Egyedülálló anyák mindennapjai (beszélgetős fórum)

Nem ismerte el az apaságot, még azt sem engedte, hogy a kislány anyakönyvi kivonatába beírják a nevét. Mert ő még fiatal és ne akarjam ezzel töndretenni az életét. Szerintetek ezek után vannak jogai?:)

Tudom, hogy a kislány egyszer kíváncsi lesz rá. Akkor szépen el lesz neki mondva. Nem akarom én pocskondiázni az apját, csak leülünk és megbeszéljük. Aztán ő eldöntheti mit akar. Ha találkozni szeretne vele természetesen segítek neki ebben. De addig nem akarok ezzel foglalkozni, ezen kívül és van bajunk épp elég.

Nagyon jól csinálod.Másképp nem is lehet bánni az ilyennel, és értelmetlen is lenne a dolog.Ez a legjobb amit tehetsz.És nagyon helyesen írtad, a kislány nyugalma a legfontosabb.Mindenféleképpen arra kell törekedni, hogy ha van is nézeteltérés köztetek,azt ő ne lássa ne hallja lehetőleg.Azért okol téged, hogy a saját lelkiismeretét nyugtassa, vagy magát felmentse.De úgy látom te okosabb vagy.:-))

Ezért is tűrtem el én is sokmindent.De azt sem hagyhattam hogy ő lelkileg befolyásolja a lányomat.Mert bizony sokszor a saját céljai elérésére a saját gyerekét használta.

Elhiheted, hogy nem volt könnyű elviselni.,Főleg, hogy a mai napig hatással van az életünkre.Sokszor arra nem volt képes, hogy a kislány gyógyszereit kiváltsa,inkább elvitt az új autóval a gyógyszertárig.De már túlléptem ezen, hiszem hogy előbb utóbb mindenki megkapja amit érdemel.Látod lehet, hogy nehezebb helyzetben vagyok de boldogabb az életem, mint neki.A pénz nem boldogít,azzal nem tudja megosztani a mindennapjai örömét bánatát.

hmmm...adósság

én megkaptam a ház felét tartásdij helyett,ha nem adom el fennt sem tudtam volna tartani...mindegy belementem,az én hibám,de az orrom alá is volt ám dörgölve...

mire kifizettem mindent belőle,igaz ő több részét állta de akkor is...

szóval illetékeznem kelltt,stb,kb havi 5000-6000 ft lebontva a gyerek 18 éves koráig amit kaptam...

de olyan jól hangzik hogy megkaptam a házat....

Szia!

Én is először dacos voltam, de rájöttem, hogy a kicsinek nem ez az érdeke. Engedd meg, hogy meglátogassa, aztán lehet, hogy soha többet nem jelentkezik.

Amúgy egy csomó gusztustalan procedúrát zúdíthat a fejedre, amennyibe elismerte, hogy ő az apa. Sajnos a törvény szerint joga van kapcsolatot tartani és a bíróságot nem érdekli, hogy eddig nem jelentkezett és nem törődött veletek. A jog szerint nem megfelelő magatartást mutat az a szülő aki a másik szülőtől eltiltja a gyereket, így ezzel megkérdőjelezvén, hogy a gyerek a jó szülőnél van-e elhelyezve. Nem vagytok házasok, de gyerekelhelyezést kezdeményezni kell, amíg nincs kimondva a bírósági határozatban, joga van bármikor látni, ill. ha 3 éves elmúlt el is viheti és csak akkor köteles visszaadni, ha már kimondták, kinél van elhelyezve a kicsi.

Ugye milyen undorító dolgok vannak? Azért írtam le neked, mert egy olyan fickóban aki nem törődik a csládjával bármi megfodulhat. Abár tényleg az a legjobb, ha eltűnik, de sajnos a jogai maradnak.

A nagy vitáink igazából megszűntek. Hallom amikor provokálni próbál, hogy mindenről én tehetek, de kedvesen mosolygok és közlöm, jó akkor én tehetek mindenről. Régen frocliztam a dolgokat, de most már nem megyek bele meddő vitába. Ő engem okol, mivel elküldtem mert nem bírtam tovább, ő örült neki, akkor ki viselkedett úgy hogy ez legyen?

A kislány érdeke azt diktálja, hogy nyugalom legyen körülötte, én ezt maximálisan betartom.

Szegénykém, még adósságod is volt? Ilyenkor annyira rosszul esik, legalábbis nekem, hogy próbálok a víz felszínén maradni, a másik meg éli gondtalan életét és még dicsekszik is vele.

Szia!

Hát ez se semmi amit leírtál.Bár nem teljesen értek egyett veled, de valahol megértem.De egyszer a gyerkőc kiváncsi lesz az apukájára is.Tudom, mert a szüleim akkor váltak el mikor egy éves voltam.Az apukám soha nem volt rám kiváncsi,olyannyira hogy nem is ismerem.De eljött az idő amikor meg szerettem volna ismerni.

Hát igen, és lesz még ilyen számtalan eset.Amikor csak magadra számíthatsz.A gyerekek még elég jól alkalmazkodnak.Szép ember lehet ha még téged szól meg mert biztosítani akarod a megélhetéseteket.Az ilyen nem is érdemel gyereket és családot.

Szerencsés vagy, hogy ilyen szüleid vannak.Sokat számít ám.Nekem is rengeteget segített anyu,főleg mikor nem volt munkahelyem.Ráadásul adóság is maradt a nyakamon a válás után, de persze az új kocsiját nekem is az orrom alá dörgölte.

Mára már megtanultam őt figyelmen kívül hagyni, csak a kislány érdekeit nézem.

Már volt egy-két nehéz helyzet. Amikor 40 fokos lázzal rohantam a kicsivel orvoshoz, ő nyugodtan üdülgetett. Amikor márciusban visszajöttem dolgozni, hogy anyagi nehézségeink ne legyenek, szintén üdülgetett. Az eltelt pár hónap alatt sose kérdezte, hogy Esztert nem viseli-e meg az ingázás. Mivel dolgozok hétköznap a Balaton mellett lakunk, picistől, mamástól, hétvégén pedig megyünk haza a papához. Szegény szüleimet jól szédszedtem, de jól viselik:))

Egyébként a kicsinek mára természetes, hogy 2 otthonunk van és sokat utazunk. Gondolhatod ezt a tortúrát, pakolás, utazás, pakolás, 2 háztartás stb.

Az elején megszólt, hogy milyen anya aki a picije mellett dolgozik, én erre válaszoltam milyen apa aki a felesége és a picije mellett csajozik és elhagyja őket? Többet nem bántott ezzel.

Tényleg elég pici még, akkor jobban alkalmazkodik.Persze, hogy anyás hiszen most egy személyben te vagy az anyukája és az apukája is.Sajnos ezt el kell fogadnod, hogy az apja ilyen.Nem könnyű,mert nekem is a szivem szakad meg amikor látom a kislányon,hogy igényli az apukája szeretetét és odafigyelését,annak meg minden más fontosabb.Sajnos nagyon sok gondot és roblémát egyedül kell majd megoldanod, holott egy válás nem azt jelenti hogy utána apukának nincs kötelessége csak jogai.De ez ellen nem tehetsz.A válás után nekem egyáltalán nem hiányolta a kislány az apukáját, de ha a mostani párom nincs itthon őt mindig kérdezgeti.

Tényleg furi nagyszülők.:-))

Szerintem a kislányom még nem fogta fel, amikor az apja elment, hiszen még nem volt egész 7 hónapos. Neki, sajnos, ez lett a természetes. Nagyon aranyos, barátkozós, de anyás. Ami persze az én anyai önző szívemnek nagyon-nagyon jól esik. Ennek ellenére nem örülök annak, hogy az apjának minden és mindenki fontosabb, mint ő.

Nagyszülők is elváltak, de még 14 év távlatából és egy másik kapcsolat mellől (apósnál gyerek is van) is együtt jönnek-mennek, randizgatnak. Valahogy furcsán élnek, gondolom innen a nagyszülői jogok.

Bizony figyelj arra mibe mész bele.Ezzel hasonlóan voltam én is,hogy minnél előbb túl legyünk rajta békességbe.De azért mindent nem szabad hagyni.Elsősorban az apának vannak jogai.Nagyszülői jogok?!?Az a legfontosabb hogy minden papíron legyen feketén fehéren.Én is csak akkor tudtam hatékonyan ráhatni a volt férjemre,mert addig azt hitte neki bármit lehet.Igaz ítélet van, mégis a nagymamát jobban érdekli az unokája.Ő viszi el kéthetente is,mert apukának ugye sosincs ideje.De elengedem a kislányt mert szereti őket és jól érzi magát ott.

Persze, hogy most nem vágysz,és ez így természetes.De el fog jönni az az idő is,és akkor kell okosnak lenned.Most alakítsd ki a kis életeteket a gyerkőccel,érezze a biztonságot.Ez most nagyon fontos neki, hisz az ő élete is megváltozik.

Az ügyvédje (aki a nőjének a kollegája) mára igérte a megállapodás tervezetet. Kíváncsi vagyok mit eszkábáltak össze.

A vasárnapi láthatásnál megtanítottam a kicsimnek, hogy ő az apa. Tündérkém mondta is, de olyan érzéketlen egy apja van, hogy beszólt, már itt volt az ideje, hogy ezt is mondja. Szólni nem szóltam, de valószínűleg csak a külvilágnak mutatja mennyire fontos számára a kislánya, igazi apai érzéseket még nem tapasztaltam nála.

Sziasztok!

2,5 évvel ezelőtt váltam el, és maradtam egyedül, egy 3 éves kislánnyal.Nem volt könnyű hiszen munkám nem volt,de a családom maximálisan mellettem állt és segített.A válás nem volt egyszerű,a volt férjem sokat zaklatott,persze a kislánnyal nem sokat törődik.

De mindezek ellenére megismertem a mostani páromat,aki elfogadott a kislányoomal együtt.Nagyon szeretjük egymást, a lányommal is imádják egymást.A páromnak is van egy kisfia az előző kapcsolatából.Most már szeretnénk közös babát is.

Azértírtam ezt le, hogy akik most egyedül vannak gyermekeikkel ne tartsanak attól hogy egyedül maradnak.Bár nem én vagyok az első aki ilyen helyzetben van, de jobb a több pozitív példa.A kellemetlen válásoknak is vége lesz egyszer.

Sok kitartást kívánok!

Másfél éves kisfiúval maradtam egyedül.Szerencsére sikerült elhelyezni a bölcsiben én pedig el tudtam menni dolgozni.Többnyire anyukámék mentek érte,reggel én vittem munka előtt.Nem volt könnyű,egyik nap oldottuk meg mindíg a következőt,de végül csak kialakult.Apuja rendszeresen vitte,volt hogy hétköznap is.Egyelőre megviselt az egész,első kapcsolatom volt aminek vége lett(10év),nem jutott eszembe sem randizni.Végül telcsis társkeresőn kezdtem el smsezni valakivel,aki nagyon szuperül reagált mikor irtam hogy babóm van.Első találkozásunkkor mindjárt össze is futott a fiammal,így alakult.Túl sok kettesben töltött időnk nem volt,munka után nállam találkoztunk.Összességében

szeptemberber végén apuka elköltözött

februárban találkoztam a kedvesemmel

nyáron bejelentkeztünk a "nagy napra"

esküvő előtti héten derült ki hogy tesó lesz

most van egy 3 és egy 6 éves fiam,mindkettőt nagyon szereti a párom és viszont...

szóval nálunk kedvezően alakult,még ha leírva könnyebbnek és egyszerübbnek tünik is,igaz átélni nem volt az

Sziasztok!

Én is egyedül maradtam az 1 éves picimmel. Az apja elment több, mint 5 hónapja boldog életet élni. Nagyon nehéz lenne, ha nem lennének tündéri szüleim. Mama vigyáz a babára, a papa rendezi az egyéb ügyleteket, nekem pedig sikerült visszamennem dolgozni.

Mivel a pindurival szeretek minden szabadidőmet tölteni, így új kapcsolat nem fér bele. Mi még ráadásul marakodunk is a válással és a láthatással kapcsolatban, ez nem épp dicséretes, legalábbis részemről. Remélem egyszer túlleszünk rajta.

nekem szerencsém van, az anyukám segít és vigyázz rájuk ha programom van , de mivel túl sokszor nem igazán lehet erre rá venni mivel még ő is dolgozik!

Így nálunk a párom és a gyerekek extra rövid idő alatt meg ismerkedtek. 4-5 hetente az apjuknál vannak ilyenkor van 1 egész hétvégénk! Eddig megy...

Sziasztok!

Az időbeosztás szerintem is a legnagyobb kihívás, állandó időhiánnyal küzdök, mert két ember helyett dolgozom, tekintve, hogy apa nélkül maradtunk! Egyébként nem vagyok elkenődve, de azért jó néha hasonló sorsúakkal keresni megoldást a problémákra!

Ti például hogyan szakítotok időt a párotokra? Mikor még csak ismerkedtetek, hogyan oldottátok meg, hogy legyen szabadidő a randira?

szia

Én 4 gyereket nevelek egyedűl, és a kezdeti nehézségek után nagyon jól megvagyunk. azt hittem nekem már soha senkim nem lesz; viszont a párom szerint az egyik legnagyobb erényem a gyerekeim.

a legnehezebb egyedül állóként szerintem az időbeosztás! egyszerüen nem jut mindig mindenre idő

Kedves Lia!

Lehet, hogy most nagyon nehéz, de aki menni akar, az menjen. Talán most még nehéz azt is elképzelned, hogy valaha még te is valakivel boldog lehetsz. De nem fog elkerülni a sorsod.

Aki tud két kicsi gyerekkel türelmesen bánni, az a férfiak kedvence lesz. Kitartást kívánok!

Sziasztok!

Én két kicsi gyermekemet nevelem egyedül, és úgy gondolom, hogy a helyzetemen, illetve a hasonló sorsra jutottak helyzetén sokat segítene, ha megosztanánk egymással a tapasztalatainkat!

Kezdésnek rólam annyit, hogy egy öt és fél éves Kriszt és egy három éves Hannit nevelek egyedül, mert apuci lelépett a gyerektelen alteregommal!