Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Hobbi & Otthon témák » Egy rozsdafarkú család élete cikk

Egy rozsdafarkú család élete

Minden évben legalább egyszer fészket rak az erkélyünk gerendájára egy rozsdafarkú pár. Eddig igazából nem sokat láttunk belőlük, csak annyit, hogy jön-megy a madárpár, aztán idővel csicsergés hallatszik a fészekből, ami napról napra hangosabb.

Már tavaly is gondolkodtunk, hogy valahogy meg kellene lesni őket, de akkor elmaradt. Idén kora tavasszal viszont tettünk fel egy kamerát a gerendára, így a fészekrakástól kezdve sikerült "kukkolni" a madarakat.

Egy rozsdafarkú család élete 1.Egy rozsdafarkú család élete 2.Egy rozsdafarkú család élete 3.Még 6 kép


Május 24-én vettem észre először mozgolódást. Megkezdődött a fészekrakás, amit a tojó végzett. A hímet nem is nagyon láttuk - annyira, hogy sokáig azt hittük, valami baja esett. Aztán egyszer csak előkerült ő is. :)


Szorgalmasan dolgozott a kismadár, másnapra sokkal nagyobb lett a fészek. Aranyos volt, amikor megjelent a csőrében egy-egy szál valamivel (meg nem mondom, mik ezek: fűszál, kis gallyak?) letette, majd "kipróbálta" a fészket, tényleg fészkelődött, evickélt benne szárnyait kiterjesztve :)



A tojásrakásról sokat nem tudok, mivel nem láttam bele a fészekbe. A tojó elég sokat volt távol eleinte a fészektől, aztán egyszer csak szinte folyton rajta ült.


Június 14-től egyre sűrűbben láttam a hímet a fészeknél. Aztán már egyértelműen látszott, hogy hordják az ételt, tehát kikeltek már a kicsik. Annyi látszott, hogy a szülők csőrükben a falatokkal jöttek, a fészek fölé hajolnak és egyszer csak eltűnik a kaja. :)


Pár nap elteltével már egyre többször lehetett látni a fiókákat akkor is, ha éppen egyik madár sem volt velük. Kis virgoncok voltak, izegtek-mocorogtak a fészekben. Érdekes volt, hogy a szemük még nem nyílt ki, viszont a csőrük folyamatosan nyitva volt. :)



Kiderült, hogy öten vannak. Már a hangjukat is lehetett hallani, amikor megérkezett valamelyik szülő. Egyik napról a másikra láthatóan nőttek és egyre aktívabbak voltak.



Június 23-án meglepődve láttam, hogy hirtelen milyen nagyot nőttek a fiókák. Lassan alig fértek el a fészekben. Egyre jobban érdekelte őket a szűkebb környezetük, most már tollászkodtak, némelyik a szárnyát is emelgette. Kezdett igazi madár formájuk lenni. :)



Másnap szinte egyfolytában szöszmötöltek valamivel: vagy vakaróztak, vagy a szárnyukat terjesztették ki, sőt, volt amelyik egyenesen ráterpeszkedett a tesójára. Amikor valamelyik szülő megjelent, attól féltem, kiesnek a fészekből, annyira beindultak. Viszont azt vettem észre, mintha a szülők már hívogatnák őket kifelé. Sokszor volt, hogy csak jöttek és nem hoztak kaját. Felszálltak, aztán rögtön szálltak is le, vagy felszálltak, kicsit maradtak a fiókákkal és szálltak le. Már messziről lehet hallani a hangjukat, amikor jönnek, azelőtt ilyen nem volt. Szóval készülődtek a kirepülésre. :(


Már rengeteget "bohóckodtak" a fiókák. Az egyik olyan volt, mint egy hiperaktív kisgyerek: folyton izgett-mozgott, nem hagyta a többit pihenni, állandóan tollászkodnia, vagy vakaróznia kellett. Volt, hogy ráfeküdt a társaira, a másik úgy mászott ki alóla. :) Jókat lehetett mosolyogni rajtuk.

Arra azonban nagyon ügyeltek, ne hogy kipottyanjanak a fészekből. Még el sem tudták képzelni, hogy van élet a fészken kívül is. :)

Amikor kapták a kaját, annyira kihajoltak csiripelés közben, hogy attól féltem, kiesnek, de ügyesen visszaegyensúlyozzák magukat, akár a szárnyukkal is. A szárnyukat amúgyis egyre sűrűbb próbálgatják.



Öt hét telt el a tojásrakás óta. Már kezdtek a környezetre is figyelni, ha valami nagyobb zajt hallottak, esetleg autó hangját, arra egyértelműen felfigyeltek. Lefelé is lestek és amikor meglátták valamelyik szülőt, lelkesen elkezdtek csivitelni.


Június 27-én tűnt fel, hogy nem látom a tojót, mindig csak a hím hozza az ennivalót. Visszanéztem a videókat és sajnos kiderült, hogy már négy napja nem járt a fészeknél. Annyira sajnáltam az egész családot! A tojót, hogy meghalt, a hímet, hogy rámaradt 5 fióka - és a kicsiket, hogy félárvák.

Annyira becsülöm a hímet, hogy egyedül is képes volt felnevelni a kicsiket! Olyan szorgalmasan hordta nekik a kaját. De milyen fárasztó lehet egyedül ennyi fiókát ellátni!


Már 15-16 naposak lehettek a kicsik, ideje lett volna kirepülniük, de valahogy nem fűlt hozzá a "foguk" :) Rengeteget csapkodtak a szárnyukkal, alig fértek el a fészekben. Egyfolytában izegtek-mozogtak, volt hogy egyik véletlenül kilökte a másikat a fészek szélére, de az ügyesen egyensúlyozva visszamászott :)


Június 29-én sok minden történt a fiókákkal. Rájöttek, hogy nem csak a fészekből áll a világ, ráadásul van egy nagyon érdekes dolog nem messze a fészektől, amit jó közelről meg kell nézni. Néha úgy tűnt, azon versenyeznek, melyikük tud közelebb kerülni a kamerához, sőt volt amelyik el is ment mellette és ki tudja, merre járt, hogy aztán visszafuthasson a fészekbe a társaihoz.



Kis bohócok voltak, sokat nevettünk rajtuk - családi mozizás volt. Későig hordta nekik a kaját az apjuk, szerintem ő is arra számított, hogy másnap reggel kirepülnek. Azon izgultam, csak nehogy vihar legyen.



Július 1.: Az utolsó nap.

Kirepült mind az 5 picurka, kicsi madár.

Reggel 8-kor kezdtem el figyelni őket, akkor már csak 4 fióka volt a fészekben. Nem sokkal 8 után repült ki a következő, a harmadik valamivel később, őt nem láttam. Valószínűleg a kamera mögé szökdécselt és onnan repült le.

Az utolsó két fióka még viszonylag sokáig maradt. Aludtak egyet, néha kaptak egy kis kaját az apjuktól, aztán összeszedték magukat és ugrándoztak a fészek körül, amíg az utolsó előtti ki nem repült.

Az utolsó elég kétségbeesettnek látszott, amikor egyedül maradt. Riadtan ugrált le a fészekről meg vissza, majd egyszer csak megnyugodott és pihent egyet. Neki még apukája hozott pár falatot és folyton biztatta, hogy kövesse a tesóit, míg végül ő is rászánta magát és kirepült.

Volt amelyik kismadár először az erkély korlátjára repült, őt bentről meg tudtuk figyelni. A valóságban sokkal kisebb, mint a kamerán láttuk, olyan kis ici-pici aprócska. A korlátról lerepült az erkély betonjára, majd vissza a korlátra és onnan repült valamerre - azt nem láttuk.

Nem sokkal fél 12 előtt repült ki az utolsó. Szomorú volt utána az üres fészket látni, ahol két hétig a piciket figyelhettem.



Szerencsére sosem fogom megtudni, hogy az ötből hány maradt életben, de nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy több mint két hétig nyomon követhettem őket.

A hímet nagyon becsülöm és csodálom, hogy egyedül nevelte fel a kicsiket és ennyire lelkiismeretes szülő. Azt hiszem, sok ember példát vehetne róla.




Írta: Csicsi25, 2018. július 13. 09:35
Fórumozz a témáról: Egy rozsdafarkú család élete fórum (eddig 17 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook