Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Drága Kincsünk, Panna! cikk

Drága Kincsünk, Panna!


8 év ismeretség, és 2 év házasság után úgy döntöttünk a párommal, szeretnénk, ha a mi életünkben is megjelenne egy kis CSODA, egy közös gyermek!

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ugyanis rövid időn belül megjelent a két csík a teszten, amit abban a pillanatban felsem tudtam fogni!

Drága Kincsünk, Panna!

Fel sem tudtam fogni hirtelen, de mégis igaz volt! A tesztet hajnali 5 óra körül végeztem el, és utána még erősen dobogó szívvel visszafeküdtem pihenni. Párom is nagyon örült, de még ő sem tudta felfogni hirtelen, majd csak jóval később. Reggel elindultam a munkahelyemre, és nagyon boldogan mondtam el a hírt a legjobb munkatársamnak, és jó barátnőmnek, és örömünkben együtt sírtunk.

Mivel elég nehéz fizikai munkát végeztem, hamar táppénzre írt az orvos, és végig itthon voltam, amíg meg nem született a kis Csodánk.


Most már visszagondolva nem is volt olyan rossz a terhességem, viszont akkor igen igen szenvedtem.

Végig sok volt a gyomorsavam, 6 hónapig szinte kétnaponta hánytam (utána is volt még példa rá, csak ritkábban). Most már mindez a múlté, és visszagondolva, nem is volt olyan szörnyű!

A terhesség alatt minden vizsgálatom rendben volt, és épp ezért is döntöttem úgy, hogy nem az elejétől fogadok orvost. Végül is mindig jártam rendszeresen ellenőrzésre, így nem aggódtam.


2009. május 29. volt a dátuma a baba születésének, de a mi kis Csodánk váratott magára!

A kiírt napon a fogadott orvosom épp kirándulni ment, de mondta, hogy ajánl maga helyett másik orvost, ha ez alatt az idő alatt, amíg ő távol van, és beindul a szülés, ha gondolom, szóljak az ő által ajánlott orvosnak. Mivel én nagyon szerettem volna a fogadott orvosomnál szülni, így bíztam benne, hogy megvárjuk! És így is történt! Az orvosom hazaért a kirándulásból, és a mi kis Pannánk még mindig nem jelzett.


Június 4-én be kellett feküdnöm a kórházba, és 5-én reggel indítottuk a szülést.

7 óra 15 perckor a Doktornő méhnyakpuhító zselét helyezett fel, és ennek hatására 7 óra 45 perc körül indultak a fájások, igaz még nagyon kicsi fájások, de nekem már ezek is eléggé fájtak. Már ekkor mondtam a Doktornőnek, hogy én már mindjárt megszülök, de ő azt mondta, hogy még túl jó kedvem van ahhoz, hogy úgy nézzek ki, mint aki mindjárt szülni fog, de ma lesz a gyerekem születésnapja!

10 óra körül a szülésznőm elvégezte az előkészítés, és utána Doktornő úgy ítélte, hogy burkot repeszt, és oxitocin infúziót kapok. Ekkor már a párom is benn volt, mivel apás szülést terveztük. Ezek után indultak a nagyobb fájások. Dél körül a doktornő ismét megnézett, és akkor már azt mondta, hogy ők ezt az arcot szeretik, amikor már ilyen "nyúzott" a kismama, mert akkor hamarosan megszületik a picur! Én ennek már örültem is, de ilyenkor már beszélni sem volt kedvem (pedig ez nálam nagyon ritka). Ha nem lettek volna olyan egybefüggőek a fájások, legszívesebben aludtam volna, mert már eléggé elfáradtam, de nem volt rá időm.

A szülésznőm nagyon aranyos volt, szinte végig mellettem volt, segített nekem. A fájdalom enyhítésére mindent bevetettünk: séta, labda, és amikor 13.45 körül a zuhannyal is próbálkoztunk, a meleg víz hatására jöttek a tolófájások. Itt már kértem a szülésznőt, hogy szóljon a Doktornőnek, de ő azt mondta, hogy előbb megnézi, hogy látszik-e már a baba feje, és ha igen, akkor szól a Doktornőnek.

Én már úgy éreztem, hogy félig kint van a baba, de nem így volt.


Pár percen belül jött is a Doktornő, és kezdődött a kitolási szakasz, ami tényleg sokkal jobb volt már mint az előbbi fájások. Végül 2009 június 5-én, 14 óra 25 perckor találkozhattunk a mi kicsi drága gyermekünkkel, Jánvári Pannával, aki 3430 grammal és 56 cm-rel jött a világra!


Első pillanattól gyönyörű kislány, és minden nap úgy ébredek, hogy mindig egyre szebb!

Reggel, mikor felébred, és rám néz gyönyörű kék szemeivel, és azonnal mosolyog, tudom, hogy a mai nap is csupa öröm, csupa boldog pillanat lesz, mert ő is úgy szeret engem, mint ahogy én szeretem őt!

Ő jelenti számunkra az életet, és tudom, hogy örökké így marad ez az érzés!!!


Nagyon örülök, hogy a párom is benn volt velem a nagy pillanatban, és szeretném, hogy ha következő babánk születésénél is mellettem lenne.


Most én vagyok a világon a legboldogabb, mert minden percben a gyermekemmel lehetek, aki egészséges, és nagyon boldog baba, és ha ő boldog, akkor én is boldog vagyok!

Most már tudom, hogy anyának lenni a legjobb dolog a világon!




Írta: wandi, 2009. december 16. 10:03
Fórumozz a témáról: Drága Kincsünk, Panna! fórum (eddig 9 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook