Édes és keserű hálószobatitkaink (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Mindenkinek nehéz, mindenkinek meg van a maga " kereszteje" !
Mi 14-éve vagyunk együtt, és hiába akarom nálunk nem megy a sex. A párom iszik cigarettázik, és már addig dem jutunk el, hogy fel tudjam izgatni.Ha véletlenül sikerül nincs merevedése, vagy csak rövid ideig, szinte semmi.Akarja, de inkább az ital. Esküdözik, hogy szeret és ennyi. Csak ez így kevés. Nekem kevés.....
Szia!
Én azt mondom,fiatal vagy még,hogy megalázkodj egy számodra kiürült kapcsolatban!Gyerek nincs,aki miatt esetleg mérlegelned kellene...akkor meg?Hajrá!Lépj!
Én maradok a férjemmel,úgy döntöttem,és remélem jól döntöttem.Próbálom más szemszögből nézni a kapcsolatunkat.Nekem ott a 3 gyerek,akiket néznem kell.Értük mindenre képes vagyok.Vannak(nem kevesen),akik biztatnak,hogy kalandozzak a férjem mellett,amit nem tud az nem fáj...Rengetegen csinálják..Én nem is gondoltam volna...A kényelmet nem adják fel,de kell egy kis izgalom,forróság...Hát,nekem ez nem igazán megy..De ki tudja...:))
Mindenkinek jó döntést kívánok!
Sziasztok!
Szia Seraphine!
Én ugyan már leírtam a történetem a Szakítás vagy sem fórumban, és sok jó tanácsot is kaptam, de mikor elolvastam a te hozzászólásod, rájöttem hogy mennyire gyáva vagyok. Hogy mit ér egy olyan kapcsolat ahol már nem kívánod a másikat, sőt elárulom, volt olyan hogy szex után elfordultam és potyogtak a könnyeim. Nagyon sok segít amiket itt írtok, mert egyre inkább rájövök, hogy lépnem kell. Röviden a történetem, hogy 26 éves vagyok, 11 éve vagyok a párommal, gyerekünk nincs és most újra szerelmes lettem. A másik férfi imád, a tenyerén hordoz, velem akar élni, gyerereket akar tőlem...... Én viszont vacilálok (fogalmam sincs miért ) és félek lépni. Talán félek kilépni a megszokottból.
Gondolom talán ti is így vagytok ezzel. Bár van akit a gyerekek tartanak vissza.
Timi
Köszönöm nektek,nagyon kedvesek vagytok!Még nem érett meg bennem ez a dolog,tulajdonképpen néha magamat kérdezem,hogy miért is vagyok elégedetlen?Mindenem megvan amit szeretnék,de ezek tárgyi,anyagi feltételek.Férjem elmondása szerint imád,bármiben segít,bármikor kíván.Haragszom magamra amiért én nem tudom szerelemmel szeretni..Elszomorít.Biztosan nem fogom robbantani a dolgot egy jó darabig még.Mikor kimondtam neki(kb. 1 éve),hogy már nem vagyok szerelmes bele,meglepődött,és elkezdett féltékenykedni.Azt mondta,innen egy lépés a harmadik.Igen,közel járok hozzá,mivel megőrülök a szerelem érzésének átéléséért!Sosem gondoltam volna magamról...Az ismerősök tuti azt a gyakori mondatot mondanák,ha kiderülne a dolog,hogy :"Lám,megbolondult jódolgában.."
Szóval nektek köszönöm a hozzászólást,jólesik a biztatás.
Látom senki nem írt még ide...Nem hiszem,hogy senkit nem érdekel ez a téma..
Azt hisze,az én házasságom leáldozóban van.Mostanában ez tölti ki a napjaimat,hogy keresem a választ a miértre,és tanakodom,hogy mit tegyek.Hosszas gondolkodás után arra jutottam,hogy valószinűleg én rontottam el az elején,hogy úgy kötöttem házasságot,hogy a ffi akit választottam,ideális,megbízható férj -és apa-jelölt volt.Elsiklottam egy fontos dolog felett,mert úgy gondoltam a szerelem és a közös célok megteremtik a harmóniát,ezért a szex nem fontos.Ugyanis nekem nem nyújtott túl nagy örömet a vele való együttlét.Mára,10 év házasság után ez megváltozott,igen,hiányzik a jó szex,emiatt a kettőnk kapcsolata fokozatosan romlik.Évek óta ha csak lehet elutasítom,kialudt a szerelem,nincs csók..Mégis ,időnként engednem kell a béke kedvéért,és ettől még rosszabbul érzem magam (legális prostitúciónak tartom).Ha tehetném lépnék,rettentően vágyom a szerelemre.Nem tehetem meg,mert van 3 gyerekünk..És a férjem is ragaszkodik hozzám,még mai napig engem tart a mindenének.Ami jó is lenne,ha én is így éreznék.
Az évek alatt sokat volt távol,én egyedül a gyerekekkel,mindig távolodtunk egy kicsit.Hazaérkezése után nem az örömöt éreztem,hanem azon szurkoltam,hogy újra meg tudjam szokni,hogy itthon van.Sokat beszéltünk erről,ő tudja hogy nekem nem tud olyan örömet okozni,amilyet szeretne,mégis belemegy számomra lealacsonyító együttlétekbe(5 perces a zuhany alatt),hajtja a fizikai vágy.
Nem tudom mit tehetnék,hogy mindenkinek jó legyen.Azt hiszem az egyetlen mód,ha beletörődöm ebbe,és teszem a dolgom.
Én sem tudnék a gyerekek nélkül élni,hogyan vehetném el tőle őket,mikor tudom,hogy imádja őket.Nem tehetem meg,hogy felborítok mindent.
Önzőség lenne.Így viszont a depresszió különböző fokozatait élem át.
Sajnos az elmúlt években a gyerekekre és a házépítésre koncentráltunk,nem töltöttünk kettesben időt.Most már lehetőség adódna rá,de én nem szeretnék már vele menni sehová.Nem ápoltuk megfelelően a kapcsolatot,most pedig már későnek érzem.Teljesen meghalt bennem a szerelem.
Mivel ritkák az együttléteink,ahogy telik az idő ,úgy válik velem kritikusabbá,morgolódósabbá.Ezt nehezen viselem.Emiatt szoktam "beadni a derekam"..
Na,gondolom,továbbra sem érdekel senkit a téma,de én legalább kiírtam magamból..bár előrébb nem jutottam.
A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.