Egy kis lelki élet mikor semmi nem jön össze. (beszélgetős fórum)

köszi.

Csak így tovább!

mára már egész jó kedvem lett.a párom is velem volt éjszaka igaz reggel hamar indultunk mert sok volt a dolgunk.most megint csak egyedűl vagyok de kezdem színesebben látni a világot.köszönöm ezt a sok bíztatást amit kaptam nagyon jó volt

Örülök, hogy jobban vagy. Én sajnos úgy működök, hogy egyik nap tök boldog vagyok, aztán valami apróság nagyon elrontja a kedvem. Tudom, hogy párom sem tökéletes, de sajnos nagyon megnehezítem az életem.:(

ez elképzelhető végül is igaz hogy ki hogy fogja fel a dolgokat.ezek szerint nekünk a nehezebb része maradt.vagy csak tul komplikáljuk az egészet.így a nap vége fele már kezd egy kicsit jobb kedvem lenni de még most se az igai.köszi hogy így elirogattunk.

Nem hiszem, hogy több rossz dolgon mentem volna át, mint mások, talán csak nehezebben élem meg a problémáimat.

akkor te is át mentél egy pár dolgon ilyen fiatalon én 27 vagyok

24vagyok.

Marjann meg kérdezhetem hány éves vagy?jo veled "beszélgetni" sok okos dolgot írsz.egy kicsit kezdem színesebben látni a világot.remélem még fogsz jelentkezni

szokott persze de én ugy érzem hogy én többet.pont az a baj hogy már élt együtt nővel egyszer 9 évet a másodikkal meg talán 4 et.és ebből a két kapcsolatábol meg csak rossz véleményei vannak.mert mind a 2 szer őt csalták meg.és így neekem nagyon nehéz bizonyitanom hogy én nem ilyen vagyok.pedig láthatja hogy mindent megteszek érte.és mind e melett még egy a munka helyünk is .így azt is láthatja hogy ott is ugy viselkedek mint szoktam amugy is.

hát én már ajánlottam neki hogy költözzünk össze,de ő hallani se akar róla.lehet hogy korai volt.de ugy gondoltam hogy korban eléggé érettek vagyunk hozzá.és az hogy két laki életet élünk én attol a falnak tudok menni.így napi szinten kb 1 orát buszozok ha látni akarom.

Mi 5 hónapja élünk együtt (több, mint 2 éve vagyunk együtt), de az együttlét csak jobban kihozta a kombinációs hajlamaimat.

ilyenkor probáljon meg az ember normálisan gondolkozni.csak nem megy.most fogunk majd menni nyaralni egy hétre.ami azt jelenti hogy egész héten egymással kelünk és fekszünk,remélem ez egy proba lesz mind a kettőnk számára,hogy valójában hogy is birjuk a másikat.mert még ennyi időt nem töltöttünk együtt egy huzamba.

Ez a bebeszélősdi ismerős! Nekem sajnos volt egy rossz tapasztalatom pasi-ügyben, azóta nem tudok hinni sem annak, amit mond (mert mi van, ha csak azért mondja, hogy ne bántson meg), sem annak, amit tesz (mert a jó dolgok fel sem tűnnek, csak a rosszak, amiket ugye simán félremagyarázok). Nehéz így, és nem tudom, hogy lehetne változtatni.

probáltam már de nem igazán lehet csak azt kapom hogy én mindent be beszélek magamnak és hogy túl sokat akarok.pedig szerintem nem csak normális boldog életet.valakihez tartozni ,szeretni valakit aki ezt viszonozza és a körülményekhez képest bokdogan élni.szerintem ez nem nagy kérés.

fel a fejjel a te problémáid melett az enyémek eltörpülnek de örülök hogy ezt a témát feldobtam és már most több embert ismertem meg.remélem még fognak mások is írni.

ez igaz,de ebbe a világba a nagy hajtásba nem csoda hogy tönkre megy az egészségünk mert mindennel foglalkozunk csak azzal nem.

Mindenkinek köszönöm a bíztatást:)))))

neked egyedül azt tudom javasolni,hogy ülj le a barátoddal és beszéljétek meg a dolgokat,lehet,hogy nincs semmi baj köztetek,veletek,csak te is próbálod kivédeni a kivédhetetlent mielőtt még megtörténne.De tudod ,ha vki vmin sokat gondolkozik,azt végül bebeszéli magának ,mégha nem is úgy van.(Saját bőrömön tapasztaltam.)

Minden jót kivánok nektek,főleg jó egészséget az egész családnak.Ilyenkor tudja meg az ember ,hogy igenis a legfontosab az egészség az életben.

ezt nem csodálom.és minden tiszteletem a tied,hogy így helyt tudsz állni mindenben.kitartás

Köszi, remélem így lesz.

Hát igen, sokat nem szoktunk agyalni, de azért néha elönt a pánik.

nagyon sajnálom ami veled történt.kívánom hogy a második gyerkőcöddel minden rendben legyen,és hogy a nagyobbik is gyógyuljon meg teljesen.

nekem sok minden nem adatott meg.én 18 éves korom ota a saját magam ura vagyok probálok magamnak mindent megteremteni.kisebb nagyobb sikerrel.már a hátam mögött tudhatok egy 7éves kapcsolatot amit utolag tanuló időnek tudok csak felfogni mert sokjó nem sült ki belőle.most pedig van egy 8 hónapos kapcsolatom de ott meg olyan mintha megállt volna az idő.az elején minden nagyon jol ment néha meg most ugy érzem mintha teher lennék a csávónak szóval nem tudom hogy mit tegyek.de meg beszélek vele akkor azt mondja hogy minde nagyon jo és szép.

És az is sokszor eszembe jut, hogy a kétéves nagyfiammal a strandra kellene járnunk, nem pedig a kórházba és azért ez kicsit elszomorít és szoktam irigységet érezni azok iránt akik normálisan élnek.

Sziasztok, az első gyerekeünk rákos beteg, jelenleg jól van és bízunk benne, hogy teljesen meggyógyul. A gyógyszerei mellékhatásai miatt nagyon sok problémánk van. Terhes vagyok a másodikkal és a 33. héten elindult a szülés, amit visszatartottak, és most pihennem kell, nem emelhetem fel a kisfiamat stb. és tettegek, hogy a nyitot méhszáj miatt nehogy fertőzést kapjon a babám. Egy kicsit csalódott vagyok, mert azt gondoltam, hogy a sok rossz után ezzel a terheséggel minden rendben lesz. Alapvetően boldog vagyok és elégedett a sorsommal, de mostanában néha elbizonytalanodom, hogy ez tényleg így van-e vagy csak védekező mechanizmusból magamra erőltetett álarc.

Mi a férjemmel 7 éve próbálunk egyről a kettőre jutni.Megy is csak annyira lassan,mintha megállt volna velünk az idő.A gyerek már összejött és lassan meglesz a többi is.Úgy gondolom akinek egyből megadatik minden annak nincs miért hajtani,élni .