Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Egy angyal a mennyben fórum

Egy angyal a mennyben (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy angyal a mennyben

1 2 3
2010. febr. 3. 12:00
Részvétem a testvéred miatt:"( Az a sok aljas ember,nem érzik,hogy milyen gonoszak?Milyen alapon ítélkezik és pletykál a gonoszság egy ilyen tiszta szívű,ártatlan gyereken?!De ne tőrődj velük,legalább Ő már jó helyen van.
2010. febr. 3. 11:52

Kitartást,mérhetetlenül sok erőt kívánok Neked és a Családodnak!

Mást nem tudok írni,peregnek a könnyeim.:(:(:(

2010. febr. 3. 11:51

Én is elsírtam magam:'((((


Hidd el, hogy Ő mindíg veled lesz... Minden okkal történik és ha kell mindíg a helyes írányba fogja terelni életed...

2010. febr. 3. 11:50

Nekem ez a vers sokat segített,pedig nem vagyok vallásos.

Hogyan választ az Úr anyát a fogyatékos gyermeknek?


- részlet Erma Bombeck írásából -


1988-ban csaknem 100 000 asszonynak született fogyatékos gyermeke.


Gondoltak már arra, hogy vajon az Úr hogyan választ anyát a fogyatékos gyermekeknek?


Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.


- Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.


- Frederick, Marjorie: leány, védőszentje: Cecília.


- Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.


Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:


- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.


Az angyal kíváncsiskodik:


- Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!


- Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.


- De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.


- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel.


Figyeltem ma ezt az asszonyt. Megvan benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együttélnie, és ez nem könnyű dolog.


- De Uram, talán nem is hisz benned!


Az elmosolyodik:


- Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.


Az angyal levegőért kapkod:


- Önzés??? Hát az önzés erény?


Az Úr bólogat:


- Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy ,,mama!'', csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.


- És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.


Az Úr elmosolyodik:


- Elég ha adunk neki egy tükröt...

2010. febr. 3. 11:48

Sziasztok!

Én 1 hasonló sorsú anyuka vagyok....:(

Nekünk csak 1 hónapunk volt,amit együtt tölthettünk.

Az emberek...HMMMM

Nálunk is volt,aki azt pletykálta,hogy torzszülött a gyerekem!!!!

És???Lesz@rtam a fejét.Azért is nyitott koporsós temetést választottam,hogy aki megjelent a temetésen és néz minket valamibe,megláthatta milyen is 1 koraszülött beteg baba.

2010. febr. 3. 11:32

Drága mindenki, aki írt!


Mire végigolvastam a hozzászólásaitokat, megint előkerült a zsebkendőm. Köszönöm mindenkinek a kedves, megható szavakat és az együttérzéseteket, valamint minden jókívánságot.

Kívánom én is mindenkinek, hogy soha ne kelljen ilyet átélnie.

2010. febr. 3. 11:20
potyognak a konnyeim...,szornyu,h mennyi rosszindulatu ember van...:(
16. Cienta
2010. febr. 3. 11:19
Végig zokogtam a cikked. Nagyon megható. Isten nagy feladattal bízta meg Édesanyádékat, és ennek nagy jutalma lesz.
2010. febr. 3. 11:14

Én is sírok!


Ennyi elég is hsz-nak.

2010. febr. 3. 11:10
Nagyon megható történet, én is sírtam, pedig ez régen fordult elő.Nekem is van egy hasonló sorsú testvérem.Tudom miről beszélsz!!Ó és tényleg hogy tudnak szeretni!!! És őszinték! Példaértékű minden ember számára!
2010. febr. 3. 10:59
végig sírtam az egészet,megható és szomorú is egyben,de az együttöltött idöt és az emlékeidet senki nem tudja elvenni töletek,a pletykás rosszindulatú emberekkel meg ne törödj,biztos nemvolt jobb dolguk annál,hogy mások életében vájkáljanak.
12. Judy24
2010. febr. 3. 10:26

Nagyon megható történet, csak kár, hogy ilyen szomorú. Minden tiszteletem az Anyukádé de a családé is, hogy ilyen szép éltet biztosítottatok számára. Most is jó helyen van az tuti.

Sajnos rengeteg rosszindulatú ember van és nagyon tudnak ezek a dolgok fájni. Főleg az ember szemébe nem merik mondani, akkor csak a kép mutatás van.

2010. febr. 3. 10:26

Most jó megsirattál, nagyon "szép" ez az írás, sajnálom, hogy ekkora fájdalmat kellett átélnetek, sokaknak fogalmuk sincs mekkora szerencséjük van, hogy egészséges babával ajándékozta őket meg az élet!

Kívánom, hogy ezentúl csak szép és fájdalommentes dolgok kísérjenek végig titeket az életben!

10. agis
2010. febr. 3. 10:19
Nagyon szépen megírtad, azt a roppant szomorú történetet. Én is ismertem olyan családot, ahol beteg baba született és azért költöztek el, mert kikészítették őket a rosszindulatú pletykákkal.
2010. febr. 3. 10:18
nagyon megható történet! tisztelet édesanyádnak, és nektek minden családtagjának!
2010. febr. 3. 10:16
Nagyon szomorú. Nekem is potyog a könnyem. Szörnyű hogy az emberek milyenek tudnak lenni....
2010. febr. 3. 10:11
potyognak a könnyeim.
2010. febr. 3. 10:10
megsirattam. nagyon sajnálom, tudom mit érzel.sajnos én ezt már átéltem két éve.
2010. febr. 3. 10:10

Kedves:)

Végig bőgtem a cikked.Iszonyú fájdalom egy gyermek testvér családtag elvesztése.

Az emberi gonoszságnak ahol van nincs mértékegysége.Sajnos.Nagyon nehéz volt megírni és újra érezni a fájdalmat.

2010. febr. 3. 10:10
Engem is nagyon meghatott és biztos, hogy míg élt nagyon szép élete lehetett, hisz szerető család vette körül
2010. febr. 3. 10:10
Huuu ez engem is megsiratott!!! :( Én is hiszem, hogy jó helyen van és vigyáz rátok!!
2010. febr. 3. 10:07
Nagyon szép írás.Sírtam, miközben elolvastam, pedig nem nagyon szoktam.
2010. febr. 3. 10:03
Hiszem, hogy aki meghal, annak az élete nem záródik le, csak átkerül egy jobb világba, ahol béke van és nincs fájdalom. Ettől függetlenül az itt maradottaknak nagyon nehéz őt elengedni, és ezt feldolgozni. Miközben ezt a cikket írtam, engem is fojtogatott a sírás, pedig már 11 éve annak, hogy...

Ugrás a teljes írásra: Egy angyal a mennyben
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook