Egyedülálló anyák mindennapjai (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Köszi a segítséget, majd meglátjuk melyik verzió válik be legjobban a gyerkőcnél.

Itt most az a lényeg, hogy ő minél kevesbé sérüljön.

Szia!

Szerintem is csökkentenetek kéne a hármas programokat. Azt a gyermek úgy is érzi, hogy mind a ketten szeretitek.

Szia!

Szerintem nem baj ha együtt vagytok, de lehet hogy kevesebbet kéne találkozniuk.Minden nap találkoznak?

Ha igen, akkor lehet h pont ezért nem érti meg a dolgot a pici.

Mert ugye minden maradt a régiben (az ő szemszögéből) és nem érti h akkor az apuka miért nem alszik "otthon".

De az is lehet h egyszerűen csak nem akarja elfogadni az új helyzetet.

Én a helyedben lehet h megpróbálnám azt h hétvége apánál hétköznap nálad.Aztán persze találkozhatna vele hétköznap is csak jóval ritkábban.

Mert végül is ha esetleg később találsz párt valószinüleg ő is szeretne majd veletek lenni és akkor úgy is a hétvégi felállásra fogtok átállni, gondolom.

Megpróbálhatnátok ezt egy ilyen átmenettel.

Lehet h jobban megérti a dolgot a manód ha megbeszélitek h jó akkor egyszer a héten apával alszik, de akkor nincs anya és fordítva.

Szia!

A gyerkőc mindent tud, tudja, hogy az apja elköltözött és, hogy amikor tud jönni akkor jön hozzá látogatóba. Amikor mondjuk neki, akkor érti, legalább is azt mondja. Aztán amikor itt az idő, hogy apa menne el, akkor jön azzal, hogy aludjon itt, az apa szobájába (én még mindig a gyerekkel alszom). És egész nap rajtam keresi az apját, hogy hol van. Hazudhatnánk neki, mert az exem most éppen vidéken dolgozik és csak ritkán jön (heti 3-4 nap) és a többi napra elhitethetnénk vele, hogy minden a régi és apa csak dolgozik, de én ezt nem akartam, mert jobb, ha minél hamarabb szembesül a manó a dolgokkal.

Ma épp volt egy nagy cirkusz, azon, hogy az apjának dolga lett volna 17 órától, de a gyerek sírt, hogy maradjon itt ő altassa, és reggel ébressze. Szóval nagyon kétségbe vagyunk esve, mert nem tudjuk, hogy melyik a legjobb a gyereknek. Jó, ha ennyit együtt vagyunk, és tudja és tudatosul benne, hogy apa nem aludhat itt, mert máshol lakik, majd jön legközelebb megint játszani vele, vagy inkább az legyen, hogy hétvégén megy az apjához.

Tudom, hogy exem nagyon szereti a gyerket, és ha van rá mód, hogy egy héten akár minden nap itt legyen, akkor miért ne?

De nem-e éppen ezzel ártunk a gyerkőcnek a legjobban, mert így nincs alkalma hozzászokni az új helyzethez.

Olyan tanácstalan vagyok.

Üdv: Anikó

Jó hírek! Szorítok!:)

Nem kell elsietni, szépen lassan.

Szia Szanka!

Tegnap bent voltam újra az étterembe, de most egy csajjal mentem. oldottabb volt a hangulat, mosolyogtunk hülyültünk, a lánnyal, és persze a szépségem pedig pincérkedett. Néha ő is közbekérdezett, a végén mikor fizettünk volt a pultnál egy borútakról szoló katalógus. Fellapoztam. Benne volt a búsójárásról is egy cikk. Mondom a lánynak meg a szépségnek hogy voltunk idén és tök jó volt. Erre a szépség azt felelte hogy ő is volt, de mikor kisebb volt, azóta nem. Hátt én kaptam az alkalmon és mondtam hogy jövőre ha elmegyünk jöjjön velünk, és azt mondta hogy eljön! Hát igaz hogy nem mostanában lesz, de ennek is örülök. Most jövő héten megint bemegyünk hozzá csütörtökön, és valahogy megpróbálom pödzögetni neki az április 19-én tartandó bálra, hátha eljön.. Tök jó lenne ha igent mondana!

Szia!

Én azt szeretném kérdezni, hogy a gyerkőc tulajdonképp mit tud erről az egészről?Vagyis hogyan értelmezi a helyzetet?

Lehet h csak idő kell neki h megszokja ezt a helyzetet.

Nagyon szépen köszönöm:)

Tulajdonképpen azért osztottam meg veletek, h egy kis erőt és reményt adjon, mert azért vannak rendes pasik is:)

Egyenlőre még nem, még csak 1 hónapja szakítottunk, és az ok is csak annyi, hogy már nem olyan az egész, mint kellene. Elvagyunk egymás mellett, de ez csak vegetálás.

Csak attól tartók, hogy így talán megzavarjuk a gyereket, mert veszekedni soha nem veszekdtünk előtte, hangos szóval.

Hát én nagyon felnézek rád ezért.

Szerintem a gyereknek nem ártasz, ha azt látja, hogy nem veszekedtek, jól érzitek magatokat a közös programok alkalmával.

Nem is gondolkodtaál új kapcsolatban?

Szia Szanka!

Hát ez is elég érdekes, mert elenite rossz volt, mert a exem egy olyan oldalát ismertem meg ami nagyon tetszett, és szerettem volna visszakapni. Most már máshogy vagyok az egésszel, mert tudom, hogy ez csak így ebben a formában működik.

Azt nem tudom, hogy nem ez zavarja-e meg a gyereket, hogy ilyenkor a boldog család képet látja, hétközben meg csak én vagyok vele.

Szia! Olyan jó ilyen történeteket olvasni.

Gratulálok a kis családodhoz!:)

Sziasztok!

Sajnos én is erősítem az egyedülálló anyák táborát. 3 éves kisfiammal maradtam egyedül, de nem teljesen, mert exem nagyon sűrűn jön a gyerekhez és hétvégén nagyon sok közös programunk van. A kérdésem pont erre irányulna, nem tudom, hogy jó-e ez a gyereknek. A viselkedése nagyon megváltozott, azt szeretné, hogy az apja visszaköltözzön, de erre semmi esély. Próbál bennünket összefogni, ha hétvégén együtt megyünk akkor mindkettőnk kezét fogja, holott ilyen korábban soha nem tett. Nagyon kezelhetetlen hisztis lett. Várja, hogy jőjjön az apja, de ha itt van, akkor nem akar vele lenni egy ideig, elbújik előle.

Nem tudom, hogy mi csinálunk-e neki azzal rosszat, hogy közösen programozunk? Azt kellene csinálni, hogy hétvégén vigye el az apja és legyenek csak kettesben, hiszen idővel úgy is ez fog kialakulni?

Ha tudtok adjatok tanácsot.

Üdv: Anikó

Sziasztok!

Az én történetem happy end-el végződik ezért gondoltam h megosztom veletek!

19 évesen lettem terhes, meg akartam tartani.

Úgy tűnt h minden ok, persze aztán kiderült h "anyós pajtás" nem örül neki mert telebeszélte a fia fejét h nem is tőle van a gyerek.Ezt hallgattam kilenc hónapig.

Aztán megszületett a kislányunk és persze egyértelmű lett h ő az apa.Ez nem akadályozta meg abban h másfél hónap után lelépjen egy másik nővel.

Anyósom sosem tudta elfogadni az unokáját sőt szerinte mindenért én vagyok a hibás (azért is h a fia lelépett és azóta sem volt kíváncsi a lányára.Megjegyzem ő sem nagyon kíváncsi az unokájára)

Két évig próbálkoztam felvenni velük a kapcsolatot de mindig kudarcba fulladt.

Pedig nem magamért teszem.

Kb egy éve tart h néha kapok egy e-mailt exsógornőmtől ha küldök neki, és a nagymaminak végre eszébe jutott Vanda szülinapja.Persze csak egy üzenet erejéig, arra már nem futotta h megkérdezze h van ,mekkorát nőtt stb.

Küldtem képeket is, persze nulla reakció.

Ennek ellenére boldog vagyok az új párommal akinek mostmár a felesége is vagyok:)

A lányomat sajátjaként szereti és a szülei is saját unokájukként szeretik:)Nem sokára pedig megszületik a kistestvér akit már Vanda is nagyon vár:)

Bocsi h hosszura sikerdtem.

Kívánom mindenkinek h megtalálja azt a férfit aki méltó társa és apukája lehet a gyermekének:)

Örülök, hogy megtaláltad a párodat és gratulálok a babához. Remélem, hogy az én életemben is megjelenik majd egyszer valaki, mert sajnos most nincs senki!

Jó egészséget, és sok boldogságot kívánok nektek!

Sziasztok!

Én is egy egyedülálló anyuka vagyok. Az én kis történetem is biztosan hasonló sok ezer más nőéhez, de mégis egyedi, mivel velem történt meg és nem mással.

Szóval minden úgy indult mint egy tündérmese. Nagy szerelem, eljegyzés, stb. Aztán kiderült, hogy terhes vagyok. Azt mondta jó, nem baj. Még örült is valahol! Aztán hét hónapos terhes voltam, amikor egyik napról a másikra, lelépet az álítólagos barátnőmmel. Azóta nem láttam. Még a kislányára sem volt kiváncsi.

Mindegy!Még fáj valahol, de kezdem magam túltenni rajta.

Anyagilag elég nehéz, mert mivel a szüleimnél lakom, ami jó, de jobb lenne egy külön élet. Sajnos ők sem gazdagok, de amiben tudnak, támogatnak.

Mivel utolsó éves tanítóképzős hallgató vagyok, munkahelyem nincs, pedig jó lenne.

Hogyan kezdtetek új életet?

Merre indultatok el? Ki segíthet?

Bármi érdekel, és szívesen fogadok minden tanácsot, mert most eléggé kétségbe vagyok esve!

Hozzánk egyszer sem jött el az anyós megnézni a gyereket, sőt a lánya sem ,és az apja is csak egyszer. Naggyon megerőltették magukat. Hát ez egy ilyen család! Egy rém rendes család!!

Egy biztos én egyikhez sem viszem el a gyereket! Ha eljön az idő és a gyerek el akar majd menni megismerni őket hát elmegy, én nem tartom vissza.