Egy gyerek miatt töröltek egy repülőjáratot

Ismét egy olyan abszurd eset borzolta a kedélyeket a világban, amelyen az ember csak a fejét tudja fogni. A Victoria nemzetközi repülőtéren egyszerűen törölni kellett a Porter Airlines Torontóba tartó járatát egyetlen utas miatt. Történt ugyanis, hogy egy kisgyerek makacsul megtagadta, hogy leüljön a helyére és becsatoljon a biztonsági övét. Mivel a gép személyzete a szabályok szerint semmilyen kockázatot nem vállalhatott és a szülők se bírtak el a gyerekkel, ezért a gép végül nem szállt fel.

Az összes utas "megszívta". Arra kényszerültek, hogy órákat várakozzanak, átszervezzék az útjukat csupán azért, mert egyetlen gyerek nem volt hajlandó együttműködni. Az eset tökéletesen rávilágít arra, ahová az utóbbi évtizedekben eljutottunk. A mai szülők egy része ugyanis mindent az úgynevezett szabad nevelésnek rendel alá. Azt hisszük, hogy ha soha nem mondunk nemet és minden áron elkerüljük a gyerekeink könnyeit vagy dührohamait, akkor jobb szülők vagyunk...

A valóság azonban az, hogy ezzel a túlzott engedékenységgel éppen a saját gyerekeinknek ártunk a legtöbbet. Hogyan jutottunk oda, hogy egy gyerek irányítja a felnőtteket és az egész környezete aszerint ugrál, ahogy ő fütyül?

A válasz a szülői határozottság hiányában keresendő, abban a félelemben, hogy a gyerek esetleg rossz kedvű lesz, ha nem az történik, amit ő akar. Pedig a szabályok betartása, a korlátok és a nem-ek elfogadása nem börtön, hanem egy olyan védőháló, amelyre a gyerekeknek óriási szükségük van ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat a világban.

Amikor elvesszük a következetességet a nevelésből, a gyerekek hirtelen egy olyan hatalmas és ijesztő felelősség súlya alatt találják magukat, amit képtelenek kezelni. Egy repülőgép fedélzetén nem az a kérdés, hogy a gyereknek éppen van-e kedve becsatolni az övét, hanem az, hogy a fizika törvényei és a biztonsági előírások mindenkire érvényesek. Ha ezt otthon soha nem tanulták meg, ha soha nem tapasztalták meg, hogy vannak helyzetek, amikor nincs alku, akkor a repülőn vagy az óvodában ugyanezek a gyerekek teljesen tehetetlenek és kezelhetetlenek lesznek.

Itt lenne az ideje észbe kapni és rájönni, hogy a határok szabása nem jelent kegyetlenséget, hanem a szeretet egyik legfontosabb formája. Egy gyerek attól nem lesz boldogabb, hogy minden kívánsága parancs, sőt! Ideje lenne visszatérni ahhoz a józan középúthoz, ahol a szülő a felnőtt, aki vezeti a családot, ahol a gyerek biztonságosan bízhat abban, hogy a felnőttek akkor is kézben tartják az irányítást, ha éppen elszabadulnak az indulatok.