Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Egy elhagyott gyermek története fórum

Egy elhagyott gyermek története (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy elhagyott gyermek története

1 2
51. Remike98 (válaszként erre: 49. - Romnyi)
2011. okt. 19. 22:22

Szia!


Nagyon sajnálom hogy nem jön össze a baba. De! Nem egészen értelek, miszerint 20 éve próbálkoztok. Na de csak 35 éves vagy! Hogyhogy 20 éve próbálkoztok? Nem tudom hogy örökbefogadásnál átlagosan mennyit kell várni egy babára, de 20 év alatt gondolom már sorra kerültetek volna a várólistán.

Ezen kívül nem szeretnék rosszindulatúnak tűnni, de nem bírom szó nélkül hagyni a helyesírásodat. Van ennek valami oka? Esetleg betegség, nagyothallás vagy bármi, ami megmagyarázza?


Mégcsak 35 éves vagy! Még lehetne babád. Ne veszítsd el az utolsó reményt is!Biztos vagy benne hogy mindent de mindent megpróbáltatok? ( itt nem csak az orvosi eszközökre gondolok)

Vannak esetek, amelyekről nem tudjuk bizonyítani hogy annak köszönhető a teherbeesés sikeressége, de biztosan szoros összefüggésben van. Pl.:

Unokanővéremék 14 évig sikertelenül próbálkoztak. Már nagyon az éles határán voltak a lemondásnak. Aztán elmentek Bogácsra. Egyetlen napot töltöttek ott el a fürdőben. Kicsit hűvösebb volt, ezért az unokanővérem nem nagyon ment ki a vízből. Majdnem egész nap bennt ült. ( ez ugye gyógyvíz) Három hét múlva kiderült hogy babát vár és kb. három hetes terhes.:) Sosem tudjuk meg hogy a víz volt-e olyan hatással rá hogy aztán a szexuális együttlétük folyamán azonnal teherbeesett, de ő teljes mértékben annak tulajdonítja a sikert.:) Ma már a kis magzat 23 éves.:)


A húgoméknak szintén kicsit nehezebben jött össze a baba. kicsit több mint 3 évig próbálkoztak, mentek orvostól orvosig, a húgom görcsösen vizsgálta a vizeletét, számolta az órákat mikor kell együttlenniük a férjével hogy baba legyen, bújta a fórumokat és kikészült idegileg. Mindenük megvolt, szép ház, jó állás, jól menő cég, sok pénz, csak a baba hiányzott. Úgy kikészült, hogy már a válás gondolata is felmerült bennük, mert a várakozás és a sikertelenség felemésztette a házasságukat. Még egy kiskutyát is kapott a férjétől amolyan " gyerekpótléknak".:) Egy kis ideig hatásos is volt.:) Aztán én voltam egy természetgyógyásznál aki nekem szimpatikus volt és úgy láttam érti is amit csinál, és megkérdeztem tőle tud-e nekik segíteni. Azt mondta hogy tud. Pedig elég kellemettlen volt a helyzet, ugyanis a férjének nem volt elég a megtermékenyítésre alkalmas spermiumja, a húgom pedig olyan allergiás reakciót váltott ki a férje spermáira hogy a szervezete elpusztította azokat. Aztán ez a term. gyógyász azt mondta nekik, hogy vitaminokat kell szedniük ( nem tudom pontosan milyeneket, de azt tudom hogy nagy dózisban), nem szabad seréshúst enniük, sajtot, túrót, gombát, tejet inni és joghurtokat fogyasztaniuk, és még azt hiszem kávét sem. Kitartottak, de nem kellett sokáig, mert 6 hét múlva teherbeesett. Most 3 éves a kislánya.:)


Hát ez jó hosszú lett, csak azért írtam le hogy vannak még csodák, ( vagy nevezhetjük őket bárminek)és nem szabad az utolsó reményt is elveszíteni. Ha végképp nem jön össze, még mindig ráértek örökbe fogadni egy gyereket. És ha már örökbefogadás....tudom hogy mindenki kisbabát szeretne, de az intézetekben vannak nagyon helyes kisgyermekek akik igaz hogy már nem kisbabák, de szerető szülőkre várnak!

2011. okt. 17. 21:10
Sajnos kórházban voltam a kislányommal. Akkor vittek egy kisbabát el, mert az "anyukája" lemondott róla. Eltitkolt terhességből, mindenféle orvosi kontroll nélkül koraszülöttként jött a világra. Sajnos betegen. Nem fogja megérni a felnőtt kort. Nem fogja örökbe fogadni senki (szerintem), mert ki merne megszeretni egy olyan gyermeket, akiről tudja, hogy ő fogja eltemetni és nem fordítva (ahogy azt normál esetben kellene). Pedig olyan szép volt. Nem ezt érdemelte.
49. romnyi
2011. okt. 15. 12:59
sziasztok én ara kérek mindenkit ha tud segitcsetek én szeretnék babát őrőgbe fogadni 20év probálkozás utánse jőn má volt lombikis de nem lehet a páromal szoval ha tud bárki segiteni hogy legyen végre sok bánat és szenvedés után babánk lehet fiu lány mind ketőt szeretnék kérlek segitcsetek
48. Szemerke (válaszként erre: 47. - Venezuela)
2011. szept. 23. 19:22

De, visszakapták... nem tudom hogy van a pici, mert már nem dolgozom ott, csak nyáron voltam önkéntes. Viszont ad egy kis remény, hogy naponta jár hozzá védőnő és figyeli hogyan bánnak vele.

Majd ha egyszer arra járok rákérdezek mi van vele.

47. Venezuela (válaszként erre: 44. - Szemerke)
2011. szept. 23. 18:46
Basszus ez hihetetlen!Remélem nem kapják vissza!!!!!!Jobban van a pici???
46. winny
2011. szept. 23. 17:23

Óh' istenem.

Megkönnyeztem.Annyira szomorú.

45. Lacry
2011. szept. 23. 07:27
Hihetetlen, hogy ott tudják hagyni. Ráadásul ez ennyire gyakori?
44. Szemerke (válaszként erre: 43. - Liviaa)
2011. szept. 22. 19:49

Nagyon jól megírták már előttem: nem anya aki otthagyja a gyermekét.

A cikkem végén említett szintén otthagyott babát végül mégis hazavitte az anyja. 1 hét múlva fél kg fogyással, eszméletlen állapotban hozták vissza a kórházba.

Nem mindig az a jó, ha az "anya" mégis hazaviszi a babáját.

43. Liviaa
2011. szept. 22. 17:42

nem tudom felfogni, hogy lehet magugra hagyni..

annyira védtelenek, komolyan zokogtam mikor elolvastam, én 2 hónaposan kerültem csecsemőotthonba, és egyszerűen soha nem fogom megérteni, hogy egy anya hogyan hagyhatja el a gyermekét..

Te pedig egy nagyon jó ember lehetsz, gratulálok neked!

2011. szept. 22. 16:59

Köszönöm mindenkinek aki írt. Nagyon meghatott amiket írtatok. A gyakorlataim során eddig akárhol jártam mindenhol próbáltak lebeszélni arról, hogy a szakmában maradjak (persze nem az anyukák, ők mindig örültek nekem:)) és így nagyon nehéz végigcsinálni még az iskolát is. De nem tudom elképzelni, hogy mást csináljak.

Nem tudom leírni mennyire hálás vagyok azért amiket írtatok. Hihetetlen erőd adott nekem. Főleg miután az újszülött osztályról egyből egy gyermekonkológiára kerültem.

Mégegyszer nagyon köszönöm minden szavatokat!

2011. szept. 21. 15:27

Elsírtam magam!

Egyrészt nagyon szomorú vagyok, hogy ezekkel a picikkel ez megtörténik, másrészt örülök, hogy vannak még ilyen EMBEREK, mint a cikkíró!!!!!!

40. Ami.
2011. szept. 21. 14:06

Hajrá,így tovább!

Ott szeretnék majd szülni,ahol te és a hozzád hasonlók foglalkoznak a kisbabákkal!

2011. szept. 21. 13:59

Én is bőgök :')

Kívánom, hogy sok-sok hasonló cikket írj még!

2011. szept. 21. 13:18

Nagyon szép hívatást választottál.

Kívánok kitartást és azt, hogy egyszer az egészségügyi doldozók is megkapják az elismerést a munkájukért.Nem csak anyagiakra gondolok.

Nagyon sok ember csak kritizálni tud, de a Hozzád hasonló hatalmas lelkű doldozókat elfelejtik dicsérni.

Sok sikert ez Életben!

2011. szept. 21. 12:57
Mi a férjemmel 8 évet küzdöttünk a gyerekeinkért, és már várakozó örökbefogadók voltunk, mikor megfogantak Ők. Csak sírok ahogy olvasom a cikked. Fantasztikus Ember vagy! Bár csak minden csecsemős ilyen lenne, mint Te. Én DEOEC-ben szültem és sajnos hozzád hasonló dolgozóval csak néhánnyal találkoztam. Őket nagyon meg is szerettem. Kívánom, hogy tudj ilyen maradni, mert kemény de csodálatos munkád lesz. Minden jót Neked!
2011. szept. 21. 12:51
Maradj mindíg ilyen szeretetteljes, kívánom, hogy ne fásulj el majd ha dolgozol sem a mindennapokban.
2011. szept. 21. 12:32
Gratulálok a cikkhez! Bárcsak minden csecsemős nővér ilyen lenne...
2011. szept. 21. 12:17
Hát én is sírok! A világ legmeghatóbb dolgával foglalkozol.Én nem is bírnám lelkileg....
33. ee8583e1f3 (válaszként erre: 21. - Ági05)
2011. szept. 21. 12:15
Mikor Én is bent feküdtem, akkor is hagytak bent babát! A sors fintora, hogy mikor a védőnőnek szóltam, hogy sok a tejem, szóljon, hogy tud-e olyan anyukáról aki elfogadná, akkor mondta, hogy van egy anyuka aki örökbefogadott babájának keres, és lám a baba az volt, akit a kórházban hagytak! Fél évig vitték Neki a tejcsit, és nagyon jó szülőket kapott, rengeteg szeretet kapott és kap a mai napig!:)
32. Vikuc
2011. szept. 21. 12:02
Az Isten áldjon meg a jóságodért!!!! Maradj mindig ilyennek,mert óriási feladatot teljesítesz! Több ilyen ember kéne,mint amilyen te vagy!
2011. szept. 21. 11:36

Nagyon jó cikket írtál!

Maradj mindig ilyen,nagyon jó édesanya lesz belőled!

Még mindig sírok,de nagyon örülök,hogy jó helyrekerült a kislány,remélem a többi babának is szerencséje lesz!

2011. szept. 21. 11:28
Elsírtam magam,köszönöm,hogy megírtad ezt a cikket,nagyon megható és tanulságos.Sok-sok ilyen emberre lenne szüksége a világnak.
2011. szept. 21. 11:23
Csak csatlakozni tudok a többiekhez! Nagyon szép cikk, én is megkönnyeztem!
28. fe3d58d788 (válaszként erre: 16. - Ditta67)
2011. szept. 21. 11:17

Köszönöm, hogy "megvédted" a gondolataimat. Nem ítélek el senkit. Nem az én dolgom. Igen, sokan meggondolatlanságból válnak anyává. Az anyaság szerintem elhivatottság. Készülni kell rá. Sok rossz anya van. Még azok között is, akik maguk nevelik a gyermeküket. Pontosabban úgy fogalmaznék, hogy sok olyan anyuka van, aki nem készült még fel a gyermek nevelésére. Kevés az igazán jó. Tökéletes pedig nincs. Aki törekszik annak lenni, az már jó. De nehéz. Aki a feltétel nélküli szeretetét adja gyermekének az már jó. De az élet buktatóira megtanítani, a gyermekben lakozó egyént felszínre hozni, anélkül, hogy saját vágyainkat várjuk el tőlük igenis feladat. Méghozzá nem könnyű. Itt nem lehet hibázni és kijavítani. A hibák következményekkel járnak. Szerintem az anyai ösztön azt jelenti, hogy foggal-körömmel ragaszkodok ahhoz, akit a világra hoztam. Ez az állatoknál is így van, és ott nagyon jól meg is figyelhető. Az ember az, aki önző érdekekből le tud mondani a gyermekéről. Hiszen mi a gyermek érdeke? Az anyai önzetlen szeretetben és biztonságban (élelem és meleg) nevelkedni. A jólét, a játékok és minden más csak az anya szerint fontos még akkor a picinek. Később érik meg ezek igényére.

Az a nő, aki megfontolja és a gyerek "érdekeit" szem előtt tartva mond le a gyermekéről, az nagyon kevés.

Persze, ha az alapvető biztonság nem adható meg akkor kezdődnek a gondok. (És ekkor nem kellene szülni egy gyermeket.) De szerintem arra is van megoldás (ha már így sikerült). Nem kell mindjárt örökbe adni. Nagyszülők, anyaotthon, önkormányzat is segíthet. Én így gondoltam.

Az örökbe fogadóknak persze ez nagyon rossz lenne és lehet, ezért nem értenek velem egyet. Teljes szívemből megértem őket. A második gyermekem nehezen jött össze, pedig nagyon vágytam rá. Majdnem belebetegedtem, hogy nem sikerül. Pedig már akkor volt egy kisfiam.

2011. szept. 21. 11:15
minden tiszteletem a tiéd! És az is becsülendő, hogy így "le tudtál mondani" róla. Én nem tudnék, túl kötődő vagyok. Sokszor amikor szoptatom a kisfiam eszembe jutnak az ilyen nehéz sorú gyermekek, akik nem jutnak ehhez az édes, folyékony boldogsághoz az édesanyjuktól, akiket nem ölelnek, nem ringatnak. Azokban a pillanatokban minden babát befogadnék, mindet szoptatnám és nevelném. Múltkor beszélgettünk erről a férjemmel, hogy mi lnenne, ha itt hagynának egy gyermeket az ajtónkban. mondtam neki, hogy mi lenne... hát idevennénk magunk közé az ágyba és ennyi :)
2011. szept. 21. 11:15

Itt zokogok a gép előtt az egyre növekvő pocimat simogatva és épp ésszel fel nem foghatom hogy tudja valaki elhagyni a kisbabáját!!!


A legnagyobb tiszteletem a Tiéd azért amit csinálsz!!!

25. Erus30
2011. szept. 21. 11:10
Hát bizony én is megkönnyeztem, most is sírok, olyan megható amit írtál.
2011. szept. 21. 11:05
megkönnyeztem a cikked...
2011. szept. 21. 10:58

:)

tényleg sok ilyen ápolóra lenne szükség,mint te:)

gratulálok..és a cikkhez is:)

kíváncsi lennék mi lett ezután a picivel..reméljük jó helyre került:)

22. Borsa
2011. szept. 21. 10:56
Sok ilyen ember kellene erre a világra még!!!!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook