Egy borderline/nárcisztikus/ vagy bármely hasonló sérülékeny alkat képes a megbocsátásra? (beszélgetős fórum)
Coffee. semmi baj veled,sőt!Hidd el,azokkal van inkább baj,akik még ezt nem értik.Annyi az egész hogy te közelebb állsz sokkal a valódi szeretethez.Az emberek nagy részének erről fogalma sincs,ők vannak többen,ezért tűnik úgy fel,mintha az lenne a normális és nem az amit te érzel.Az elme egy túlélő mechanizmus, és elsősorban az érzelmek használata a túlélés eszköze. Az érzelmek gondolatokat vonnak maguk után, így végül az érzelmek a gondolatok
„kiskapui”lesznek. Egyetlen érzelem több ezer vagy akár több millió gondolatot is helyettesíthet. Az érzelmek még a mentális folyamatoknál is alapvetőbbek és primitívebbek.;)
Ezt az ostobaságot honnan okumláltad ki?
Van egy gyanúm hogy neked bajod van az ezosokkal"
Ezt a naív és bárdolatlan elmék hiszik,mint ahogy Te is csak ezt hiszed.
Az edzett elme tudja hogy nem másokat sajnálgat aki sajnálgat,hanem másokban önmagát.Épp az imént jeleztem ezt egy másik fórumon.
Majd akkor lesz nálad változás, akkor fogsz érezni, ha vállalod annak a kockázatát, hogy sérül a szíved, de ennek ellenére is át akarod nyújtani, annak a másiknak.
Akkor fog elindulni a változás benned.
Tudod a bátorság, és a feltétel nélküli magad másikra való bízás, az esetek nagy többségében győzelmet hoz.
Mennem kell, jó éjt neked.
Igy már érted?:D
Ne azzal törődj ki mit mond rád, hanem azzal, hogy építsd magad:)
Hagyd rájuk, hagy hídjenek azt amit akarnak.Ha meg elérkezettnek látod az időt, akkor felfeded magad, és megmutatod ezeknek az embereknek, mennyire láttak veled kapcsolatban "jól":DD
Látod, pont ezért készült ilyen reg:D
Nem mindegy, hogy ki minek nevez?
Te ismered magad?
Tudod mire vagy képes?
Az vagyok akinek látni akarsz-szoktam mondani,és azért szoktam mondani, mert nem érdekel annak az embernek a véleménye, aki előttem nem állt meg, és nem üti meg azt a mércét, amire én odafigyelnék:)
Akárhányszor a nickedre nézek felvidulok egy pillanatra! :D
Hát jah, visszaolvastam, és elég katyvasznak tűnik. Na szal, a kérdés tulképp rólam szól. Neveztek már ennek annak, tudod...
Felesleges túlbonyolítani szerintem.
Minden sérült embert meg lehet hódítani.Két+2 kulcs van: őszinteség, egyenesség, és feltétel nélküli szeretet.No meg némi türelem és az, hogy ő is érezzen irántad.
Igen, de egy személyiségzavarban ezek az normál vonások szélsőségesek! A narcizmus például teljesen normális vonás, minden emberben megvan - én-védő mechanizmus, segít túljutni ezen-azon -, és ennek a sarkított, elszélsőségesített változata a nárcisztikus sz.zavar.
Úgy gondolom, hogy azért az emberek többsége képes túllépni az önféltésén, és mondjuk nem az első adandó csalódás után faképnél hagyni a másikat. Vagy nem?
Én látom magamon, hogy milyen "megbocsátó" vagyok, legalábbis ez a külső burkom, viszont szerintem ez biztosan nem egyszerű függőség.
A túlkötődésnél azt értem, amikor valaki nem képes elhagyni a másikat, vagy teljesen a befolyása alá kerül; vagy képtelen kimászni egy adot helyzetből mert "bele van kötve" bele van ragadva. Az ilyen emberek számára nem létezik jövőkép. Meghalsz, ha akár fizikálisan, akár tudatilag, akár érzelmileg egyedül kell lenned.
ezek normális emberi dolgok:D nincs közük a borderlinehoz. Ha megbántasz egy embert, beletapicskolsz a lelkivilágába, vagy olyan lépést teszel, ami minden erkölcsi és emberi morált irányába kimerít, alap, hogy lépni fog.
Ez minden embernél így működik.
Meg boncolgathatjuk tovább azt is, mit jelent számodra a túlkötődés?
A főcím arra irányúlt, hogy mind a nárcisztikus, mind a borderline egy csalódás küszöbét átlépve kiábrándul, és elmegy.
Sokat hallani arról, hogy ha egy borderlánjt bántanak, megszökik, ill. képtelen a kötődésre. De vannak dependens borderline-ok is akik túlkötődnek, és 10 év múlva is a veszteségüket siratják. (?)