Egyetértesz, hogy minden embernek javallott lenne terápiára, vagy pszichológushoz járni? Mit ajánlotok nekem? (beszélgetős fórum)

Az embernek képesnek kell lennie az élete során felmerülő problémák megoldására. Kezdve azzal, hogy hogyan tudja jól megfogni az építőkockát, hogyan tud biztonságosan két lábon járni, egészen addig, hogy családot alapít és neveli az utódait.

Szerintem kivetíted a problémádat. Igen, vannak nemtörődöm szülők, de nem ők a többség.

Igen, a pszichológus segíthet neked, de nem barátod. Ő pénzért hallgat meg. (mi meg ingyen)

De a szülők közül sokan nem is foglalkoznak a gyerekükkel, napi 8 órában, vagy még többet dolgoznak, emellett nem marad kapacitásuk még a gyereküket is meghallgatni.

A szülők cipelik haza a munkahelyi terheket. Illetve ők is kaptak heget a szüleiktől, amit szintén nem tudtak feldolgozni és így ezek a minták öröklődnek tovább és tovább.

Elárulnád, hogy egy nárcisztikus szülő mégis hogyan tudna segíteni a gyerekének és milyen jó példával áll előtte? Na ugye...

A barátok... Ők mindig elfogultak és mindig picit azt mondják, amit hallani akarsz. És érzelmi kötődés miatt nem tudnak objektív értékelést felvázolni rólad.

Ezért kell a külső személy, a szakember, akit ráadásul köt a titoktartás. Érted?

Fura dolog, de nekem jelenleg a legjobb barátom a pszichológusom. Ő az egyedüli személy, akivel normálisan el tudok beszélgetni és megért.

Szerintem nem kell minden ember mellé egy pszichológus. Arról szól az élet, hogy a eseményeket (akár jó, akár rossz) fel tudjuk dolgozni. Ezzel tanulunk, ez által ismerjük meg magunkat, ezek által leszünk tapasztaltabbak (bölcsebbek).

Fontos, hogy kezdetben a szülők segítsenek ebben mintával, beszélgetésekkel. Majd a saját korosztályunk, a barátok.

Jó lenne erről személyesen elbeszélgetni olyannal, aki volt már huzamosabb ideig ilyen pszichoterápiás intézményben, hogy mik voltak a tapasztalatai, milyenek az emberek.. De gondolom erre leshetek.....

Esetleg ha egy barátommal mennék be, úgy lehet, hogy könnyebb lenne. Csoportokból meg gondolom nem húzhatom ki magam csak azért, mert extrán introvertált és szorongó vagyok emberek között.

Meg nem mindegy, hogy 4-5 fős,vagy 40 fős csoport, ahogy az se, hogy 2-en,vagy 6-an lennénk 1 szobában.

Lehet kipróbálnám, de ugyanakkor az 1-es kommentemben leírtak miatt parázok eléggé....

Lehet ott barátokat szerezni? Lehet még szereznék is barátot ott. Lenne társaság. Viszont ugyanakkor meg félek a nagycsoportoktól, meg 3-an 1 szobában.

Nem tudom, mit tegyek..😣😣 De érzem, hogy a lelkemnek ápolásra van szüksége. Belül egy roncsnak érzem magam.

Te vagy az aki kiírta a döntésképtelen...témát?

Javaslom. mindenképpen menjél el és gyógyittasd a lelked.

Egyébként egyetértek veled.Nem hülyék azok akik "nyugaton"saját pszichológusok van és rendszeresen kibeszélik a problémájukat.Igaz ennek is vannak buktatói,mint mindennek.

Aki lelkileg rendben van, annak is. Nem csak a rossz, hanem a jó dolgokat is fel kell dolgozni szerintem.

Nekem elég súlyos lelki gondjaim vannak. Családi problémák, állandó szorongás, alig merek emberek között lenni. Durván introvertált vagyok.

Ezek alapján nekem inkább egyéni magánterápiát, vagy bentfekvéses hosszú terápiát javasolnátok nekem? Tudni kell, hogy nem szívesen lakom együtt emberekkel, de ha 1 szobában 3-an lennénk ilyen pszicho intézményben, tuti nagyon frusztrált lennék, tök idegenekkel 1 szobában.

Meg picit tartok a csoportfoglalkozásoktól, 5-6 fős csoport még oké, de lehet bevágnak egy 50 fős nagycsoportba, akkor nekem reszeltek.... Az a halálom lenne, gyűlölök szerepelni. Bepánikolnék.

Kinek melyik vált be? Szerintetek melyik a jobb? Esetleg aki volt közületek ilyen pszichiátriai szanatóriumban (vagy most is ott van, írhat onnan is), tudná nekem nagyvonalakban felvázolni, hogy milyen ott az élet,jó vagy rossz?

Egyébként már voltam 2 pszichológusnál egyéniben olyan 10 alkalmat, az egyébként bejött nekem, de pszichológiai bentalvásos intézményben még sosem voltam...

Félek kinéznének engem, nevetnének rajtam...