Egy 4 hetes babának, hogy kellene telnie egy napjának? (tudásbázis kérdés)

Négy hetesen egész nap a kezemben volt, vagy hordozókendőben. Még vécére is vele mentem. :S

Ha megpróbáltam lerakni, üvöltött.

Mellettünk is aludt, mert máshogy nem bírt elaludni.

A napirendet én csak annyiban értettem, hogy legyenek fix evések, pl 3 óránként. Nekünk ez jó volt, de ha a baba igényli mondjuk 3 óránként. Esti program adott, torna, fürcsi, vacsi, alvás. Éjszaka alvás. :-) Csak ennyi, napközben még most sem egyformán alszik.

Egyébként a hasfájásban szerintem az a legrosszabb (bár hála Istennek csak párszor fordult elő), hogy nem tud az ember segíteni. Persze lehet tornáztatni meg ilyenek, de nálunk ez nem segített. Én is mindig ott voltam vele, öleltem, puszilgattam.

mi majd 3hónaposak voltunk, mire elkezdett alakulni a napirend.

csináld úgy, hogy pár napig (mondjuk 1 hétig) felírod mindig, mikor eszik... ennyi idő után látni fogod, melyek a kb fix evések. azok időpontjához ragaszkodhatsz, és azokhoz pl egy esti fürdést is tudsz igazítani...

Nincs két egyforma baba ezt tudni kell. Nekem két gyerkőcöm van. A lányom iszonyat hasfájós, sírós, nemalvós baba volt, levegőt venni nem tudtam tőle. Egész nap kézben volt, mert én ugyan sírni nem hagytam soha. Mégha sírt is a kezemben, legalább érezte, hogy nem egyedül van. Próbáltam én a napirendet, lehetetlen volt. Hozzáteszem, szociálpedagógus vagyok, tehát a könyvekből azért profin tudtam a dolgokat, meg egy kicsit a gyakorlatból is azért. Tudtam pelenkázni, öltöztetni stb, mégis az egész életünk a lakással együtt egy káosz volt. Sokszor főztem, takarítottam úgy, hogy magamra kötöttem. De szerencsém volt a férjemmel, aki ugyan rengeteget dolgozott, így segíteni nem sokat tudott, de mindig azzal nyugtatott, hogy a babával és magammal foglalkozzak, a rendrakás megvár, kaját meg majd összeütünk este együtt. Aztán fél év múlva már könnyebb volt az élet. Aztán jött a második baba, egy kisfiú. Ő maga volt a megtestesült nyugalom minden hasfájás nélkül. Már 1 hetesen szinte percre működött a napirendje. Ő is hordozott baba, napközben sokszor volt szintén a kezembe, de teljesen más volt, mint a nővére. Tehát még a tesók sem egyformák:-)

Ma már a lányom 4 éves elmúlt, a kicsi pedig 1,5 éves. Kiegyensúlyozott, nyugodt, mosolygós gyerekek, akik teljesen jól elvannak nélkülem is, nincsenek hozzám tapadva, de a mai napig sokszor szoktunk összebújni (sokszor már nem is ők kezdeményezik, hanem én:-))

Sokszor hallgattam, főleg a nagyszülőktől, hogy elkényeztetem őket, hadd sírjanak, minek veszem fel, később sem fogok tudni tőlük semmit csinálni stb. Én a szívemre hallgattam, és nem bántam meg!!!! ÉS addig engedték csak magukat hurcolászni, amíg el nem indultak:-) Egyeltalán nem lettek elkényeztetve:-))))

Persze, kell a napirend, de van kinél előbb alakul ki, van akinél később. Ha fáj a hasa szerintem egyébként is nehezebb, hiszen ha fáj valamije, nyilván nem fog aludni a megszokott időben, de enni se. Akkor nesze neked napirend.

Sajnos a hasfájás egy mocsok dolog, segíteni alig-alig tud az ember, és bizony a keserves sírás egy öt gyerekes anyukát is kiakasztana egy idő múlva.

Én továbbra is azt mondom, hogy valamiféle napirend igenis kell, mert a Babának is jobb. Nálunk működik.

Egyébként el tudom képzelni, milyen rossz lehet, ha sokat sír. A hasfájás el fog múlni meg vannak ezek a csodaszerek, azokat is érdemes kipróbálni.

Egyébként meg szerintem próbáld néha ott hagyni kicsit, először 1-2 percre. Tegyél neki szép játékokat, amiket nézegethet. Az én Lányom egy órát is elnézte a csukott üvegajtót.

Egyébként a kezedben nem sír? Csak ha ott hagyod?

Na, csajok!

Elnézést, sírt a baba, és mennem kellett, de ahogy olvaslak titeket, jobb is...

Kedves Tatjana! Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaki egy idézőjelbe tett szóból azt "állapítja" meg rólam bármi fajta pszichológiai képzettség nélkül, hogy düh van bennem... Itt Kelet-Magyarországon a csapkod szót mi szoktuk használni, pl.: lecsapom a legyet. Erre írtam aztán, hogy hesegeti a legyet.... Talán így érthető.

Bár, én meg azt olvastam - minden fajta személyeskedés nélkül -, hogy mindenki magából indul ki, és ha te egy szavamban ezt láttad, megeshet, hogy benned van, csak rám vetítetted ki... :-D Na, de erről ennyit.

A többieknek: Nagyon szépen köszönök minden egyes véleményt, segítséget!

Én nem akartam, hogy ebből vita legyen. Csak tényleg annyi embertől hallottam már, hogy napirendet kell kialakítani, és ez nálunk még baromira nem megy, akármennyire is szeretnénk, mert bármit is tervezek el, az én drágaságom nem mindig vevő a dologra.

Ráadásul zavar, hogy úszik a ház, hogy hulla fáradt vagyok, és tényleg megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy jó legyen a babámnak, ennek ellenére mégis sír. Tudom, ha az ötödik gyerekem lenne, már csukott szemmel tudnék mindent. Addig igy elsőbabás anyukaként marad az aggódás, és kétségbeesés.

Azt azért észrevettem, hogy a gyereknevelés is azok közé a dolgok közé tartozik, amiben senki sem tud megegyezni.

De nem is baj ez, mert nincs két egyforma ember. Mindenkire más jellemző, más válik be megoldásként.

Jah és véleményem szerint egy 4 hetes nem tud hisztizni. Ő max nem érzni jól magát, valami nem jó neki, az édesanyjára vágyik, olyankor jó velük összebújni.

Sírós babánál sokan tanácsolják a hordozókendőt, abban lehet fektetve is, érdemes kipróbálni.

A sok rosszindulatúval meg ne törődj, sajna ilyenek is vannak a fórumon.

Semmit nem csinálsz rosszul. Ahhoz, hogy legyen napirendje, idő kell, 4 hét nem elég.

Minden baba más és más, van amelyik ordít, vagy amelyik nyugisabb, nekem is a sírósabb jutott, mint neked. A lányom most 4 hós, nemrégiben ugyanezt éltem át, nem volt könnyű. Én hurcoltam, ha babusgatásra vágyott felvettem, mert bizony lilára tudta magát ordítani, azt pedig nem hagytam. Én igény szerint szoptattam, nem 3 óránként, idővel ahogy nőtt magától beállt a 4 órás evésre. Ilyenkor szokták mndani, hogy "hagyd a dagadt ruhát másra", azaz a baba az első, a többi megvár. Idővel beáll minden, a lényeg, hogy ne stresszeld magad, mert a baba megérzi, ez tapasztalat. Akkor ő is nyugtalanabb.

A hasfájásra van infacol, espumisan, ezeket már lehet adni. Később van egy másik fajta is, de azt nem tudom pontosan. Ha fájt a lányom hasa, nálunk bevállt ha hasrafordítottam a karomon, illetve kibontottam a pelusból és kicsit megtornáztattam, kipukizta magát, megkönnyült ő is én is :)) utána nem szenvedett annyira. Próbáld ki, hátha beválik.

A fürdést célszerű mindig ugyanabban az időben csinálni, akkor azt megszokja, idővel meg is fogja szeretni. Eleinte a lányom is ordított, aztán szép lassan lecsendesedett, ma meg imád fürcsizni. Mi is 2 törölközővel jártunk fürdeni, pedig nálunk dög meleg volt. Aztán ahogy nőtt, elmúlt a fürcsi utáni pisilés.

Nem ismertek engem...Talán jobb is...Szerencsére én se titeket...Bennem eddig soha nem volt rosszindulat...Itt befejeztem ebbe a fórumba írogatásomat,ha a fórumindító megfogadja a tanácsom,és beválik neki,annak örülnék.

Nektek meg jó babázást!És nyugodalmas napot kívánok!

Ha szereted az idegen gyerekeket ,akikre penzert vigyazol az tenyleg nagy szo !

Viszont valodi,igaz tapasztalatod akkor lessz majd , ha lessz sajat gyermeked ! Felteve hogy , valoban edesanyanak valo vagy ! ?

Mert sajnos nem mindenki jo szulö , nem mindenki szivvel-lelekkel szulö !

Hogy te mit veszel ill.mit nem az a te privat dolgod ezert nem jar elismeres ,ezt a szabad akaratodbol teszed vagy nem teszed !

A könyvekböl az ember ismereteket szerez , de nincs olyan könyv ami megtanitja az embert a szeretetre , szivbeli josagra stb...

Nem lettél lehurrogva! Más a véleményed, ennyi. Te így gondolod, én másképp. Ez még nem baj!

Jah, és írtad, hogy nincsenek gyerekeid. Azok, akikkel vagy, nem a sajátjaid. Hidd el, a sajátoddal másként leszel.....összehasonlíthatatlan!

én nem tanultam

bocsi, ma nagyon nem megy a gépelés

megyek és inkább leülök a gyerek mellé építókockázni

És?

Az elég figyelemkeltő (főleg több gyermekes szűlőként)ha egy 4 hetes babával rendelkező anyukának a soraiból sűt a gyűlölet a gyerekkel kapcsolatban.

Függetlenűl attól, hogy én ki vagyok/mi vagyok.

igen, szoktatás kérdése, de vajon mire gondol a baba?

sírok, sírok mert egyedül nem jó, kellene egy kedves arc, egy jó szó, társaság .... sírok sírok és nem történik semmi NEM SÍROK TOVÁBB! FELESLEGES? ÚGYSEM FOGLALKOZIK VELEM SENKI!

ez az én véleményem, de én tanultam, nekem gyerekem van....

Te soha nem érezted a pár hetes gyermeked mellett ülve, vele együtt sírva, hogy el vagy keseredve, vége a világnak, semmi nem sikerül, képtelen vagy kitalálni mi a baja?

Én mindháromnál éreztem ilyet, de nem gyűlöltem Őket. Ez elkseseredés.

Amit Te csinálsz az meg szavakon való lovaglás. Csapkod, hadonászik... nem mindegy?