Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Egy Csoda Születése! cikk

Egy Csoda Születése!


Ma délelőtt kb. 20 perces fájásokkal kezdődött minden. Nem akartam elhinni, hogy ez a mi napunk, azt hittem ez is olyan josló fájás, mint eddig. Lementem a boltba vettem főznivalót, hoxáztam és vártam hátha lesz valami.
Egy Csoda Születése!

2007.10.03 Szerda!


Ma délelőtt kb. 20 perces fájásokkal kezdődött minden. Nem akartam elhinni, hogy ez a mi napunk, azt hittem ez is olyan jósló fájások, mint eddig. Lementem a boltba vettem főznivalót, hoxáztam és vártam hátha lesz valami. Délután nekiálltam főzni, de az óra szerint már jó 8-10 percesek voltak a fájások, felhívtam Anyucit, hogy mit csináljak, meddig várjak? Közben megérkezett a húgom Andrea és a később a Kriszti húgom is. Akivel együtt figyeltük a fájásokat és a keményedéseket. Letusoltam és 17 óra körül már nem bírtam tovább haza hívtam Apát a munkahelyéről és Anyuci is megérkezett hívtunk egy ismerőst és bevitt minket a Kórházba. Ott fölraktak a CTG-re és vártunk. Megvizsgált az ügyeletes Doki és még csak egy ujjnyira voltam nyitva. Kimentem a folyósora sétálgattam jöttek 2-3 percenként a fájások, de nem tartottak sokáig. Apa nagyon sokat segített fogta a kezem, masszírozta a derekam, próbált segíteni de nem mindig esett jól. Kiment a váróba, mert nem bírta nézni ahogy szenvedek. Nekem is jobb volt és könnyebben tudtam vajúdni, hogy tudom nem lát így, tudom milyen érzékeny, főleg hogy nem mindig tudott segíteni. Anyukám leváltotta és Ő segített nagyon erős keze van jól tudott masszírozni mikor jöttek a fájások, volt mikor felakartam adni de ő mondta, hogy végig tudom csinálni. Kaptam infúziót, majd méh lazító injekciót. A szülésznők nagyon aranyosak voltak, felajánlották a labdán való vajúdást, amiért azóta is hálás vagyok, mert nagyon jó volt. A fájások erősödtek és sűrűsödtek, teltek a percek és az órák, néha lassabban, néha pedig elképesztően gyorsan, azt hittük eltart reggelig a vajúdás. 11:30-kor megvizsgált a Doki majd burkot repesztett, mert bő két ujjnyira nyitva voltam. Felfektettek az ágyra rám rakták a CTG-t kaptam fájdalomcsillapítót, mert már az ágyat haraptam a fájdalomtól, nem akartam kiabálni, de néha nem bírtam és halkan kijött valami a számon. Próbáltam legyőzni és csak arra gondolni, hogy hamarosan a kezembe vehetem az én kis Gyönyörűségemet! És ez tényleg segített! Felváltva jöttek Anyuci, Apa, Kriszti masszírozni, ami hatalmas segítséget jelentett, néha kaptam pár korty vizet is, hogy enyhítsen a szomjamon. 2007.10.04 hajnali 1:00 után megnéztek és három ujjnyira voltam nyitva, azt hittük eltart reggelig. Vártuk azt a csodálatos négy ujjnyira tágulást, kaptam fájdalom csillapítót, de már nem volt ideje hatnia, mert éreztem, hogy nyomnom kell, kakilnom kell, ezt kiabáltam. Nagyon rossz volt, hogy jöttek a toló fájások és nem csinálhattam semmit. A szülésznő azt mondta, hogy nincs fájásom, mert közben nézte a CTG-t. Én csak kiabáltam, hogy nagyon kell nyomnom, kakilnom kell. Hátamra fordítottak és szaladtak a Dokiért és a Csecsemős Nővérért, hogy itt mindjárt baba lesz. Mondták, hogy mit csináljak, vegyek nagy levegőt, húzzam fel a lábam és nyomjak olyan erősen amilyen erősen csak birok. A Szülésznő tágitott a Doki nyomta a hasam, Anyukám segített a nyomásban tolta a fejem és húzta a lábam. Harmadik nyomásra éreztem, hogy csúszik kifelé az én kis Drágám, láttam ahogy kiemelik, pár másodperc múlva felsírt az én Gyönyörűségem, én pedig abban a pillanatban elkezdtem zokogni a Csoda láttán és hallatán, mert igen egy kis Csodánk Született: 2007.10.04-én 01:25-kor 3130 gr-al és 49 cm-el Paróczai Noémi a mi kis Szemünk fénye, Gyönyörűségünk! Abban a pillanatban amikor kibújt és úgy mindenestől a hasamra rakták, abbahagyta a sírást és csak lesett a kis gyönyörű szemével. Soha nem felejtem el azt az érzést, csak sírtam és csak sírtam Anyukámmal együtt, mert Ő maradt bent velem és Ő vágta el a köldökzsinórt is. Nagyon Boldog, hogy Nagymama lett. Később Apát is beengedték és együtt voltunk hárman még összevarrtak, ami nem is volt fájdalmas. Hihetetlenül Boldogok voltunk, hogy végre megérkezett és ott volt velünk, olyan szép volt, meghatódott Apa is láttam rajta, hogy nagyon Boldog! Végig a hasamon volt, nem vitték el két perc után, mint másnak. Soha nem felejtem el ezt a Csodálatos Szülést, mindenkinek ilyet kívánok, mert higgyétek el minden fájdalmat feledtet és kárpótol az a kis Tünemény aki a mi Életünk értelme lesz egy Életen át, akinek mi adtuk az Életet. Ez a Csodálatos érzés leírhatatlan és kimondhatatlanul Boldoggá teszi az embert. Még most sem hiszem el, hogy ennek a kis Emberi lénynek a Szülei lettünk, Anyuci és Apuci


Ezúton is köszönöm a Családomnak, hogy velem voltak, mind a vajúdás alatt, a szülés alatt. És azoknak is Köszönöm akik otthon aggódtak értünk! Sok erőt kaptam mindenkitől.

Életem Értelmének, Drága Férjemnek Köszönöm a mi kis Szerelmünk Gyümölcsét Manócskát, aki olyan Csodálatosan Gyönyörű! Nagyon Szeretlek Benneteket!


Egy Boldog Család: Timi Attila és Noémi Manócska




Írta: Paróczainé Knyul Tímea, 2007. november 9. 13:03
Fórumozz a témáról: Egy Csoda Születése! fórum (eddig 6 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook