Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Egykék és többkék fórum

Egykék és többkék (beszélgetős fórum)

1 2
33. maya80 (válaszként erre: 31. - Ella89)
2011. máj. 9. 09:41
Január 9-én megérkezett a kistestvér, Hunor, és a lányom szerencsére azóta is imádja az öcsit; nyoma sincs féltékenységnek. Jó lenne, ha ez így is maradna!
32. pomi21
2011. jan. 26. 22:12

Sziasztok! Segítséget kérnék!

Egykékről írok szakdolgozatot és egy kérdőív alapján felmérném érzelmi életüket, szülőktől kapott nevelésüket...megállapítható lenne, hogy egyedi nevelésben részesültek vagy átlagosban, miben különböznek a több testvéresek személyiségvonásaival szemben. Kérem segítsetek, kb. 20 kérdőívre lenne szükségem!

ide írjon aki kitöltene nekem egyet!

Köszönöm!!!! Az is jelentkezhet, akinek van testvére!! :)

molnar_erzsebet@freemail.hu

31. Ella89 (válaszként erre: 30. - Maya80)
2010. júl. 6. 10:54
Jézusom... Hát igen. Meg ha van is kedvenc, sosem szabad elárulni, melyik az és úgy kell viselkedni, mintha nem is lenne kedvenc. Nagymamám és az öccse közt 16 év van (féltestvérek) és érdekes módon a dédimamám tett különbséget a két gyerek közt és nem a dédipapám, aki igazából nem is az igazi dédim, mert ő elesett a háborúban. Mindig mondta a dédimamám, hogy a Jenőke ezt meg azt fog majd kapni, a dédipapám pedig: "És a Marika, neki mit adunk? Ő sem maradhat ajándék nélkül!" Válasz: "A Marika már felnőtt, neki nem kell!" A nagymamám varrónő lett, estin érettségizett, az öccsét pedig kitaníttatták, közgazdász diplomát szerzett. De nagyon szeretik egymást és az öccse nem is beképzelt, pedig lehetne, mert nagyon gazdag és mindene megvan, de mindig mindenkivel nagyon kedves és közvetlen, nekem is sokat segített. Anyával is jó a kapcsolata, alig van köztük korkülönbség, mivel a dédi csak nehezen esett teherbe, a mamám pedig korán férjhez ment. A gyerekektől is függ, milyen lesz később a kapcsolatuk, mert anya és a bátyja közt nem tettek ekkora különbséget, mint a mama és az öccse között, mégis köztük nincs ellentét.
30. maya80 (válaszként erre: 29. - Ella89)
2010. júl. 4. 07:23

Én el sem tudom képzelni, hogy a gyerekeim utálják egymást... Nagyon rossz lenne!

Az én anyukám és az öccse között 6 év van, ami már elég sok, és a mamámnak mindig a kisebb volt a kedvence. De mégis jó testvérek a mai napig, szerencsére. Pedig anyukám azért utlája a csokoládét, mert gyerekként soha nem ehetett: a nagymamám mindig azt mondta neki, hogy ne egye meg, mert az már kukacos, aztán meg később az öccsének adta. Egy szülőnek nem szabadna ilyesmit tennie.

29. Ella89 (válaszként erre: 28. - Maya80)
2010. júl. 2. 11:36

Valószínűleg nálunk is fog "hozni" ajándékot a pici. A lányom abszolút nem anyás, mivel sokat van a szüleimmel kezdetektől (vizsgaidőszakban, orvoshoz menet ők vigyáznak rá, gyakran náluk is alszik), nem is hiányzom neki. Az apját meg alig látja, mert korán elmegy és későn jön haza a munkából. Szóval inkább a nagyszülőkért van oda.


A külön szoba nagyon jó lenne itt is, csak helyhiány miatt kivitelezhetetlen (pici és túlzsúfolt a lakás, de a bútorainkat mégse dobhatjuk ki az utcára, hiszen nélkülözhetetlenek, mivel abban vannak a ruháink).


Az pedig kétségtelen, hogy a szülőkön is sok múlik, de a gyerekek személyiségéről sem szabad megfelejtkezni. És vannak olyan múltbeli sérelmek, amik miatt felnőttként is utálni fogják egymást. Nagybátyám és anyám közt 2,5 év van. Anya mindig azzal akart játszani, amivel a bátyja. A mamám pedig mindig csak azt mondta: "Lajos, add oda Beának!" És állítólag ezért utálja anyámat a mai napig, pedig nem anyám tanulmányait finanszírozták, nem anya mehetett egyetemre, nem is az öccsük, még csak nem is a féltestvérük, hanem ő, mindenkinek róla dicsekedtek, ha valami rosszat csinált, akkor is csak áldozat volt stb. És ennek ellenére ő az, aki beleszól mindenbe, aki irigy, aki meg akarta mondani anyámnak, mit csináljon az örökségével és aki le se ... a beteg anyját. És mindig az volt a baja, hogy anyámnak kellett adnia a játékait, amíg picik voltak és állandóan le kellett mondania mindenről (ez nem így van). Amikor megszületett Péter -anya után szintén 2,5 évvel-, vele érdekes módon mind anya, mind az idősebb nagybátyám kijöttek és a mai napig jó a kapcsolatuk. A féltestvérükkel sincs semmi gond. Egyedül anya és a bátyja között volt mindig vita. Most annyival jobb, hogy már évek óta nem beszélnek egymással. Nem anya akarta így, csak a bátyja állandóan bele akart szólni az életébe, csak mert a felső tízezer tagja, mi meg csórók vagyunk és -ezek szerint- alsóbbrendűek. És neki, akinek megvan mindene, éppen ő az irigy akkor is, ha veszünk egy (számára szar) autót.


Hát ezért félek nagyon, hogy mi lesz. Persze igyekszem majd a játékot is fél szemmel felügyelni és nem csak az egyik gyereknek mondani mindig, hogy mondjál le róla a testvéred javára. Hiszen már itt elkezdődhet a gyűlölködés. Ez pedig a legszomorúbb dolog egy édesanya életében, ha a gyerekei utálják egymást. :( Hihetetlen kudarcként élném meg, ha így lenne... ;(

28. maya80 (válaszként erre: 27. - Ella89)
2010. júl. 2. 07:05

Na igen, én is látok sok olyat, hogy nem igazán kedvelik egymást a testvérek, és nem is értem, mi lehet ennek az oka.

Mi a nővéremmel nagyon különbözőek vagyunk, és mi is sokat veszekedtünk gyerekként, de sokkal több a pozitív mint a negatív élmény, és mindig számíthatunk egymásra.

Anyukám ugyanígy van az öccsével.

Míg a testvérek gyerekek, szerintem nagyon sok múlik a szülőkön; aztán ha felnőnek, már mindenki maga alakítja az életét.

Az biztos, hogy egy kistestvér érkezése nagyon felforgatja az addig egyke és minden figyelmet megkapó gyerkőc életét. Ilyenkor a szülőnek kell okosnak és ügyesnek lennie, hogy megkönnyítse a nagyobb testvér életét.

Mi januárra várjuk a kistesót, és megbeszéltük, hogy majd hozni fog valami olyan ajándékot a lányomnak, amire nagyon vágyik. Így pozitív lesz a kezdet. Ezen kívül nem lesznek egy szobában, hogy a nagy tudjon aludni a kicsitől. A picur a mi sszobánkban lesz addig, míg nem rendeződnek az éjszakák. Ezen kívül egyre jobban szoktatom az apjához, hogy minél több időt töltsenek már most együtt, hogy ne hirtelen, érje annyi minden kellemetlenség.

Persze mindenre nem lehet felkészülni, de törekszem arra, hogy élmény és öröm legyen neki a kistesó, ne pedig egy folyton síró kis csomag, aki elveszi az anyukáját... Nekem biztos jóval kevesebb időm lesz a lányomra, hisz szoptatni csak én tudok, ezért igyekszünk úgy alakítani a dolgokat, hogy a párommal csináljanak már most is minél több mindent. Amúgy a babákat nagyon szereti, úgyhogy remélem, nem lesz gond...

27. Ella89 (válaszként erre: 26. - Maya80)
2010. júl. 1. 10:44

Értem. Hát nem tudom, nekem soha nem hiányzott testvér. Valahogy nagyon zavart volna. Szerettem egyedül a szobámban olvasgatni, novella(féléket) írni és valamiért nem érzem úgy, hogy bármikor is unatkoztam volna. 7 éves koromig a mamával és a papával laktunk együtt, 11 évvel idősebb unokatestvérem (szintén egyke) szinte naponta járt hozzánk és sajnos sokszor parancsolgatott nekem, hogy most ez van, ezt csináljam, most ide menjünk stb. Beleőrültem volna, ha egész nap ez ment volna, nem csak akkor, amikor átjön.


Maya, Te nagyon szerencsés vagy, hogy jó a kapcsolatod a testvéreddel! Anya és a legidősebb nagybátyám nem is beszélnek és ha rajta múlna, anya egyedül gondozhatná a mamát, ha romlana az állapota, mert felé se néz, holott ő volt a kedvenc. Emiatt a rossz tapasztalat miatt nem lett testvérem. Hiába van jóba a két öccsével, nem akarta megkockáztatni, hogy nekem is olyan kapcsolatom legyen az öcsémmel/húgommal, mint neki a bátyjával.


Nagyon izgulok, hogy a lányom hogy fogja fogadni a testvérét, akit december-januárra várunk. Most még simogatja a hasamat és mondja, hogy "Baba, itt, itt!", de 14 hónapos lévén nem hiszem, hogy bármit is értene belőle. Azt sem tudom, mennyire fogja megviselni, ha majd éjszaka nem tud aludni tőle (bár most ágyúsütögetésre sem ébred fel, olyan jól alszik). Ugyanakkor van olyan barátnőm, akinek a 2 éves fiának azért potyogtak a könnyei, mert a kishúga éjszaka felkelt és keservesen sírt (hasfájós), ő pedig nem tudott segíteni rajta, hogy felviduljon. Ez nagyon édes, de tartok tőle, hogy Lea lányom nem fog repesni az örömtől, ha a pici rázendít és emiatt örök ellentét lesz köztük. Azért remélem, hogy mégsem!

26. maya80 (válaszként erre: 25. - Ella89)
2010. jún. 30. 03:08

Nem állítottam, hogy önállótlan és önző lennél, hisz nem ismerlek.

Ahogy írtam is, és te is utaltál rá: van kivétel!

Én csak a tapasztalataimat írtam le, amit a környezetemben látok, és azok nem túl jók. Ettől még nem kéne megsértődni.

Azt viszont határozottan állítom, hogy a testvér mindenképp előnyös, mert az egyke ismerőseim mind sajnálják, hogy nem tudják, milyen érzés ez, és a szüleik halála után "csak" a házastárs és gyerekek maradnak.

Nekem egy testvérem van, és nagyon örülök neki! Gyerekként jó volt vele megosztani a szobát, együtt félni a sötétben, együtt rosszalkodni, a családi nyaralásokon se unatkoztam, mert volt kivel játszani és a szüleinknek is könnyebb volt így stb., ezt a végelenségig lehetne sorolni.

Az egykéknek -szerintem- a testvér hiányából adódóan nagyon sok élmény kimarad az életükből, s ezt most egyáltalán nem rosszindulatból mondom.

25. Ella89 (válaszként erre: 24. - Maya80)
2010. jún. 2. 15:20

Ezek szerint nem vagyok önálló és önző vagyok. Tök jó tudni!


Anyám és a bátyja között nagyon rossz a kapcsolat, nem is beszélnek egymással. Nagyanyám felnevelt 4 gyereket és mind szarik rá. Bocsánat a kifejezésért, de így van! A legjobban pedig a kedvence tesz rá nagy ívből, ő még fel se hívja telefonon, anyu meg az öccse legalább igen! És anya bátyja volt elkényeztetve, hiába voltak hárman testvérek (meg a féltestvérük, de őt a mama nevelte). És meg is lett az eredménye: Lajos beképzelt, bunkó ember lett, mindenkit félresöpör az útjából. Tehát most lehet mondani, hogy az egyke az elkényeztetett, de akkor sem így van! Az egy gyerek nem gyerek meg szerintem hülyeség. Akkor anyám nem is volt anya soha, mert csak egy gyereket szült? Baromság. Már bocs. És most én nem ítélek el senkit, aki több gyereket vállal, mert mi is elkezdtünk gondolkodni rajta, hogy jöhet majd második is, de nagyon utálom, amikor így általánosítanak, hogy ha valaki egyke, akkor elkényeztetett. Meg mint Te is írtad, egyke élettársadon meg se látszott, hogy egyke. Akkor ő az egyetlen kivétel? Szerintem nem. És az is elég nagy téveszme, hogy ha valaki 5-6 gyereket szül, akkor majd öreg napjait bebiztosítja. Nem egy olyan esetről hallani, hogy a gyerekek bedugták öregek otthonába az anyjukat és nem is látogatták. Nagymamámmal is pont a kedvenc gyereke nem törődik, akinek még a feneke is ki volt nyalva, csak anyám hívja fel havonta meg a nagyobbik öccse, a másik, aki mamával lakik elég durván szokott vele beszélni. Erről ennyit. Ha több gyerekem lesz, biztos, hogy nem fogom kimutatni, melyik a kedvenc, mert sajnos mindenhol van kedvenc, unokatestvéreméknél a középső, azért, mert fiúnak született, nahát ő aztán mindent megtehet anélkül, hogy rászólnának, rángathatja a pár hetes kishúgát, össze-vissza verheti a nővérét, neki mindent szabad. Na, még mindig tartod, hogy az egykék az elkényeztetettek? Ja és majd megnézem, hogy ő vagy a nővére és a húga fog majd törődni az anyjukkal idős korában.

24. maya80
2010. jún. 1. 12:18

Nekem egy két és fél éves kislányom van, és most várjuk a kistesót.

Mindig is úgy gondoltam, hogy "egy gyerek, nem gyerek", és az évek során összegyűlt sok-sok tapasztalat csak még ikább erősíti bennem ezt az érzést.

Nekem van egy nővérem, és nagyon jó, hogy van! nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk, mi is veszekedtünk gyerekkorunkban, de akinek nincsen testvére, nem is tudja elképzelni, mi marad ki az életéből.

Két és fél éve meghalt a nagymamám, és édesanyám valamint az öccse akkor érezték igazán, milyen jó, hogy van testvérük. A szüleik nem élnek, és azóta még többet jelentenek egymásnak.

Párom egyke, és nagyon rossz ez neki. A szülei már idősek, és nagyon bántja, hogy nincsen testvére. Ezen kívül érezhető, hogy mindig ő volt a középpontban, hogy róla szólt minden... természetesen negatív értelemben.

Több egyke is van a családomban, és ez nagyon látszik rajtuk. Az egyik unokatestvérem 28 éves lesz, de nem dolgozik, a mai napig a szülei tartják el. Iskolába jár, de folyton váltogatja őket, teljesen önállótlan. Egy másik unokatestvérem néhány hónappal idősebb nálam. Én már 19 évesen elköltöztem otthonról, önállóan éltem, eltartottam magam, diplomát szereztem, ő még mindig az anyján élősködik, pedig lassan 31 éves lesz! És még soha nem volt egy párkapcsolata sem, mert szintén teljesen önállótlan, egy zacskós levest sem tud elkészíteni.

Persze van ellenpélda is: volt egy egyke élettársam korábban, akin egyáltalán nem lehetett észrevenni, hogy nincsen testvére és soha nem kellett semmin osztozkodnia. De az a tapasztalatom - és most nem akarom megbántani az egykéket - hogy akik testvér nélkül nőnek fel sokkal önzőbbek és nincs bennük túl sok önállóság.

23. palacsinta (válaszként erre: 22. - Ella89)
2009. máj. 5. 22:14

Sziasztok!Elolvastam előről,és furcsa,hogy a több gyerekesek az egykéket ugyan úgy minősítik,mint amit kikérnek maguknak fordított esetben:)


Teljesen osztom minden mondatod!!Az én barátaim ráadásul még be is ismerik,de tényleg mindenkinek van kedvenc!!!!Vagy én ismerek ilyen hihetelen fura fazonokat:)))

Köztem és a nővérem között 13,5 év van /féltestvérem/nem emlékszem arra az időre amikor még otthon lakott,de nekem sem hiányzott soha otthonról senki,és nem is unatkoztam.

22. Ella89 (válaszként erre: 18. - Cservenák Vali)
2009. máj. 5. 12:44

"Az egykék általában önzőek egoisták."


Jó ezt mástól hallani. Egyke vagyok és engem EZ a kijelentés bánt. Nekem eddig azok voltak a legönzőbb ismerőseim, akiknek 2-3 testvérük is volt és mindenért "megküzdöttek", összeverték a kisebbet egy kocka csokiért, így másnak se adtak semmit. Nekem apámék azt mondták, azért vagyok (voltam) kis mimóza, mert nekem semmiért nem kellett küzdenem, önként lemondok sok dologról (ami azért nem feltétlenül jó, ezt én is látom) hajlamos vagyok feladni a céljaimat is.


Szerintem inkább a neveléstől, nem pedig a testvérektől függ, ki lesz önző és ki nem. Kicsi koromban gyakran volt nálunk a 11 évvel idősebb unokatestvérem (szintén egyke), vele kellett megosztanom minden édességet, tollkészletet stb. Nekem ez természetes volt. Viszont ő tényleg "tipikus egyke" volt: ha valamit nem kapott meg magának, hisztizni kezdett. Én meg gyakran rohantam ki 5 évesen az udvarra utána, vígasztalni a 16 éves hisztis unokatesómat.


Amúgy én örülök, ha valaki több gyereket vállal, sokáig én is 4-5-öt akartam, most úgy érzem, elég egy is (több ok miatt). Mert tényleg minden szülőnek van kedvence, még ha nem is ismeri be saját magának se. Nagyszülőknél is ez van: nagymamámnak unokatestvérem a kedvence, papának én voltam. Anyai nagybátyáméknál a kisfiú a kedvenc, a 2 nagyobb lány annyira nem. Sőt, a legidősebb lány 5 évesen a pár hónapos húgára vigyázott, amíg az anyja egyetemen volt. Gyakorlatilag ő nevelte és hatalmas verést kapott, ha a kis Ágival valami nem úgy volt, ahogy kellett volna. Én nem akarom, hogy a lányom is háttérbe szoruljon, esetleg emiatt megutálná a kistestvérét vagy minket, szüleit. És lehet ő se akarna testvért, mint ahogy én sem akartam soha.

2008. dec. 11. 00:17

De találkoztam már hét gyerekes (nem roma), nagyon boldog anyukával, akit ki is faggattam, hogy mit csinálnak együtt... leesett az állam, hogy mennyire kreatívak és változatos programjaik vannak. Mindenkinek meg van a saját feladata a házimunkában. Plusz a család minden tagja más-más hangszeren játszik, így alakítottak egy zenekart.

Hangos, nagy "olasz" család! -gondolatam.

2008. dec. 11. 00:08
Mi négyen vagyunk testvérek. A két nővéremnek 2-2 gyereke van, a fiú testvéremnek nem rég született meg a harmadik!:) Nekem egy három éves kislányom van. Sajnos más más városban élünk, s csak ritkán találkozunk. Jómagam legkisebbként jól ismertem a használt ruha jut érzését. Megértettem, de én is szerettem volna új dolgokat pl. játékokat kapni (sajátot!)!Mivel a két nővérem közötti korkülönbség túl nagy volt (5-6 év), a két évvel idősebb bátyámat idegesítettem. Megmondalak!-okkal fenyegetőztem, ha nem játszott velem.- kisgyermekkor és a kisiskoláskor így telt el. Kamaszként már jobban összefogtunk, később már én írtam a csajoknak a szerelmes leveleit, tőle meg védelmet kaptam a discóban a zaklatások kapcsán, ami persze nem volt..., de ő büszke volt rám én meg rá! Az általános iskolában mindig irigyeltem az egykéket, (hogy anyukájuk nem szakad ezer felé a bölcsi, az ovi, az iskola és a munkahely kötelességeinek terhe alatt és neki az egy gyermeknek mindent megad) akiknek olyan szomorú volt mindig a tekintetük, később rájöttem,hogy miért. Összeségében úgy érzem, 3 (2-3-4) gyermek az ideális a családi teljességhez. Sajnos a mai gazdasági helyzetben ehhez igen nagy bátorság kell, de legalább egy jól fizető munkahely, ami tartósan nem garanciás. Én 31 éves koromban szültem a kislányomat és remélem még lesz több is... (egészség függvénye) Most kisgyermekgondozó és nevelő suliba járok és az eddig tanultakból biztosan kijelenthetem, hogy a gyermek testi,- lelki,-értelmi,- erkölcsi fejlődését tekintve pozitív befolyásoló tényezője a testvér.
19. tafonta (válaszként erre: 18. - Cservenák Vali)
2008. okt. 3. 13:26

Szia!

Miért nem volt jó neked, hogy két testvéred van? Talán középső vagy? Azt hallottam, állítólag nekik a "legrosszabb".

2008. okt. 3. 06:55
Egyedül sem jó ,mert a lányomnak sajnos nincs testvére és bizony mindig mondja,hogy szeretne egy kistestvért.ajnos nem lehetet mert 41 éves koromban szültem őt. és már nem lehetet neki testvére. Mi hárman voltunk testvérek de nekem nem volt jó. Az egykék általában önzőek egoisták.
17. tafonta (válaszként erre: 16. - C8b6b88a9e)
2008. okt. 1. 14:47

Ezt most nekem válaszoltad?

Igen, az valóban ritka, ha a nagyobbik gyerek a kedvenc. Nálunk is a legkisebbnek volt a legjobb dolga. De pl. a nagyobbik húgomtól már nagykorunkban tudtam meg, hogy ő rám volt féltékeny, mert neki nem volt olyan jó kézügyessége és sokat hisztizett is és azt gondolta, hogy talán engem jobban szeretnek, mert én más voltam mint ő. Na de ilyen hülyeséget!

Én, mint elsőszülött nagyon jól átláttam a családban a viszonyokat és ezt a tapasztalatot felhasználom itthon. A gyerekeimmel mindig próbálok igazságos lenni, kivételezés nincsen!

Olyan nincsen, hogy kedvenc, mindegyiket valami másért szeretem nagyon, hiszen nem lehet őket összehasonlítani, mert nem egyformák. Egyben azonban mégis: mind az enyémek! :)

2008. szept. 30. 14:36
Egy nővérem van,és igenis ő volt Anyu kedvence,bár ezt a mai napig tagadja.Egy anya mindig az elesettebbet,kisebbet védi,támogatja jobban,ezt azért látom más családban is.Az meg a Te dolgod,h hány gyereket szülsz.(Azért sokszor látok olyat,h az addig dédelgetett gyereknek megszületett a testvére,és ő nagyon háttérbe szorul,mindezt észre sem veszik a szülők,h szó szerint csak kullog a babakocsit toló Anya után a naygobbik)
2008. szept. 30. 14:19

Nekem két húgom van, az egyikkel nagyon kicsi a korkülönbség (17 hónap) a másikkal nagy (7,5 év).

Bár mi is sokszor veszekedtünk, de azért sokszor nagyon jól is éreztük magunkat együtt!

Anyukám egyke és azt mondta, sokszor nagyon unatkozott otthon, amikor gyerek volt. Amikor még csak a lányom volt meg, feltétlen figyelmet igényelt és mivel akkor még nem volt tesó én/mi játszottunk vele. Azóta két öccse született és már most nagyon jól el tudnak játszani/veszekedni/csibészkedni egymással. Direkt kis korkülönbséggel jöttek a világra, hogy a nagyobb korkülönbség ne akadályozza őket abban, hogy együtt játszhassanak. Lányom 4,5 éves, nagyobbik fiam 3 éves, a kicsi 17 hónapos.

Szerintem az egykeség csak anyagi szempontból lehet előnyös a szülőknek, egészségügyi és lelki szempontból viszont hátrányos a gyereknek.

Persze, több mérlegelendő szempont ill. lehetőség is felmerülhet a gyerekek számát illetően, nem mindig alakul úgy, ahogy szeretnénk.

14. somors
2008. szept. 27. 23:38
Kedves egykék! Segítségetekre lenne szükségem, igen gyorsan. A születési sorrend hatásait vizsgálom (szakdolgozatomban), és egykékből nagyon kevés gyűlt össze, kisebbségnek mutatkoztok. Sok mindent megtudhatnátok magatokról (jót-rosszat), ha kitöltenétek nekem egy tesztet (kb. 15 perces elfoglaltság). Kérlek titeket, ha van időtök tegyétek meg, még 1 hetem van gyűjteni. Írjatok a dragon.orsolya@gmail.com címre, és küldöm a tesztet. köszönöm mindenkinek a segítséget, üdv. egy végzős pszichológus hallgató: somors
2008. aug. 20. 20:25
Én többke vagyok. Van egy nővérem és egy húgom. A nővéremmel jól kijövünk,de kiskorunkban mindíg civakodtunk. A hugommal meg most civakodunk.
2008. aug. 20. 20:17
Van egy gonosz, irigy önző kolléganőm, ő is egyke! Csak magát látja, csak ő mindig elsőnek. Apuci, anyuci mindent megadott neki, férje is átvette ezt a stílust, tenyerén hordja, nem tudom miért, azt hiszi a madam, hogy ő Erzsébet királynő, és mi is majd körbeugráljuk. Haha
2008. júl. 25. 14:09
Hát teljesen egyetértek veled mert én sem akartam egyke gyermeket,így ma már 15 lassan 16 hónapja,hogy nagy lánykámnak van egy hugicája is,nem adom fel,de szeretnék egy kis fiút is.
2008. júl. 25. 14:04
Na én erről is tudnék egy jó sztorit és ráadás képen családon belül elég közel történt meg,hogy (volt),aki sokáig évekig abban a hitben létezett,hogy neki nincs testvére így tehát egyke.Kellett egy halál eset egy temetés és kiderültek a turpisságok mikéntjeivel együtt.Lényeg a lényegben,hogy ma már 6-tan vannak testvérek.
2008. máj. 15. 08:58
Mi 3an vagyunk testvérek, és ennek sosem éreztem hátrányát, sőt, felnőttként már láttam az előnyeit: sokkal önállóbbak voltunk-vagyunk, mert persze nem csináltak meg helyettünk mindent, nem voltunk maximálisan kiszolgálva, megtanultuk megosztani amink van és tiszteletben tartani a másét. Sztem ezt egy egyke sosem tapasztalja meg, hisz minden az övé és csak rá figyelnek. Én sosem akartam csak 1 gyereket. De az első kislány után bennem is felmerült, hogy tudom-e majd a másodikat is annyira szertni, mint az elsőt? És persze tudtam-tudom. Most 4 gyerekem van :). Néha elborul az agyam, mikor iszonyat rendetlenek vagy egész nap veszekszenek és olyankor persze átfut rajtam, hogy egy is bőven elég lett volna, de ez persze nem igaz :). És lehet mindet szeretni :). Midegyiket másért, máshogyan :)
8. ab4b6bc17d (válaszként erre: 4. - Ab4b6bc17d)
2008. ápr. 6. 15:00
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szeretnék a lányomnak egy öcsikét :) A két dolog nem üti egymást.
2008. ápr. 6. 07:24
Más hülyesége miatt ne izgasd magad.Lehet csak a saját kényelmük miatt nem szültek még egy gyereket,mert úgye egyel kevesebb baj van,mint kettővel,vagy hárommal.Mindegyik gyerek más,mindegyiket lehet nagyon szeretni.Nálunk,az egyik gyereknél 3 lány van,a másiknál 2 fiú,ők is szeretnének még egy gyereket.Én csak örülök neki,mert én mindegyiket nagyon szeretem.
2008. ápr. 6. 01:54
szerintem ne foglalkoz olyanokkal, akik arrol mondanak "velemenyt", amit nem is ismernek! hat nem az fontos, hogy mi tudjuk, mennyire lehet szeretni egyszerre tobbet is? sajnald oket, hogy ennyire egyszeruek es inkabb orulj, hogy Neked megadatott a ketto :) szep napot!
5. cel
2008. ápr. 4. 22:44
Bizonyára meg van az előnye annak is ha valaki egyedüli gyermek, de egy élménnyel kevesebb jut neki. Sajnálom BREDAMAZON, hogy a testvéri szeretet nem adatott meg neked. Semmi kifogásom az ellen, ha egy családban egy gyermeket vállalnak, mert egyet tudnak felelőséggel felnevelni. Nekem az fáj, hogy kategorikusan kijelenti az egykét nevelő szülő, hogy kettő vagy több gyermek nem szerethető annyira, mint az egyedüli gyermek.
2008. ápr. 4. 18:40
Én egyke voltam és bár maradtam is volna az, mert 3 éves koromban kaptam egy mostohabátyát, aki valóban mostohán elbánt velem.
1 2

Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook