Egyetemista vagyok és babát várok..... (beszélgetős fórum)

Nekem az a legnagyobb gondom,nem tudom mit csináljak.Tandíj felét befizettem én az egyetemtől 250.Km.-re lakom.Nappalin már nem tudok bejárni,levelezőre nem engedtek át,veszélyeztetett terhes vagyok, decemberre közepére várom a babát,de már december elején be kell feküdnöm.Anyagilag is most úgy jött össze,második részletet,nem igen tudom befizetni.

Nekem azt mondták fizessem be a teljes tandíjat,különben megszüntetik a jogviszonyomat jüniusra visszamenőleg,úgy kérjek halasztást,mert így nem lesz biztosításom.Ilyenkor mi a megoldás?

Természetesen én is szeretném minél hamarább befejezni egyetemet,már nem sok van hátra.Valaki tud világosítson fel,muszáj e befizetnem a másik törlesztő részletet,vagy így is beküldhetem az orvosi igazolást,és kérhetek halasztást.Lesz e hátrányom abból,ha nem fizetem be .Sajnos ezzel nem számoltam,terhesség alatt adódhatnak problémák,nem tudok bejárni. Sürgős lenne,e hónapba kell befizetnem a második részlete.

Igen, az embernek ezt úgy kell fölfogni, mintha bármely dolgozó nő lenne, akit a munkahelye visszahív...

A bölcsődékben viszont még a dolgozókat is megelőzi a felvételnél, ha valaki NAPPALI TAGOZATOS hallgató. Tehát ha esetleg ez a lehetőség később felmerülne, meg kell gondolni a levelezőt..

Az a legjobb mindenkinek, ha minél hamarabb itt a vége.. Már a sulinak..

Szia!

Sokadszor már ezen a portálon leírom, én hogy csináltam. Nem kell semmivel egyetérteni, ez csak egy történet, bocs, ha hosszú lesz..

Én is harmadévesen lettem osztatlan képzésen terhes.

Otthon laktunk a szüleimnél. Nálam nem merült fel, hogy halasszak, mert elég kemény kar, nem tűrik a gyengéket, és így is nagyon késő volt már, amikor végeztem. Nekem az jött be, hogy rögtön mentem vissza, viszont elhúztam 8 évre a dolgokat, tehát egyszerre kevesebbet csináltam, mint a többiek.

Decemberben szültem.

A tavaszi félévben sikerült heti két napra sűrítenem a tárgyaimat, egyébként sem vettem fel sokat. Azt a két délelőttöt akkor a férjem meg tudta oldani, vagy ha ő véletlenül nem, akkor megkértük anyukámat. De olyan is volt, hogy jött velem be az egyetemre, persze azért nagyon sűrűn. Általában aludt az unalmas előadásokon.

Nem tartom jónak az első félév halasztását, mert pici baba mellett könnyebb csendes órákat találni a tanulásra. A 8-10 hónapos kortól a másfél-két éves korig nehezebb gyerek mellett, amikor még nem beszél, de már nyüszít, hisztizik...

Aztán világossá vált, hogyha komolyan gondolom az egyetem befejezését, akkor ősztől segítség után kell néznem. Szüleim még dolgoztak. Így ment a lánykám bölcsibe. Reggel szépen elkészültünk, elvittem, aztán amíg a többi szülő dolgozni ment, én addig az egyetemre. Igyekeztem érte korán menni, meg néha lazább napokon otthon volt velem, vagy éppen bejött a suliba. Akkor már nagyon élvezte a fenékriszálást a folyosón... A bölcsit egyébként szerettük, szerencsére olyan társaságot fogtam ki, akik tényleg támogatták az anyukákat, akik nem jókedvükből vitték oda kicsi gyerekeiket. A mai napig hálás vagyok nekik ezért..

Szépen zajlott az élet, több-kevesebb sikerrel fogytak a tárgyak..

Aztán sikerült ugyanezt a sztorit végigjátszanom mégegyszer, és megszületett a kisfiam is..

Ő is ment bölibe, már tudtam kihez, hova, milyen körülmények közé.

Annyi külömbség volt a két gyerek között, hogy ő nem annyira szeretett velem jönni az egyetemre, neki az volt a jobb, ha minden nap ugyanaz történik, nincsenek megtörve a napok, de erre rá kellett jöjjek, mert eleinte azt hittem, neki is az jó, mint a nővérének.

Bölcsi után mindig játszottam velük egy kicsit, én fürdettem, etettem őket, és esti mesét mindig olvastam nekik. Ennek ellenére természetesen le kellett még ülnöm dolgozni, sokszor hajnalig..

Nagyon kemény időszak volt, nekem is, és nekik is, a családnak is, de végül elfogytak a tárgyak, meglett a diploma. Nekem nagyon kellett, én olyan típusú ember vagyok, hogy valami hiányzott volna belőlem, ha szeretett szakmám alma-materét nem csináltam volna végig.

Most harmadik babámmal vagyok otthon (ő már nem bölcsis), és bizony a lányom néha megkérdezi, hogy anya, mikor fogsz már dolgozni, szeretem, ha szép házakat rajzolsz... Ők azt szokták meg, hogy az élet az kemény munkával együtt szép...

Én is gratulálok a babához! Nekünk is csak a fősuli az akadálya, de azt már előre megbeszéltük, hogyha véletlen valamikor becsúszna, akkor magunknak "csinálnánk" azt a babát és nem azért, hogy valaki más nevelje fel.

Úgyhogy én is azt mondom, tiszteletre méltó a hozzáállásod és már most látszik, érett vagy egy gyermekre. Jó anya lesz belőled :)

Minden jót Nektek és sok boldogságot a csöppséghez!!

csak gratulálni tudok a picihez.

a suli meg menni fog...

sok sikert és rengeteg jó pillanatot a picivel...

Gondolom, hogy nem lesz egyszerű..sőt 10szer olyan nehéz lesz, mint ahogy most azt gondolom:)...de tényleg érzek magamban erőt, nyilván megvan a hátránya, hogy egy babával fogom folytatni a sulit, de az előnye is:)...

Tulajdonképpen csak megerősítést vártam, hogy jól gondolom-e, vagy nagyjából reálisan gondolkozom-e:)...mindenkinek köszönöm aki eddig hozzá szólt!

Szorítsatok, hogy minden rendben menjen, és úgy alakuljon az életünk, ahogy szeretnénk:)!!

Mindenkinek ugyan ezt Kívánom!!!!

Teljes szívemből gratulálok!!:)

Bízz magadban és a párodban,és hidd el,minden jól fog alakulni!!:) Ahogy már írták itt,sokan vannak,akik gyerek mellett,nagyszülői támogatás nélkül végezték el a fősulit/egyetemet!Ha nekik sikerült,nektek miért ne menne?!:)

És majd meglátod,hogy amennyi energiát elvesz a csöppség,annyit fog adni is!!:)

Egészségesek legyetek,az a legfontosabb! Minden más megoldható!:)

Szia!

Nekem volt csoporttársam gyesen, levelezős voltam. Nem könnyű, mégis viszonylag simán vette az akadályt! Szóval szerintem az lehet egy jó megoldás!

Esetleg halasztasz 1-2 évet, s utána amíg a gyerkőc bölcsiben van, te mehetsz tanulni.

Kitartást, és sok sikert!

Azt, hogy jól gondolod, a gyereknek melletted a helye, nem a nagyszülőknél.

Gratulálok. Mind a babához, mind a gondolkodásodhoz.

Szerintem Te elég jól megfogalmaztad, hogy mi lenne számotokra a legjobb. Számotokra = a Te új kis saját családod számára. Hiszen most már Ő a legfontosabb!

Szerintem meg tudod csinálni. Nem lesz egyszerű, nem lesz könnyű, de meg tudod csinálni!

Én úgy érzem, hogy ez Nektek így már nem is krízishelyzet. Jó egészséget kívánok Babának-Mamának-Apának! :)

levelezőn járok fősulira, van egy másfél éves kisfiam és most várjuk a második babánkat, aki júliusban fog megszületni. Halasztani nem szeretnék, megfogom tudni oldani azt a heti/kétheti egy napot, hogy bejárjak órákra. Vagy ha nem, akkor maradnak csak a vizsgák, levelezőn úgysem nagyon írnak jelenléti ívet. Nehéz, mert nem könnyű. De a baba miatt mindent megfogsz majd tudni oldani!

Ha a szüleid és a párod segítenek, akkor meg főképp!

Nappalin én nem folytatnám tovább, mindenképpen átmennék levelezőre.

Hát nehéz dió lesz ez úgy látom a szüleiddel, de isten őrizz hogy hazaköltözz és ők neveljék a babát. Átmész levelezőre és elvégzed úgy. Nem egy ember csinálta már így, nekem is volt egy csoportársam a főiskolán:)) Vizsgákra hozta magával a babát is ha éppen evés ideje volt. Aztán kint tologattuk felváltva amíg Ő bent vizsgázott.

Jó egészséget és boldog babavárást kívánok!!

Van egy 6 éves fiam és egy 2 éves...2.éves vagyok főiskolán, levelezőn...és meg tudom oldani.

A gyerekeimet Én nevelem a saját otthonunkban a Férjemmel közösen.

Levelezőn (és tudtommal nappalin sem) az előadásokon való megjelenés nem kötelező (eddig a másfél év alatt 2 előadáson nem voltam) a többin megoldottuk, hogy elmehessek.

Nem okoz problémát.

Tagadhatatlan, hogy az átlag alvási időm 4 óra, de simán rááltam.

Szia!

Nekem a csoporttársam esett teherbe szeptemberben és ő is megtartja a babát. Ő azt csinálja, hogy átmegy levelezőre és ott tanul velünk párhuzamosan (nekünk ez az első évünk), így nem csúszik egyáltalán. Szerintem ez jó megoldás. Az egyedi tanrend is lehet jó, egy barátnőm két egyetemet csinált párhuzamosan és amikor érezte hogy túl sok, akkor kérte és megkapta a dékáni engedélyt. Neki meg az a módszer vált be. Szerintem neked kell átgondolnod, hogy hogyan szeretnéd, hogy hogy lenne a legpraktikusabb.

szia, azt hogy a gyereknek a szülei mellet van a helye, nem pedig nagyiék, persze néha lehet de nem állandóra. a sulit megtudod oldani te irtad.

sok sikert

üdv

ati

Sziasztok!

4 éve vagyok együtt a párommal, tavaly volt az eljegyzésünk, idén júliusban terveztük, hogy összeházasodunk. Még egyetemre járok és kb. 3évem van hátra (osztatlan képzés), pár hete kiderült, hogy kisbabát várok, ahogy megláttam a pozitív tesztet, majd kiugrottam a bőrömből, párom szintúgy (ő már dolgozik, és az átlaghoz képest nagyon jól keres), tehát anyagi problémát nem jelent a baba...viszont sajnos szüleim nem fogadták kitörő örömmel a hírt, sőt! Óriási veszekedés tört ki, úgy éreztem magam, mint egy 16 éves "tinimami", és rettentően bántott szüleim hozzáállása, és viselkedése.

A abortusz kérdése fel sem merült (szerencsére ők sem értenek egyet ezzel a megoldással, a mi fejünkben, pedig természetesen meg sem fordult, hiszen szeretjük egymást, és úgy érezzük egymás mellett fogjuk leélni az életünket, a kisbaba pedig egy még erősebb köteléket jelent köztünk).

A "legnagyobb" problémát számomra a tanulmányaim befejezése jelenti... Nagyon nagy kérdőjelek vannak a fejemben, hogy miként fogom megoldani, hogy mielőbb végezhessek...

Ehhez szeretnék jóindulatú tapasztalatokat, tanácsokat fogadni:)...

Jelenleg nappali tagozatra járok, gondolkozom, hogy esetleg levelezőn fejezzem be a sulit, bár miután otthon megnyugodtak a kedélyek, felajánlották szüleim 100%-os támogatásukat, ami mind szép és jó, és mélységesen tisztelem és szeretem őket, tudom, hogy aggódnak miattam, de ez a segítség úgy hangzik, hogy költözzek haza a babával (mi pesten lakunk, a szüleim vidéken, kb. 200km-re bp-től), és az első félévet halasztom, a következőtől pedig én iskolába járok, addig ők pedig nevelik a gyereket...

Na most...én már most úgy érzem, hogy ha heti 3napot látnám a saját gyerekem...4et pedig "vihánckododnék az iskolában, belepusztulnék a lelkiismeretfurdalásba, hogy otthon hagytam a gyerkőcőt, se az apja, se én nem látom nem foglalkozhatok vele...hanem ilyen "hétvégi" szülők leszünk...

Szerintem ha már így alakult, és lehet így van jól, kitudja a Jó Isten miért adta ezt a kis porontyot a pocakomba, szeretnék mellette lenni, szeretném levelezőn, vagy egyedi tanrenddel megoldani a sulim hátra levő részét, és maximum vizsgaidőszakban, ha segítenek a szüleim, vagy anyósék azt nagyon nagyon megfogom köszönni nekik...

Ti mit gondoltok????