Egyedül - ketten... (beszélgetős fórum)

33. hetet töltöttem be, július elejére várom a babát és most felmerült, hogy egyedül maradok, mert úgy érzem a párom nem törödik velem velünk igazán és mindig csak szomorkodok , idekeskedek miatta.

Nemtudom mi a jó döntés, nagyon nagy szükségem van a segítségre, mint fizikailag, mint anyagilag, de a lelki feltöltődés hiányzik a legjobban és ezt nem kapom meg a páromtól, mert bármit is mondok neki, hogy ettől vagy attól sokkal boldogabb lennék, nem figyel rám, csak el van mellettem és nem babusgat, nem kapok tőle semmi jót.

Maradjak inkább egyedül, vagy viseljem el így, olyan nehéz eldönteni.

Sziasztok elvileg holnap már tesomnál alszok nem tudom menni fogg-e nekem 2gyerekel majd

mit tegyek anyaotthon szerintetek jo hely ?

Mert ha megszületik másik baba nem tudok dolgozni csak azt kapom amit a gyerekekre jár

és nem tudnám abböl füzetni a rám esö albérlet részt.

Sziasztok!

Én is hasonlóan vagyok 2008-áprilisba megtudtam hogy babát várok nagyon örültem neki és megtartottam 2009 február 1 én megszületet és még mindig egyedül voltunk rá 3honap mulva meg ismertem egy férfit aki elfogadót kislányomal vele még a mai napon is együtt élek és kiderült hogy babát várok tőle de megtartom a babát de sajnos a kapcsolatunk nem a igazi nagyon megváltozott minden és nem tudom mi lesz ha 2gyerekel egyedül maradok igaz testvérem segítene nekem de akkor is tartok kérlek titeket írjatok

sziasztok

Sziasztok!

Elöljáróban, én egy 28 éves egyedülálló anyuka vagyok, a várandósságom 4. hónapjától vagyunk kettecskén a babámmal, aki most lesz 3,5 hónapos, csodás, gyönyörű és egyáltalán nem érzem magam rosszul, nehéznek, nehezebb, mint párban.,úgy fogalmaznám meg, hogy 90 %-ban iszonyat boldog vagyok, egy csodás értelme van az életemnek és a mostani kapacitásom meleltt is hiányzik egy hozzám való társ, a férfienergia , ezért marad a 10 %, erre a nem totál teljességre. Egyébként én mára születése után nem sokkal elkezdtem társat keresni, persze még nem találtam meg, de most már eljutottam odáig, hogy újra elmenjek randevúzni, mondjuk hihetetlen nehéz összeegyeztetni, de szerencsésnek mondhatom magam,a barátaim sokat segítenek, de a storynk:

Elég szövevényes, már már szappanopera vagy pszicothriller, de röviden összefoglalva, egy nagyon friss kapcsolat meglepetés babája lett a most 4,5 hónapos pici, elvakult szerelem volt, akkoriban vesztettem el a nagymamámat és hihetetlen éhes voltam a szeretetre, így sétát be az életembe Gábor, a sármos, 12 évvel idősebb, jól öltözött "fogorvos", jó az előre látszott, hogy egy kicsit elvont, bohém, de mivel én is az vagyok, ez még imponált is.

Randevúk sora és minden ilyesmi, lelkesedés, nagymamám temetése után felveti az esküvő gondolatát, majd rá két hétre bejelentem baba érkezését, kitörő örömmel fogadja, terveket szövöget, közös jövőnkről, pl: ha kicsit nagyobb lesz vitorlázni visszük babát és szuper babakocsit hozat neki Düsseldorfból, mert neki megvannak a kapcsolatai...

Ígérgetések sora, majd lassan kezd széthullani a rózsaszín álom, először is elkezdem komolyan venni, hogy Gábor sokat iszik, másrészt rájövök hogy hazudik, hogy nem csinál egész nap semmit, nem fogorvos, és rég nem vitorlázik, felhív egy nő aki állítja, hogy egy éve a Gábor barátnője, majd kiderül van egy másik, aki ótvar ronda és öreg, de van pénze. Tulajdonképpen kitartja Gábort..

És Gábor legjobb barátja, aki mellesleg terhesen fel akart szedni és lesmárolni, közli, hogy csak addig kellettem G.-nak amíg azt hitte van pénzem, vagy hamar az ölembe hullik nagymamám öröksége.( ami sajnos még azóta sem, mert hihetetlen szar most az ingatlan piac). G. hetekre eltűnt, majd megjelent, csapzottan, szétesetten, ígérgetettet, először, sőt másodszor is engedtem neki, bár fenntartásaim voltak, de az volt a fejemben, hogy a gyereknek apa kell....

Újabb eltűnések, követelőzések részéről, részeg telefonok, stb...és magam határoztam el hogy vége, az a nagy döntés akkor következett be, amikor a terhesség 4. hónapjában egy nőgyógyászati műtétet kellett végre hajtani rajtam, nem reagált az akkori sms-emre , de be se jött a kórházba...

Aztán jött a várandósság második fele, 2., 3. trimeszter, egyre nagyobb pocak, újra előkerült, de már nem hittem neki, hívogatott, írogatott, részegen zaklatott, de már hajthatatlan voltam, bár voltam olyan őrült, hogy mindezt csak az eszemmel tettem, legbelül még szerettem, ezért a 6. hónapban utoljára még találkoztam vele, de végre eljött a pont, amikor totál kiábrándultam belőle, pénzt akart kérni, és a 6. hónapban, úgy, hogy előtte 2 hónapon keresztül nem akart foglalkozni velem, úgy gondolta most rám veti magát, ekkor már csak a születendő gyerek miatt fogadtam el a találkozót, ezután már semmit sem hittem el neki, de még mindig zaklatott, hazudozott, hozzám akart költözni, nem engedtem, 2009. dec 10-én írt utoljára egy sms-t, 14-én megszületett Nádja a kislányom, azóta semmi, és én nem hagytam neki, sőt nem is akartam, hogy a nevére vegye, Nádja az én nevemen van, senkitől nem kapok gyerektartást, de bíróságra se kell rohangálnom, s ez a nyugalom,s béke mindennél többet ér!!!

a blogom:

blog: [link]

Sziasztok!

Elöljáróban, én egy 28 éves egyedülálló anyuka vagyok, a várandósságom 4. hónapjától vagyunk kettecskén a babámmal, aki most lesz 3,5 hónapos, csodás, gyönyörű és egyáltalán nem érzem magam rosszul, nehéznek, nehezebb, mint párban.,úgy fogalmaznám meg, hogy 90 %-ban iszonyat boldog vagyok, egy csodás értelme van az életemnek és a mostani kapacitásom meleltt is hiányzik egy hozzám való társ, a férfienergia , ezért marad a 10 %, erre a nem totál teljességre. Egyébként én mára születése után nem sokkal elkezdtem társat keresni, persze még nem találtam meg, de most már eljutottam odáig, hogy újra elmenjek randevúzni, mondjuk hihetetlen nehéz összeegyeztetni, de szerencsésnek mondhatom magam,a barátaim sokat segítenek, de a storynk:

Elég szövevényes, már már szappanopera vagy pszicothriller, de röviden összefoglalva, egy nagyon friss kapcsolat meglepetés babája lett a most 3,5 hónapos pici, elvakult szerelem volt, akkoriban vesztettem el a nagymamámat és hihetetlen éhes voltam a szeretetre, így sétát be az életembe Gábor, a sármos, 12 évvel idősebb, jól öltözött "fogorvos", jó az előre látszott, hogy egy kicsit elvont, bohém, de mivel én is az vagyok, ez még imponált is.

Randevúk sora és minden ilyesmi, lelkesedés, nagymamám temetése után felveti az esküvő gondolatát, majd rá két hétre bejelentem baba érkezését, kitörő örömmel fogadja, terveket szövöget, közös jövőnkről, pl: ha kicsit nagyobb lesz vitorlázni visszük babát és szuper babakocsit hozat neki Düsseldorfból, mert neki megvannak a kapcsolatai...

Ígérgetések sora, majd lassan kezd széthullani a rózsaszín álom, először is elkezdem komolyan venni, hogy Gábor sokat iszik, másrészt rájövök hogy hazudik, hogy nem csinál egész nap semmit, nem fogorvos, és rég nem vitorlázik, felhív egy nő aki állítja, hogy egy éve a Gábor barátnője, majd kiderül van egy másik, aki ótvar ronda és öreg, de van pénze. Tulajdonképpen kitartja Gábort..

És Gábor legjobb barátja, aki mellesleg terhesen fel akart szedni és lesmárolni, közli, hogy csak addig kellettem G.-nak amíg azt hitte van pénzem, vagy hamar az ölembe hullik nagymamám öröksége.( ami sajnos még azóta sem, mert hihetetlen szar most az ingatlan piac). G. hetekre eltűnt, majd megjelent, csapzottan, szétesetten, ígérgetettet, először, sőt másodszor is engedtem neki, bár fenntartásaim voltak, de az volt a fejemben, hogy a gyereknek apa kell....

Újabb eltűnések, követelőzések részéről, részeg telefonok, stb...és magam határoztam el hogy vége, az a nagy döntés akkor következett be, amikor a terhesség 4. hónapjában egy nőgyógyászati műtétet kellett végre hajtani rajtam, nem reagált az akkori sms-emre , de be se jött a kórházba...

Aztán jött a várandósság második fele, 2., 3. trimeszter, egyre nagyobb pocak, újra előkerült, de már nem hittem neki, hívogatott, írogatott, részegen zaklatott, de már hajthatatlan voltam, bár voltam olyan őrült, hogy mindezt csak az eszemmel tettem, legbelül még szerettem, ezért a 6. hónapban utoljára még találkoztam vele, de végre eljött a pont, amikor totál kiábrándultam belőle, pénzt akart kérni, és a 6. hónapban, úgy, hogy előtte 2 hónapon keresztül nem akart foglalkozni velem, úgy gondolta most rám veti magát, ekkor már csak a születendő gyerek miatt fogadtam el a találkozót, ezután már semmit sem hittem el neki, de még mindig zaklatott, hazudozott, hozzám akart költözni, nem engedtem, 2009. dec 10-én írt utoljára egy sms-t, 14-én megszületett Nádja a kislányom, azóta semmi, és én nem hagytam neki, sőt nem is akartam, hogy a nevére vegye, Nádja az én nevemen van, senkitől nem kapok gyerektartást, de bíróságra se kell rohangálnom, s ez a nyugalom,s béke mindennél többet ér!!!

a blogom:

blog: [link]

Szia Pici04!

Mi újság veletek? hogy teltek az Ünnepek?

Mindenkinek Boldog,bekes Karacsonyt kivanok en is!

Es persze hiszem ,hogy mi is megbirkozunk az uj helyzettel.

Így van,a legnagyobb kincset adták meg nekünk,nem is tudják valójában,hiszen kimaradtak,kimaradnak mindenből,hogy mekkora de mekkora vesztesek:)

Kitartást,erőt és sok boldogságot minden anyának és persze apának is,aki egyedül neveli a gyermekét vagy gyermekeit!!

Boldog,békés karácsonyt Mindenkinek!

kedves Attila!

nem hiszem, hogy bárki megvetne azért, mert visszavárod azt, akit egykor szerettél, aki gyerekeket szült Neked, aki nagyon jó anya volt. ...de tudnál-e bízni is benne ezek után?

a ."...mégiscsak a gyerekei anyja ..." nem oldozza föl az alól, amit tett. Nem lehet, hogy csak "nem mersz" új kapcsolatot kialakítani, hiszen a régi már "bevált", őt már ismered?

Sziasztok.Gondoltam,nekem is itt a helyem ..

7 hónapos terhesen hagyott el a vőlegényem egy fiatal,csinos lányért...

Azóta nem láttuk és ennek már 3,5 éve...

"Volt egy lány. Élt, nevetett?de legalább tudta, hogyan kell szeretni. Ám, mikor az ember azt hiszi, hogy talált valakit - akinek szemébe nézve rögtön tudni vélte - hogy őt neki szánták - akkor ugyanúgy, él, nevet, szeret. Majd csalódik. Ez történt velem is. Mindig van egy személy, aki nem számít, hogy mit tesz, vagy mit mondd, és nem számít hányszor okoz neked fájdalmat -nem tudod "nem szeretni", hiszen annyira sokat jelent neked - akkor is, ha nem érdemli meg. Szerettem. Aztán, kilépett az életemből és azt hitte, gyengébb leszek nélküle, de csak erősebb lettem."

Nem is hiányzik,sosem bíznék benne újra.A másik,hogy mikor kiderült egy pillanat alatt kiábrándultam belőlle örökre és végérvényesen.Most boldog vagyok és van egy csodaszép gyerekem,akiért ma is bármit megtennék és bármikor újra úgyan így sírás nélkül,mosolyogva csinálnám végig minden együtt töltött percet,mégha kettesben is,mert Ő a legfontosabb és legszebb dolog az életemben:)

"mert tényleg nem tudom felfogni, hogy egy anya miért hagyja el a gyerekeit. "

Én azt sem tudom megérteni ha egy Apa teszi ugyanezt...

Szia!

Mindig ledöbbenek, ha ilyesmiről hallok, ezért kérdezlek: egy ilyen nő "előtte" hogyan bánik a gyerekeivel? Igazi anyjuk volt -e valaha, vagy inkább Te foglalkoztál velük mindig is többet? Miért kellett neki a 3 gyerek? Kíváncsi lennék a válaszodra, mert tényleg nem tudom felfogni, hogy egy anya miért hagyja el a gyerekeit.

A gyógyszer akkor nem 100%-os, ha elfelejted bevenni, vagy ha erős hasmenésed van, vagy ha más gyógyszert szedsz mellette, ami üti a hatását. Aki ilyen tényezők fennállása esetén másképp is védekezik, az tényleg védekezik:-)

De itt igazából nem erről a pár ezredszázalékról van szó, hanem azokról a lányokról, akik úgy esnek szándékosan teherbe, hogy előzetesen ezt nem beszélik meg a párjukkal. "Rendes" fiúk esetén ilyenkor születik egy szép család, azon pasik, akik nem szeretik, ha a hátuk mögött döntenek, vagy egyszerűen még nem érettek az apaszerepre, pedig lelépnek. Ez szerintem természetes reakció, utólag kár siránkozni rajta.