Egyenlő-e a Férfi meg a Nő? (beszélgetős fórum)

Olyan jó, hogy a mai fiatalok közül sokan már természetesnek veszik, hogy a férfinek is részt kell venni a házimunkában, a gyerekek gondozásában. A második babámnál a férjem ki nem engedte a kezéből az esti fürdetést. Sokkal szorosabb is lett a kötelék kettejük között. Az első fiam születése körüli időben ő is az a " dolgozom, pénzt keresek,azonkívül minden más a feleség dolga" típus volt, időnkénti felháborodással, hogy sehova nem akarok menni, stb. Egyébként irtó hülye voltam, mert még a zoknit is vasaltam,persze, hogy holt fáradt voltam. Aztán 4-5 év után belefáradtam és egy kiadós beszélgetés után választás elé állítottam. Vagy segít, vagy kap egypár felcimkézett nylon zsákot, hogy szennyes ruha, koszos tányér, vagy van külön is élet. Másnap már úgy teregetett, mint egy házitündér. Ja, tudni kell, hogy amit kimondok, abból nincs visszaut. Ha ultimátumot adok, akkor az az utolsó lehetőség.A két fiam között 8 év a korkülönbség, így ügyesen belejött a házimunkába.Na, én ekkortól lettem "egyenlő", ő pedig érdekes módon igazán boldog, mert egy teljesen más feleséget kapott ezáltal, szerinte imádnivalót. Az én házasságom elején /1975.körüli időben/ szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy férj rendszeresen besegít a házimunkába.

Nagyon örülök,amikor látom,hogy vasárnap a fiam reggelit készít,elegánsan elrendez mindent és tálcán viszi a menyemnek.Pedig már 8 éve együtt vannak.Nagyon becsülöm, hogy a fiaimnak természetes a házimunkában való részvétel. Sőt a baráti kör is ilyen. Ők már tényleg egyenlőek és úgy látom, sokkal erősebb az összetartozásuk ezáltal.

szépen megfogalmaztad, én is ugyanígy gondolom. :)

Nálunk is ugyanez a helyzet, hétvégén. szombati nap pl övé az egész lakás, felpórszívózik, felmos, én addig szorgosan készítem az ebédet, stb. uralom a konyhát :)) így egy délelött megvan minden és a családé lehetünk utána.

azért nem mindegy, hogy fekszik, gépezik, elvan egész hétvégén a pasi, a nő meg szombat, vasárnap ugyanúgy robotol és mindent neki kell megcsinálni. hol van a családi élet akkor?

aztán meg kiakadnak, ha nincs este semmi, mert hulla a nő...

szóval lényeg a lényeg, egyetértek:)

Éreztem, hogy valami nem kerek! Valahogy nem illett a gondolataid sorába.Hidd el a legnagyobb segítség, amit egymásnak adhatunk az a feltétel nélküli bizalom /elég sok tréning egyik eleme, a bizalom próbája.Becsukott szemmel, egyenes testtartásban hátradőlsz, mögötted áll akiben megbízol vagy meg kell bíznod a munkádból kifolyólag.Te dőlsz hátra, ő elkap. Tudod, hogy alig páran mernek így szabályosan hátraesni? Ekkor érted meg, hogy micsoda kivételes ajándék az egymás iránti bizalom./aztán a másik fél egyéniségének tisztelete és a párunk öröme, boldogsága. Mindez oda-vissza érvényes szerintem.Ilyen háttérrel csatát lehet nyerni a külvilágban,az ügyeseknek még háborut is. Ismered, minden sikeres férfi mögött ott van egy nő! /nem pontos, de valahogy így/. Most már kissé át lehet fogalmazni ezt a megállapítást úgy, hogy minden sikeres ember mögött ott van egy önzetlen család!

Na, jól elcseverészünk itt mi ketten!Remélem az alapvonalról csak-csak drukkolnak nekünk, ha már senki nem szól bele!

Nos, jó éjszakát, boldog legyen a napod! Amit mindenkinek szívből kívánok!

Igen a haszna egy nagyon rossz megfogalmazás volt a részem röl inkább ugy mondanám most: ha a páromnak nem segitek ezzel az elöre haladásban.

Talán egy kicsit jobban hangzik és egyböl más értelmet is nyert a dolog, mert a haszon nem egyenlö a segitö számdékkal. : )))

Azt hiszem egész életünkben lemondunk valamiről valamiért.Kérdés az, hogy ettől a lemondástól jobbak, boldogabbak leszünk-e.Egészséges életszemlélettel azt mondom, hogy általában igen.Mennyi mindenről lemondunk egy gyerekvállalással. De ilyenkor az sem jut eszünkbe, hogy lemondtunk rengeteg dologról. Pl akkor megyek moziba amikor akarok, akkor kelek, akkor fekszek amikor jólesik és még mennyit lehetne sorolni.

Az szerintem a legtermészetesebb dolog, hogy az értékeinket, a számunkra fontos dolgokat mindkét részről kincsként örizzük. Csak akkor lehetsz boldog, ha a társad is boldog melletted.Nekem néha kell egy fél nap, hogy egyedül lófráljak a városban céltalanul és csak nézelődök, még csak nem is vásárolok.A férjem ezt mindig tiszteletben tartja és segít abban, hogy legyen rá időm. A párom imádja a roncsderbit vagy az autókrosst, én nem igazán. Akkor az az ő napja. Nem minden versenyen van ott, csak ha a közelben van futam.És még nagyon sok minden van.Szeretek gobleint varrni és ha belelendülök néha elmarad a mosogatás, ilyenkor szoktam mondani, hogy hívd be kedvesem a kutyát, ő rögtön el is törölget. Aztán kacarászunk egy jót és elbattyogok mosogatni.

Soha nem gondoltam arra, amit írtál, hogy "azért az érékeimet megtarthassam, még akkor is, ha a páromnak (direkt), ebböl haszna nem származik. : )".Az a legtermészetesebb, hogy önmagam maradok, hisz azért szeretett meg és viszont. A haszon ? Miért beszélünk haszonról ebben az esetben? De ha haszon, akkor az a haszon, hogy boldognak látjuk a párunkat.

A keleti bölcsesség egyszerű és csodás választ ad erre. Nézd meg ahogy a YIN a nő,a fekete és a YANG a férfi,a fehér összefonódva egy egységet alkot és marad fekete és fehér, nem lesz szürke. Kerek egészet alkotnak a különbözőségükkel és így lesznek egyenértéküek és egyenrangúak.

Ha ez a bölcsesség eljutna az emberek tudatáig, milyen más lenne a világ. Megtanulnánk, hogy kell különbözni, hogy egyenrangú légy.

Szia Adrildi!

Azt tudom mondani ismételten, igazad van. A példamutatás az nagyonfontos, mert a gyerek ugy fog viselkedni, felnött korában, ahogy azt a szüleitöl látta.

Jó ilyen történetekröl hallani, mint a tiétek is. A magam részéröl sokáig gondoltam azt: na, majd én meg mutatom, ez a dolog addig müködött mig egyedül éltem és nem volt kapcsolatom, (amugy elég jól sikerült állni a sarat).

Késöbb, amikor bekerültem a kapcsolatba, rájöttem sok olyan dologról kell lemondanom, ami elözöleg az elveimet képviselte.

Azt is olyan szépen megfogalmaztad: , (ha párban van az ember, az ugy egy egész), és nem külön-külön egy-egy, mert, ha valaki mégis eszerint akarja értékeli a kapcsolatát, abból elöbb-utobb jó dolgok, ugysem fognak kisülni.

Engem ami inkább foglalkoztat egy kapcsolaton belül, hogy azért az érékeimet megtarthassam, még akkor is, ha a páromnak (direkt), ebböl haszna nem származik. : )

Most, én igy élem meg, az én egyenjoguságomat, - vagyis, ugyan olyan jól, mind eddig is : )))

Üdv: Livia

Azt hiszem, hogy ebben a szülők nagyrészt hibásak.Nálunk a két fiú ezt látta, hétköznap otthon is.Nekem otthon is kinyitja előttem a férjem az ajtót és én megköszönöm, szemébe nézve és mosolyogva. Ha láttad volna nálunk azt a romantikus lánykérést, nem hittél volna a szemednek.Egy-két ismerősöm "lepapucsozta" a fiamat ezért, de én meg nagyon büszke voltam rá.

Az a fene nagy emancipáció szerintem robotokat csinált a nőkből. Néhány "kék harisnya" kitalálta, hogy ő ugyanarra képes, mint egy férfi, ő független lesz és egyedül is megállja a helyét. Csak azt felejtették el, hogy az a nő aki családot akar az ötször annyi terhet vesz így a vállára. Ha a nők emancipálódtak, akkor a pasikkal is kellett volna valamit "ekecselni" Nem vagyunk olyan sokan, akiknek sikerült rászorítani a férfit, hogy igenis közösen koszoltunk, közösen takarítunk! Mert így talán lehetünk egyenlők.Főzni, mosni, vasalni gyereket szülni, gyereket nevelni, gyereket, apucit, szülőket ápolni,nappal szende apácának, Teréz anyának lenni, éjjel a legvadabb vampot eljátszani és másnap 8-10 órában ugyanazt teljesíteni, amit a férfiak általában a TV nézés, a jó vacsora, az újságolvasás és egy jó alvás után a feleség által frissen vasalt ingbe bújva teljesítenek. Na ez röhej! Ez az egyenlőség? Tudom, hogy erősen sarkítottam, de talán nem is annyira. Mert az az igazság, hogy jobbára ez a helyzet.Ezt abból gondolom, hogy sokszor "lepapucsozzák" a férjem, mert nem rest megfogni a porszívót vagy a felmosót és ügyesen tud bevásárolni is. Ő azt mondta, neki nem egy lestrapált cseléd kell, hanem egy társ. Én nem akarok férfi lenni, maradok nő, aki biztosítja az otthon melegét és legyen mellettem egy férfi, aki óvja és védi ezt az otthont. Én is dolgozom,de egyenlők csak a munkában lehetünk és csak így!Más dolgokban nem is akarok egyenlő lenni.

Szia! annyira jól megfogalmaztad, leirtad az egyenlöség fogalmát. Teljesen egyet értek veled.

Nekem csak annyi hozzáfüzni valom lenne: sajnos a férfiak többsége ez sajnos ugysem tolerálja.

Valahogy eltüntek azok az udvarias, figyelmes férfiak a világból : (

Addig nem lesz egyenlő a férfi és a nő,

amíg a nők nem tudnak az utcán végigsétálni kopaszon, elhízottan azt gondolva, hogy csodálatosak és mindenki kívánja őket.

Most viccen kívül. Nem akarok egyenlő lenni egy férfivel, mert igenis elvárom, hogy segítse fel a kabátomat, a lépcsőn lefelé elöttem, felfelé pedig mögöttem jöjjön, vendéglőben álljon fel az asztalnál, ha én kimegyek vagy bejövök, stb. Szóval tudja az illemet, amit én elvárok tőle,cserébe pl. finom vacsorával,csodálatosan terített asztallal várom, ami mellett kedves és okos beszélgetést lehet folytatni.A házimunka kettőnk dolga ill. a fiaim is tudják mi a teendőjük.

Én is keményen dolgozom és büszke arra, hogy nem egy nyámnyila, szerencsétlenkedő, hanem talpraesett, határozott és a világ dolgaiban viszonylag tájékozott párja van.

Egyenlőség nálunk annyit jelent, hogy nem vagyunk egyenlőek, mert ő férfi én pedig nő vagyok, nem egyenlőek vagyunk, hanem így vagyunk "egy egész".

Ami a munkahelyet illeti, bizony az esetek többségében egy nőnek sokkal többet kell teljesíteni, hogy egyenlő elbírálás alá essen egy férfivel szemben.

Az utóbbi években szerintem sokat javult helyzet ezen a téren.

Miféle hülye kérdés ez?

Emberek vagyunk nem?

Az ,hogy épp nőnek,vagy férfinak születtünk ,az már másodlagos,de az egyenlőség nem lehet kérdés.

= NEM

remélhetőleg hosszabb 20cm-rel:D

igazából sok mindentől függ,a pasi hajlamos ugy érezni h.ő az "egyenlőbb" fél,pláne ha ő keres többet vagy épp ő tartja el (egyedül) a családját.

Ha kb.egyformán keresnek,uannyit dolgoznak akkor nem látom okát,h. a pasi többnek érezze magát.