Egyedül várni a kisbabádat... (beszélgetős fórum)
Szia!
Együtt terveztük a babát,csak neki közbejött a volt felesége vagyis visszajött!S Ő azt a nőt választotta!Nem tudom miért,holott azt állította imád minket!!!Fáj,de a gyerekemet kell néznem és erősnek maradni!S talán jobb elöbb mint utóbb!
Szia!
Köszönöm az aggodást!NAgy csalódás volt ez,de a babam mindig velem lesz,s ez a fontos!Szeretem előre elrendezni a dolgokat s ezért nem vagyok kétségbe esve!Nem naygon lesz segítségem,de vannak barátaim akiknek szólhatok,stb!Csak mindig optimistán kell felfogni a dolgokat!
Kedves Wanda8!
Engem hála égnek nem hagytak ott,immár 2 terhességettudhatok magam mögött.Viszont egy barátnőmet ott hagyta a férje,egy másik nőért.Felháboritónak tartom!
Nagyon nehezen viselte a barátnőm.Tudom, könnyű mondani, de próbáld meg:legyél nyugodt.A babára kihat minden, a fejlődésére.Valószinű nem érdemeltétek meg ezt az egyedül maradást.De a babádnak joga van ahhoz, hogy egészségesen és nyugalomban fejlődjön ki.És reménykedj,lehet, hogy visszamegy ha megszületik a baba:)
Szia Wanda,
én is egyedül maratam a pár hónapos kislányommal hét éve. Nem mondom hogy könnyű volt, az is hozzátartozik, hogy részemről nem is volt igazi szerelem...csak a gyerek miatt voltam vele.
Előre nézz, nem leszel egyedül SOHA többé, hiszen ott lesz neked a pici babád. Én is így voltam.
Aztán a párkeresés. Ettől is féltem, pedig bizonyos értelemben még jobb is. A 'férgese' szóba se áll veled a gyerek miatt, az igazi családszerető kedves fiúknak viszont nem akadály egy baba, így hozzád már csak az ilyenek jutnak el. Én megtaláltam a páromat, négy éve együtt vagyunk, a lányom apának szólítja, most várjuk a kisfiunkat. Igazi happy end! Nagyon drukkolok, hogy nálad is így legyen!!! Csak higgy benne!
puszi
Kedves Wanda!
végtelenül sajnálom a helyzetedet. át tudom élni. hasonlóképpen voltam én is a 2. kislányommal. annyi volt a különbség, hogy én a szülést követően költöztem el. nekem ott volt a nagyobbik - 7 éves- lányom. 6 hónapon át néztem minden nap, ahogy az exem készülődik a randevúra - miután rájöttem, hogy barátnője van - . mentem az utcán, és sírtam, hogy mindeki azt hiszi boldog kismama vagyok. egyet biztosan tudok. a kislányom ezt a lelki állapotot biztosan megérezte, és bizony nagyon sokáig kísérte - ha nem kíséri most is - az életét.
borzasztó volt feldolgozni, hogy azért szülök gyereket, hogy csonkacsaládban nőjön fel. egy viszont biztos. sokkal jobb így. az nem embernek nevezhető, aki képes ezt egy kismamával és egy kisbabával megtenni, ez nem áll meg ennyinél. örülj, hogy most lépett ki, mielőtt jobban tönkre tenne Benneteket.
Bízz Magadban! én soha semmi rosszat nem kívántam neki, semmi rosszat nem mondtam róla a gyerekeknek, de már veri az élet. a gyerekek maguk ítélkeznek.
Én sajnálatra méltónak tartom ezeket a lényeket, mert férfinak sem nevezhetőek, hisz a férfiak "fasza gyerekek", ami korántsem egy állapotos nő elhagyását jelenti.
Nem egy vidám helyzet, de egy rossz kapcsolatnál sokszor jobb a semmilyen, ráadásul így lesz lehetőséged egy új kapcsolat kialakítására, még ha nem is lesz olyan egyszerű. Most azért gondolom, a babavárás köti le a figyelmedet, de bármi megtörténhet.
A lényeg, hogy egészségesek legyetek, a többi majd alakul.