Egyedülálló anyák mindennapjai (beszélgetős fórum)

Húú köszi a fogadtatást, de jóó :D

Hát több mint egy éve egyedül nevelem, emrt az apuci ey kicsit link lett és mikor melóját is elveszette piálni kezdett, szóval két esély után amit adtam utolsó alkalommal mondtam arra van az ajtó és másnap elment.Tartásdíjat az elmúlt 3 hóban kb 7 ezer forintot adott, úgyhogy most gondolkodm a bíróság általi előlegezésen hogy hogy legyen.De a nevén van, de nem is nagyon jön magától se úgyhogy annyira nem izgatja hogy van egy lánya.Mondjuk multkor mondtam ha nem fizet ne is jöjjön...aztán anyummal lakom, jól elvagyunk, szegényesen, de boldogan :D

most fogok végezni sulival, hétfőn lesz az írásbel vizsgám:szociológia, társadalom elmélet, informatika, jog, politológia, vállalatok és intézmények...aztán szakdoga védés, meg szóbeli és akkor talán kezdhetek ezzel a szakmával vi, ami amúgy intézményi kommunikátor...

Manó bölcsis, nekm sajna meló nincs, nem találok egyszerűen semmit...amúgy most itthon avgyunk emrt kötőhártya gyulladása van, úgyhogy elvagyunk :D

És ti? mekkora a bébid?Hogy letettek egyedül?De ha elmondod merre van bejegyzésekben elolvasom :D

Szia!

Jajj, de jó, hogy csatlakoztál, fiatalabb vagy mint én, bár én sem vagyok idős, de te egészen fiatal vagy és ennek ellenére sok tapasztalatod lehet, ha mér ilyen nagy a kislányod, aranyos nagyon, megnéztem a fotókat.

Én korábban itt hosszan leírtam, hogy lettem egyedülálló, miért döntöttem e mellett, nálad hogy volt, kicsit mesélj magadról, magatokról.

Nálad az apuka, segít, vagy a nevén van a kislány?

Milyen szakvizsgáid lesznek?

Sziasztok!

Remélem nem baj ha csatlakozom, hátha megtudok ezt-azt ki hogy viseli éli meg az egyedülállóságot :)

23 éves vagyok és egyedül nevelem több mint egy éve a 2 és fél ves lánykámat, aki bölcsis, én meg sajnos nem találok munkát :( Anyukámmal élek és most lesznek a szakvizsgáim...

Hát ennyi rólunk röviden :)

Ti hogy élitek meg a mindennapokat?

Wendy87!

Köszönöm a segítséget!

Közben felmerült bennem néhány kérdés, talán ebben jobban otthon vagytok..

Valahol azt olvastam, hogy egyedülállónak az számít, aki az apa nélkül neveli a gyereket, vagyis, ha lenne új élettársam, attól még egyedülálló anya lennék.. ez hülyeség? Vagy csp szempontból az? Gyerektartást persze akkor is fizetnie kéne az apának.. És ha átmenetileg a szüleimnél élünk, azért még egyedülállóként igényelhetem az emelt csp-t?

Bocs, ha ezek banális dolgoknak tűnnek, de a neten nem nagyon találok ezekre választ.

jaj de jó, aktivitás!!!!!!

Szia Wendy!!!

Lehet, hogy így van, csak nem értem, miért. Miért szégyellik ezt sokan? Én inkább büszke vagyok rá, hogy mertem lépni, és hogy egyedül is jól elboldugolok.

Mondjuk engem sokan valami csodabogárnak tartanak már szerintem az ismerettségi körömben, mert jelenleg úgy vagyok vele, hogy nem is érzem szükségét egy párkapcsolatnak. Úgy értem, meg vagyok elégedve az életemmel, vannak barátaim, szüleim, családom, akikkel a mindennapok történéseit meg tudom osztani, viszont senkinek sem kell elszámolnom az időmmel, stb. Múltkor volt egy elég duva vitám egy fiú ismerősömmel (aki szerintem hajt rám, csak nem tudom miért, amikor már régen is kiderült, hogy nem illünk össze), és mindenáron be akarta nekem magyarázni, hogy kapcsolat nélkül nem lehet teljes életet élni. Kérdem én, miért nem lehet???

jövő hétfőn randi , meglátjuk,

ma voltam a bölcsibe előjegyzésbe vetetni Nádját és 2 egyedülálló anyuka is várakozott, rajtam kívül, sokan vagyunk többen, mint gondolnánk, csak sokan nem vállalják az egyedülállóságukat

Hát igen jobb egy ideig egyedül maradni, semmint beleugrani fejjel felelőtlenül egy újabb kapcsolatba. Bár már régóta (7 éve) egyedül vagyok azért már jó lenne ha lenne a hatáskörömbe egy normális férfi....

Nálatok egy kicsit más a helyzet, és nem csodálom hogy így gondolkodsz a dologról, de ahogy telnek múlnak a hónapok esetleg évek, rájössz hogy azért az egyedüllét hosszú távon nem a legjobb...bár vannak előnyei is...

Szia!

te hogy éled meg, amikor hétvégén boldog családokat látsz ????? mert ma én nagyon rosszul, azt hiszem elég jól kezelem a mi kettecskén éldegélésünket, sok barát és programok, de azért, így irtó nehéz, főleg amikor jön a hétvége....

Szia!

Hát, szerintem menj be a Magyar államkincstárhoz, mert ők az illetékesek ebben az ügyben. Ott elmondják neked hogy működik ez az egész...

Otthagytam a gyerek apját 3 hónapos terhesen, mert ivott. Nem voltunk összeházasodva.Perre vittem a dolgot, úgyhogy jön a folyószámlámra a gyerektartás...

Édesanyámmal és öcsémmel lakom együtt, és van egy autista kisfiam...

Sziasztok!

Végre egy aktív egyedülállós fórum!

3éves fiammal maradtam egyedülálló, az apával nem voltunk házasok, így csak szétköltöztünk. Tudna valaki segíteni, hogy az emelt családi igényléséhez honnan szerezhetnék arról papírt, hogy egyedül nevelem a gyerekünket? Mert ugye válás nem volt.. mivel esküvő sem.

Köszi!

Szia!

Igen leírtam a történetemet korábban,ebben a fórumban de már nem tudom hogy mikor....

Velem bármiről beszélgethetsz! :)

leírtad korábban a történeted?

olyan jó lenne, ha végre egy egyedülálló anyukás vagy akár szülős fórum is aktívabb lenne és többen mernék vállalni, hogy azok., semmi szégyellnivaló nincs benne, csak közben sokan elfelejtik, hogy ez is létezik és rengeteg előnyhöz jutnak pl., a nagycsaládosok, miközben az egyedülálló szülőket szinte semmiben sem támogatják...

de nem csak erről., hanem bármiről jó lenne beszélni....

Sziasztok!

Elöljáróban, én egy 28 éves egyedülálló anyuka vagyok, a várandósságom 4. hónapjától vagyunk kettecskén a babámmal, aki most lesz 3,5 hónapos, csodás, gyönyörű és egyáltalán nem érzem magam rosszul, nehéznek, nehezebb, mint párban.,úgy fogalmaznám meg, hogy 90 %-ban iszonyat boldog vagyok, egy csodás értelme van az életemnek és a mostani kapacitásom meleltt is hiányzik egy hozzám való társ, a férfienergia , ezért marad a 10 %, erre a nem totál teljességre. Egyébként én mára születése után nem sokkal elkezdtem társat keresni, persze még nem találtam meg, de most már eljutottam odáig, hogy újra elmenjek randevúzni, mondjuk hihetetlen nehéz összeegyeztetni, de szerencsésnek mondhatom magam,a barátaim sokat segítenek, de a storynk:

Elég szövevényes, már már szappanopera vagy pszicothriller, de röviden összefoglalva, egy nagyon friss kapcsolat meglepetés babája lett a most 3,5 hónapos pici, elvakult szerelem volt, akkoriban vesztettem el a nagymamámat és hihetetlen éhes voltam a szeretetre, így sétát be az életembe Gábor, a sármos, 12 évvel idősebb, jól öltözött "fogorvos", jó az előre látszott, hogy egy kicsit elvont, bohém, de mivel én is az vagyok, ez még imponált is.

Randevúk sora és minden ilyesmi, lelkesedés, nagymamám temetése után felveti az esküvő gondolatát, majd rá két hétre bejelentem baba érkezését, kitörő örömmel fogadja, terveket szövöget, közös jövőnkről, pl: ha kicsit nagyobb lesz vitorlázni visszük babát és szuper babakocsit hozat neki Düsseldorfból, mert neki megvannak a kapcsolatai...

Ígérgetések sora, majd lassan kezd széthullani a rózsaszín álom, először is elkezdem komolyan venni, hogy Gábor sokat iszik, másrészt rájövök hogy hazudik, hogy nem csinál egész nap semmit, nem fogorvos, és rég nem vitorlázik, felhív egy nő aki állítja, hogy egy éve a Gábor barátnője, majd kiderül van egy másik, aki ótvar ronda és öreg, de van pénze. Tulajdonképpen kitartja Gábort..

És Gábor legjobb barátja, aki mellesleg terhesen fel akart szedni és lesmárolni, közli, hogy csak addig kellettem G.-nak amíg azt hitte van pénzem, vagy hamar az ölembe hullik nagymamám öröksége.( ami sajnos még azóta sem, mert hihetetlen szar most az ingatlan piac). G. hetekre eltűnt, majd megjelent, csapzottan, szétesetten, ígérgetettet, először, sőt másodszor is engedtem neki, bár fenntartásaim voltak, de az volt a fejemben, hogy a gyereknek apa kell....

Újabb eltűnések, követelőzések részéről, részeg telefonok, stb...és magam határoztam el hogy vége, az a nagy döntés akkor következett be, amikor a terhesség 4. hónapjában egy nőgyógyászati műtétet kellett végre hajtani rajtam, nem reagált az akkori sms-emre , de be se jött a kórházba...

Aztán jött a várandósság második fele, 2., 3. trimeszter, egyre nagyobb pocak, újra előkerült, de már nem hittem neki, hívogatott, írogatott, részegen zaklatott, de már hajthatatlan voltam, bár voltam olyan őrült, hogy mindezt csak az eszemmel tettem, legbelül még szerettem, ezért a 6. hónapban utoljára még találkoztam vele, de végre eljött a pont, amikor totál kiábrándultam belőle, pénzt akart kérni, és a 6. hónapban, úgy, hogy előtte 2 hónapon keresztül nem akart foglalkozni velem, úgy gondolta most rám veti magát, ekkor már csak a születendő gyerek miatt fogadtam el a találkozót, ezután már semmit sem hittem el neki, de még mindig zaklatott, hazudozott, hozzám akart költözni, nem engedtem, 2009. dec 10-én írt utoljára egy sms-t, 14-én megszületett Nádja a kislányom, azóta semmi, és én nem hagytam neki, sőt nem is akartam, hogy a nevére vegye, Nádja az én nevemen van, senkitől nem kapok gyerektartást, de bíróságra se kell rohangálnom, s ez a nyugalom,s béke mindennél többet ér!!!

a blogom:

blog: [link]

Azért az iwiw mellett jut másra is időd, ugye?:)

Az elején én is sokat voltam fenn.