Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Édes és keserű hálószobatitkaink fórum

Édes és keserű hálószobatitkaink (beszélgetős fórum)


A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

12. Fedo (válaszként erre: 9. - Cinka)
2010. szept. 25. 20:31
mi miatt nem vagytok együtt?
11. Fedo
2010. szept. 25. 20:30
ide senki nem ir?
2007. ápr. 10. 09:05

Mindenkinek nehéz, mindenkinek meg van a maga " kereszteje" !

Mi 14-éve vagyunk együtt, és hiába akarom nálunk nem megy a sex. A párom iszik cigarettázik, és már addig dem jutunk el, hogy fel tudjam izgatni.Ha véletlenül sikerül nincs merevedése, vagy csak rövid ideig, szinte semmi.Akarja, de inkább az ital. Esküdözik, hogy szeret és ennyi. Csak ez így kevés. Nekem kevés.....

2007. ápr. 10. 01:32
Látom, kihalt a topik, de azért én írok ide. Nekem meg pont az a bajom, hogy egyszerűen alkalom nincs a szexre, hónapok óta alig vagyunk együtt. Emiatt érzem tönkremenni az amúgy szép házasságunkat .((
8. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 6. - Baboca26)
2007. febr. 4. 22:52
Felsz, de az elso lepesek csak a nehezek. 26 evesen meg nagyon fiatal vagy, hogy hagyd elmenni magad mellett a boldogsagot. A parod ha bizol benne, ugy is at fog segiteni a nehezsegeken, amiktol most tartasz, ha ugyan leznek. Sok szerencset kivanok Neked!
7. Seraphine (válaszként erre: 6. - Baboca26)
2007. febr. 4. 20:40

Szia!

Én azt mondom,fiatal vagy még,hogy megalázkodj egy számodra kiürült kapcsolatban!Gyerek nincs,aki miatt esetleg mérlegelned kellene...akkor meg?Hajrá!Lépj!

Én maradok a férjemmel,úgy döntöttem,és remélem jól döntöttem.Próbálom más szemszögből nézni a kapcsolatunkat.Nekem ott a 3 gyerek,akiket néznem kell.Értük mindenre képes vagyok.Vannak(nem kevesen),akik biztatnak,hogy kalandozzak a férjem mellett,amit nem tud az nem fáj...Rengetegen csinálják..Én nem is gondoltam volna...A kényelmet nem adják fel,de kell egy kis izgalom,forróság...Hát,nekem ez nem igazán megy..De ki tudja...:))

Mindenkinek jó döntést kívánok!

6. baboca26 (válaszként erre: 2. - Seraphine)
2007. jan. 29. 14:36

Sziasztok!


Szia Seraphine!


Én ugyan már leírtam a történetem a Szakítás vagy sem fórumban, és sok jó tanácsot is kaptam, de mikor elolvastam a te hozzászólásod, rájöttem hogy mennyire gyáva vagyok. Hogy mit ér egy olyan kapcsolat ahol már nem kívánod a másikat, sőt elárulom, volt olyan hogy szex után elfordultam és potyogtak a könnyeim. Nagyon sok segít amiket itt írtok, mert egyre inkább rájövök, hogy lépnem kell. Röviden a történetem, hogy 26 éves vagyok, 11 éve vagyok a párommal, gyerekünk nincs és most újra szerelmes lettem. A másik férfi imád, a tenyerén hordoz, velem akar élni, gyerereket akar tőlem...... Én viszont vacilálok (fogalmam sincs miért ) és félek lépni. Talán félek kilépni a megszokottból.

Gondolom talán ti is így vagytok ezzel. Bár van akit a gyerekek tartanak vissza.


Timi

2007. jan. 25. 16:09

Köszönöm nektek,nagyon kedvesek vagytok!Még nem érett meg bennem ez a dolog,tulajdonképpen néha magamat kérdezem,hogy miért is vagyok elégedetlen?Mindenem megvan amit szeretnék,de ezek tárgyi,anyagi feltételek.Férjem elmondása szerint imád,bármiben segít,bármikor kíván.Haragszom magamra amiért én nem tudom szerelemmel szeretni..Elszomorít.Biztosan nem fogom robbantani a dolgot egy jó darabig még.Mikor kimondtam neki(kb. 1 éve),hogy már nem vagyok szerelmes bele,meglepődött,és elkezdett féltékenykedni.Azt mondta,innen egy lépés a harmadik.Igen,közel járok hozzá,mivel megőrülök a szerelem érzésének átéléséért!Sosem gondoltam volna magamról...Az ismerősök tuti azt a gyakori mondatot mondanák,ha kiderülne a dolog,hogy :"Lám,megbolondult jódolgában.."

Szóval nektek köszönöm a hozzászólást,jólesik a biztatás.

2007. jan. 25. 13:32
Osztom Antea véleményét, bár én még elég fiatalka vagyok az ilyenhez én csak hozzá tudok szólni az egészhez mert nem vagyok házas és nincsenek gyerekeim sem, de van egy kedvesem. Szóval kedves, Seraphine, nem gondolod, hogy ezentúl az egész életedet így fogod leélni? Menekülsz, de nem szabad.. meg kell bírkózni a problémákkal jó most biztos az gondolod, hogy mit osztom az észt hiszen nem vagyok benne, nem érzem át hogy te miben vagy benne, a leírtak alapján csak ennyit tudok mondani. És igen, ha a gyerekek látják, hogy a szülők nem boldogok ez eléggé kitud hatni rájuk is, még ha nem is látszik rajtuk akkor is észre veszik... Osztom Antea véleményét, hogy menne e az új élet, a válás, végig játszani ezt a procedúrát, igazából ez a nehéz része (ez is) elkezdeni és elindulni a rögös úton... minden kezdet nehéz, de ha nem vagy boldog akkor ne kínozd tovább magad, mert ezzel magadnak ártassz, és ha a gyerekek ezt látják....?? Önzőőség vagy nem önzőőőség.. lépni kell, mert ez nem mehet az életed végéig így..! Kérdés, hogy a válás mennyire viseli meg a gyerekeket.. ebből a szempontból (is) elég nehéz a dolog.... bár okosabb lennék, úgy szeretnék segíteni..
3. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 2. - Seraphine)
2007. jan. 25. 13:14
Ismerem ezt az erzest valamennyire, az elso ferjemnel teljesen ezt ereztem. Remenykedtem, hogy nem probal meg kozeledni, a szulok es a dontesem miatt erkolcsileg meghasonlottam, vajon kepes leszek-e szerelem nelkul elni, lemondani mindenrol, es ott mellette leelni az eletem, lemondva a vagyaimrol, almaimrol. Elejen probalkozott, aztan mar nem, vegul mar goromba lett es agressziv. Egy szep napon kihajitott a ruhaimmal egyutt a kozos hazunkbol, aztan meg a nyomomban jarkalt. Csunya valas volt, tonkre akart minden szempontbol tenni mergeben, amiert nem szerettem es szabadulni akartam. A szuleim sem alltak mellem, nem tartottak korrektnek. A gond ezzel az, hogy az ember mindent veszithet egy ilyen valasban. Magyarorszagra reszben emiatt sem akarok tobbet menni, mert megfenyegetett, es a valast kovetoen hiaba lett neki masik felesege, azota is a veremre szomjazik, tudom, mert a csaladom is ezt latta vegul megoldasnak, hogy eljojjek, es azota is mondogatjak, hogy ha ott maradtam volna, mar nem elnek, megvoltak es megvannak hozza a kapcsolatai. Mindezek ellenere sem mondanam azt, hogy maradj az adott helyzetben. Igy nem lehet leelni eletet, hogy nincs eselye sem a boldogsagnak. Talan beszelnetek kellene errol, hogy mit erzel, es milyen eselyeket latsz, es ha mas nem, a jovoben probaljatok meg ugy elni egymas mellett, hogy meghagyni a masik fel szabdsagat. A gyerek amugy nem var ekkora aldozatot a szulotol. Egy gyereknek sem jo, ha a szulei boldogtalanok, megerzik, masreszt ma mar igazan mindent meg kellene tudni beszelni, egy valas nem jelenti azt, hogy az egyik szulotol meg vannak fosztva a gyerekek. A kerdes menne-e az uj elet, es a ferjeddel tudnatok-e utana is rendesen, tisztelettel kommunikalni egymassal. En azota is rengeteget gondolok arra, hogy igazan azota elek, hogy abbol az egeszbol ki tudtam maszni, igaz nagy arat fizettem erte, minden szempontbol.
2007. jan. 25. 09:40

Látom senki nem írt még ide...Nem hiszem,hogy senkit nem érdekel ez a téma..

Azt hisze,az én házasságom leáldozóban van.Mostanában ez tölti ki a napjaimat,hogy keresem a választ a miértre,és tanakodom,hogy mit tegyek.Hosszas gondolkodás után arra jutottam,hogy valószinűleg én rontottam el az elején,hogy úgy kötöttem házasságot,hogy a ffi akit választottam,ideális,megbízható férj -és apa-jelölt volt.Elsiklottam egy fontos dolog felett,mert úgy gondoltam a szerelem és a közös célok megteremtik a harmóniát,ezért a szex nem fontos.Ugyanis nekem nem nyújtott túl nagy örömet a vele való együttlét.Mára,10 év házasság után ez megváltozott,igen,hiányzik a jó szex,emiatt a kettőnk kapcsolata fokozatosan romlik.Évek óta ha csak lehet elutasítom,kialudt a szerelem,nincs csók..Mégis ,időnként engednem kell a béke kedvéért,és ettől még rosszabbul érzem magam (legális prostitúciónak tartom).Ha tehetném lépnék,rettentően vágyom a szerelemre.Nem tehetem meg,mert van 3 gyerekünk..És a férjem is ragaszkodik hozzám,még mai napig engem tart a mindenének.Ami jó is lenne,ha én is így éreznék.

Az évek alatt sokat volt távol,én egyedül a gyerekekkel,mindig távolodtunk egy kicsit.Hazaérkezése után nem az örömöt éreztem,hanem azon szurkoltam,hogy újra meg tudjam szokni,hogy itthon van.Sokat beszéltünk erről,ő tudja hogy nekem nem tud olyan örömet okozni,amilyet szeretne,mégis belemegy számomra lealacsonyító együttlétekbe(5 perces a zuhany alatt),hajtja a fizikai vágy.

Nem tudom mit tehetnék,hogy mindenkinek jó legyen.Azt hiszem az egyetlen mód,ha beletörődöm ebbe,és teszem a dolgom.

Én sem tudnék a gyerekek nélkül élni,hogyan vehetném el tőle őket,mikor tudom,hogy imádja őket.Nem tehetem meg,hogy felborítok mindent.

Önzőség lenne.Így viszont a depresszió különböző fokozatait élem át.

Sajnos az elmúlt években a gyerekekre és a házépítésre koncentráltunk,nem töltöttünk kettesben időt.Most már lehetőség adódna rá,de én nem szeretnék már vele menni sehová.Nem ápoltuk megfelelően a kapcsolatot,most pedig már későnek érzem.Teljesen meghalt bennem a szerelem.

Mivel ritkák az együttléteink,ahogy telik az idő ,úgy válik velem kritikusabbá,morgolódósabbá.Ezt nehezen viselem.Emiatt szoktam "beadni a derekam"..

Na,gondolom,továbbra sem érdekel senkit a téma,de én legalább kiírtam magamból..bár előrébb nem jutottam.

2006. júl. 22. 12:08
Szerelem, szexualitás, gyengédség, testiség… Olyan témák ezek, amelyekről korántsem mindenki gondolkodik egyformán. Különböző párok egészen másként élik meg házasságuknak ezt az oldalát. Sőt akár a párokon belül is egymástól eltérő meggyőződést, szükségletet és elképzelést vallhatnak a felek.

A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook