Egyedül 2 éves kisfiammal (beszélgetős fórum)

Semmi köze a "kitevésnek" a bejelentett lakhelyhez.

Itt nem bérleti szerződésről beszélünk, a f.i szívességből lakik ott.

Nincs ilyen.

Annyi viszont van, hogy a bérlőnek sokkal több joga van, mint a bérbeadónak, illetve, ha kilakoltatási moratórium van akkor nem lehet a bérlőt kitenni.

Ha az a bejelentett lakhelye, qrvara nem lehet kitenni. Főleg nem télen.

Én tettem ki be nem jelentett alberlotarsat, aki szétverte a berendezést rendőri segítséggel.

Volt, hogy kizárt más, és én nem voltam bejelentve, rendőr mellettem, de nem tehetett semmit.

Volt berlotars, aki meglopott, és a ketszekrenyes haverom nyitott ajtót, hogy "ugye csak a maradék cuccodert jöttél, mert a zárat lecseréltük", és nem jött vissza.

A hivatalos út mindig hosszú, és szerintem érthető, hogy a bérlőt védi.

De igen, vannak túlzások. M.o.-on nagyon nincsenek átmeneti helyek, anyaotthonok. Az államnak kell gondoskodni a gyerekekről. Szerintem érthető miért nem lehet őket egyszerűen kitenni.

De ebben a sztoriban az a borzalmas, hogy "takarodj el A gyerekkel". Jó, hogy tudnak hova menni, de nem az lenne a normális, hogy ahová mész, találj melót, aztán költöztök? Mert az az ÉN gyerekem.

Természetesen, az unoka megnehezíti, de emiatt nem kényszeríthetjük a gyerekünket egy rossz kapcsolatba. Tudom, ez hülyén hangzik, hiszen az unokám is az enyém...

Van sok hétvégi szülő, illetve olyat is lehet, hogy az elköltöző nem viszi a gyereket/unokát.

Szerintem egy 110 km-re lévő tesó is tesó. Az enyém, ha ezer km-re lenne, akkor is tárt karokkal várna, de engem épp így a többi rokonom is. Számomra evidens, hogy ha baj van, akkor a család támogat.

Fi-nél azt gondolom, hogy őt is támogatja majd a tesója, ha csak azzal, hogy ott lakhat nála amíg külön tud költözni, már jó. A többit majd megoldja.

Hát ha az egyetlen lehetősége van a 110 km-re lévő tesója, akinél nem tudjuk mennyire evidens, hogy tárt karokkal várják őket, akkor azért nehéz rögtön menni...

Én is úgy gondolom, hogy a fiam lakásából (ami tulajdonképpen a mienk) a lány menne, de egész más a helyzet, ha ott az unokám is. Akkor azért nem elvárható, hogy csapot-papot hátrahagyva azonnal menjen...

Az a helyes, ha mielőbb elköltözik FI ettől az élettárstól. Elképzelem, milyen lehet a hangulat otthon, és ezt a gyerekük is érzi.

Az ilyen helyzet nekem mindig szomorú, mikor gyereket is érint. Más eset az, ha csak két ember megy szét. Nem arra gondoltam, hogy maradjanak együtt, és az lenne jó a gyereknek. Ebben az esetben én sem akarnék ezzel a pasival maradni.

FI azt írta, hogy január 10-én szakított vele és megkérte, hogy költözzön el.

Nem azt írta, hogy holnap vagy még ma, hanem azt, hogy költözzön el.

21-e van. Ez 10 napja történt. Úgy tűnik, hogy FI-nek van hová mennie, így jár a legjobban.

Ha a gyerek apja nem kíváncsi a gyerekére, nem akar velük lenni, akkor mielőbb érdemes lépni.

Nem az utcára kerül.

Én FI helyében azon nyomban eljöttem volna onnan és majd visszamentem volna a cuccaimért.

A pici is jobban jár, ha nem egy ilyen apával nő fel, így nem értem a szomorúságot.

Lehet, hogy nem világosan fogalmaztam. Persze, az marad ott, akié a lakás !

De nem ilyen embertelen módon kell elküldeni ! Leülni, megbeszélni, hogy vége, és az elköltözést is úgy megoldani, ahogy tulaj elvárná, hogy vele bánjon a (volt) párja, ha ő kerülne ilyen helyzetbe. A legszomorúbb, hogy egy pici gyerek is van a történetben.

Szerintem nem lesz semmi gond.

Más is nevel egyedül gyereket.

Az én barátnőm is egyedül csinálta végig a terhességet is és a gyerek felnevelését is. felnőtt már a gyereke és sosem nélkülöztek.

2 évesen ment bölcsibe, anyu dolgozni.

Hát nem tudom....

Ha a fiamnak lesz egy társa és már nem jó a kapcsolat, akkor bizony a nőnek kell mennie a lakásból, mert az a fiamé.

Jogsegélyt ki ne hagyd.A gyerek kérdését minnél előbb hivatolos keretek közé tenni,hogy később a dolgok tisztábbak legyenek és neki is gondoskodnia kell a közös gyermeketekről.

Sajnos ezek szerint tőle nem várhatsz semmit.

Leírnád, idéznéd, hol írtam ilyet?? Vagy szándékosan forgatod ki a mondataimat?

Ha igen, akkor további jó szórakozást!!!

Te jóóóóóóég. Te teljesen félreértesz, egycsónakban evezünk, a saját lakását védem mindenkinek. A törvény az, aki másképpen gondolja.

Egyébként, ha egy felnőtt férfi gyereket tud csinálni, nem védekezik, akkor neki és az anyának egyformán kötelessége a gyerekükről gondoskodni.

Felelőtlenségből ne a gyerek szívja már meg, hogy netán intézetbe kerül.

Én pontosan ilyenben voltam. 5 évig udvarolt nekem, 2,5 évig voltam a felesége, 22 hónapos volt a fiam mikor elhagyott egyik munkatársamért. Albérletben laktunk. Én haza tudtam költözni fiammal anyámékhoz, de attól kezdve egy pokol volt az életem. Anyámnak nagy természete volt, rámentek az idegeim, nem sorom a bajokat. A lényeg az volt hogy nem kellett a szállásért fizetni mert nem is tudtam volna.

Felneveltem, te is felfogod! Sok erőt kívánok hozzá. Az nagyon kell.

Milyen igazságérzet?

Gondold el!

Van egy lakásod, amiért te, a szüleid évekig dolgoztatok, hogy meglegyen. Megismerkedsz valakivel, összeköltözök, gyereketek születik.

Majd a kapcsolat befuccsol.

Ezek után hagyd ott a gyerekedet, mert a párod neveli tovább, és még mondj le a lakásodról is.

Ez a nagy igazságérzet?

Nem kaptam fel a vizet, mivel nem vagyok érintett.

A valóság és az igazságérzet sokszor nem fedi le azt, amit a jog előír.