Egyedülálló anya: a gyereket az apja nem fogadja el (beszélgetős fórum)

Szia,

Azért mert a Te tested és arról Te döntessz! Már bocs, de én ha nem akarok gyereket akkor én teszek ellene, hogy ne is legyen! Azért csak a Te felelősséged mert a másik fél az nem Te vagy, nem bízhatsz meg benne 100%-ra . Magadban viszont igen.... Ha meg mégis így alakult és a pasi az elején elhagyott, mert NEM AKAR GYEREKET akkor itt is hibáztál, mert nem lehet ráerőltetni és ezt már az eljén látnod kellett volna és akkor a gyerkőckédnek nem kellene megtapasztalni az elutasítást. Ne haragudj nem bántani akarlak! Hidd el jobb ha békén hagyod és új életet kezdessz a kislányoddal!

Na itt a bibi. Azt írod én szerettem volna babát. Nem azt, hogy mi. Azt nemtudom, hogy elmondtad e neki, hogy te babát szeretnél. Mert ha nem, akkor mégjobban nem értem, hogy miért erőlteted a kapcsolatot a kicsivel.

Én is egyedül nevelem, a közösen akart gyermekünket. Az apja mostanában nem látogatja. Igen, rossz érzés, mikor a gyerkőc játszik, s azt mondja valamire, hogy ez itt anyája, ez itt apája....sokszor el is sírom magam, mert megszakad a szívem érte. De attól neki nem lesz jobb, hogy nagy könyörgések árán eljön az apja hozzá fél órára, és nem tud mit kezdeni vele...ezt a gyerek érzi, így ő sem tud mit kezdeni vele. Én bízom benne, hogy azért előbb-utóbb megtalálom a társam, aki elfogadja a gyerkőcömet, és családban fog felnőni. Mást nem tehetek. Azzal, hogy kesergek, vagy könyörgök, nem megyek semmire. Az ajtó nyitva áll, és ezt Ő is tudja.

Hát értem.

Így alakult de legalább van egy pici lányod:))Ő kárpotól minden rossz dologért.

Szerintem nektek olyan férfi lesz szükségetek aki elfogad majd téged és a gyermeked is biztos van ilyen és a lányod is családban fog felnőni

Mar bocsanat en ezt nem öszintesegnek neveznem, hanem primitivsegnek. Bocsi .. de gy van. En is voltam am valamikor ilyen öszinte. Nagyon nagy hevvel tudtam, kinek hogyan kellene elnie, dolgokat a legjobban csinalnia. Vegülis meg van ennek is a helye az eletben, a kamaszok ilyenek. Mert akkor kell ilyennek lenni. Aztan, aki tovabblep a lelki fejlödes tovabbi szakszaba az nem lesz mar ilyen "öszinte".

Engem legfökepp az valtoztatott meg, hogy kikerültem külföldre. Itt eppenseggel lehet öszinteskedni, de en arra az allaspont jutottam, hogy nem erdemes. Probalok ugy hozzaalni az emberekhez, ahogyan en szeretnem, hogy hozzamalljanak. Igyekszek mindnekit elfogadni es toleralni. Es csodak csodajara az itteniek is nagyon szuperül elfogadtak engem. De ha nagy mellennyel .. nagy ösziten odaallnek mindneki ele, Te figyelj .. en most öszinten a szemedbe mondom ..blablabla .. Csakis azokrol a dolgokrol alkotok velemenyt, amik közvetlenül erintenek engem. Minek terheljem massal magamat?

A masik meg az, hogy amibe nincsen szeretet, együtterzes, megertes, csak eles kritika en azt nem neveznem öszintesegnek. Az bizony csak a primitiv realitas. Es? Nesze semmi, fogd meg jol.

Igy igaz, en szerettem volna babat. Nem is varatott magara sokat .. miutan vedekezes nelkül kezdtünk el együtt lenni, utana következö az elso honapban összejött.

Persze mai fejjel mar maskent csinalnam, egyertelmü. Adott egy helyzet, probaljuk kihozni belöle a legjobbat, oder?

Tudod ez úgy jön le amiket leírtál, hogy Te tisztában voltál azzal , hogy terhes lehetsz de ezzel nem törődtél hisz valószinű szerettél volna babát vagy úgy voltál vele lehet ez az egy alkalomtól nem leszel babás.Ez a 2 lehetőség van szerintem.

Én azért bele gondoltam volna, hogy ha így teszek és babás leszek akkor mi lesz hogyan tovább.Szóval én azért előre is gondoltam volna.

Elhiszem, 15 éve vagyunk együtt, én akkor 16, Ő 26 volt.

Azt hittem nem lesz belőle hosszútávú dolog, hisz még fiatal voltam, azóta van egy 5 éves lányunk, és 4 éves fiúnk. :)

Közben nekem voltam botlásaim, amit Ő elnézett-és bölcsen tette, rájöttem nem sok ilyen pasi van. Nincs már a mai világban egy normális pasi, aki hűséges, családszerető lenne, és tisztel mint nő, szerencsésnek mondhatom magam.

Nem varok megerösitest. Pont ilyen valaszokat is varok, mint a tied.

Most elvitatkozgathatunk az abortus etikajarol. Nem latom ertelmet. Mar nem aktualis a tema.

De talan azert irtam ide, hogy az en gondolataim kicsit letisztuljanak. Ehhez különösen jol jönnek a negativ kcisengesü hsz-k. Köszi

Életke!Én úgy általánosságban írtam,nem konkrétan rád,hogy bizony te így akartad megfogni.Viszont a nem védekeztünk...oké értem én,de mégis ez hol akarás?Én pedig nem tárgyalnék egy percet sem olyan emberrel akit nem érdekel az aki az én cunámon szenvedte ki magát és én könnyezek nevetek vele napont és ápolom mikor beteg.Mit akarsz te ilyen pasitól?Szóval most kőkeményen őszinte leszek hozzád:Azt kapod amit szeretnél.Ha őt akkor őt,csak tudod ha már önzősdit játszol időszerű lenne jól játszanod.Hiszen ha már van egy gyereked úgy érdemes önzőzni,hogy az ő érdekeit nézed és tartod szem előtt.Viszont te itt ebben a történetben jól el játszol és nem tudom kitől várod az erősítést,hogy óhh igen jó úton jársz,nah az jó nagy hazugság.

Javaslom neked közöld az úriemberrel,hogy akkor hívogasson,ha eszébe jut megkérdezni,hogy a gyereke hogy van?Magadat áltatod amúgy ,hiszen átcseszhető,használható voltál eddig is,elnézést a véleményem ez.

Ezzel nem akarlak bántani,csak felnyitni a szemedet,hogy rájöjj amit most csinálsz sehova sem vezet,csak lelkileg csinálod ki magadat,holott van egy lányod akinek szüksége van rád.

Amúgy köszi a választ:Nem kommunikáltatok,tehát a pasi nem akarta a gyereket.

Nem egeszen ertem a kerdes .. "akarta-e az apuka"

Miert egyertelmü az, hogyha minketten tudataban vagytok annak, hogy nem vedekeztek, es az apuka utolag "meggondolja magat" .. akkor a nonek alapertelmezettkent abortuszra kell rohannia? Vagy ha nem teszi, akkor az csakis azt jelenti, hogy csakis ö akarta. NEM. Minketten tadataban voltunk annak, hogy nem vedekeztünk. Egyenlö felelösseg/felelötlenseg.

Ez az egesz szemlelt nem tetszik nekem: "biztos ezzel akarta megfogni a pasit" Nem a Te konkret hozzaszolasodra ertem, de en ebben mindig erzek egy rakat rosszindulatot es karörömöt.

Azt lehet, hogy nem jött at Neked, hogy az apukaval kb egy eve eleg joban vagyok, sokat beszelgetünk. Hetente kb 5 orat telefonon. Igazsag szerint ez kavart fel megint, hogy hozzam akar tartozni, viszont a gyerekhez nem.

Ha brutalra leegyszerüsitjük, akkor most az a helyzet, hogy az apuka erölteti az ö tarsasagat ram, en meg rä a gyereket. Szoval ez most nem a klasszik felallas.

Jelenleg en sem Mo-n elek. De ahol most vagyok sokkal öntudatosabbak az emberek. Ffiak, nök, mint nalunk. Szoval amiota kint vagyok a gyomrom fordul fel attol a mondattol, hogy maradjon csak kussba a kis ribije .. mert biztos a pasit gyerekkel akarta megfogni.