Egy naiv, jóhiszemű ember hogyan tud életben maradni ezen a világon? (beszélgetős fórum)

"Egy öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

– Milyenek itt az emberek? – tudakolta.

– Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.

– Athéni vagyok.

– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.

– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját…

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Ő is megkérdezte a öreg bölcset:

– Milyen emberek élnek itt?

Az öreg bölcs neki is feltette a kérdést:

– És felétek milyen emberek élnek?

– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.

– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál."

Te mindig csak kérdezel? Kis kíváncsiság.

Inkább mesélj!( Pl: Andersen mesék és

hasonlók:))

Meg kell tanulni időt hagyni magadnak, hogy előbb valamennyire kiismerd a másikat. Utána lehet eldönteni, hogy melyik polcra teszed magadban az illetőt: barát, ellenség, meg ezek árnyalatai, stb.

Nem szabad rögtön a privát szférádba engedni senkit, sem elvárásokat támasztani felé, akár annyit sem, hogy ő jóember.

Sok a kétszínű, hamis ember aki magát igaznak vallja és mind fel lenne háborodva, ha szembesítenék a valósággal.

SZERETET ereje. Egy vadidegent nem lehet szeretni az ki kell alakuljon barátsággal, rokonsággal, vonzalommal. Az meg, hogy valaki naiv nem jó. A szeretetet ki kell érdemelni.

Nyalizással: nem mindenkinél jön be, nálam speciel nem, mert tudom, hogy álca !