy gondoltam, hogy ha folytatjuk akkor tudnia kell, hogy volt egy 3. is. Elmondtam, kiborult. Férfit így viselkedni sosem láttam.
Aztán mivel ennyi évet nem tudunk lezárni csak úgy, akkor maradjunk kapcsolatban, de nem vagyunk együtt. Mert nekem is meg kell szenvednem, amit tettem. És aznap este mondta el 3., hogy ő ad esélyt a kapcsolatának.
Mindketten úgy érezzük, hogy a sajátjainkkal tartozunk össze. Mégis elmondhatatlan, ami rövid idő alatt köztünk kialakult.
Elfelejteni soha nem fogom tudni, mert a legcsodálatosabb érzéseket kaptam tőle. De nem vehetem el a sajátjától, ha mégis ő kell neki.
Én pedig a sajátommal nem tudom, hogy lehetek-e még boldog. :(
Reménytelen helyzet.